Mindenki örül a kormányzati negyed bukásának

2008.01.08. 18:51
A kormányzati negyed megvalósítását megállító döntésen talán csak a főváros vezetése kesereg, de az se nagyon. Az SZDSZ hosszú idő óta először dicséri a kormányt, és bölcs döntésről beszél, a Fidesz és a KDNP egyetért a megoldással, de a felelősöket akarja, akik eddig elköltöttek 632 millió forintot. Az MDF pedig egyszerűen szóvicceket gyárt.

Bölcs döntésnek tartja az SZDSZ, hogy a kormánykabinet megállítja a kormányzati negyed beruházását, mondta Horn Gábor. A liberális párt ügyvivője szerint ugyan nem magával a minisztériumi komplexummal van baj, mert azt továbbra is jó ötletnek tartják a szabaddemokraták, de az, hogy mindössze egy beruházó jelentkezett a projektre, jelzi a megvalósítás körüli bizonytalanságokat.

Horn értelmezésében a beruházásra eddig elköltött 632 millió forint nem veszett kárba, mert egy több mint 100 milliárdos terv esetében egy ekkora összeg nem pazarlás, ugyanis a terület jövőbeli hasznosíthatósága érdekében szükség volt a kifizetett tanulmányokra tervekre.

A Fidesz merőben másképp ítéli meg ennek a summának az elköltését, s azt követeli, hogy a kormány számoljon el ezzel a 632 millió forinttal, s persze a kormányzati negyed beruházásának felelőseit is nevezze meg. Az ellenzéki párt szóvivője, Szijjártó Péter szerint ugyanis nem az a hír, hogy nem épül fel az új kormánykomplexum, hiszen az természetes, hogy a szociális válság közepette nem hoznak létre 140 milliárd forintból egy ilyen központot.

A hír az, mondta Szijjártó, hogy a kormány 632 millió forintot tapsolt el a semmire", vagyis valaki, vagy valakik mégis jól jártak ezzel a projekttel. Annyit kaszáltak vele, amennyi fedezné 2 millió ember vizitdíját, és több mint 6.000 fiatal egész éves tandíját. Azt a felvetést, hogy az Orbán-kormány idején is 200 milliót költöttek a kormányzati negyed terveire, Szijjártó annyival intézte el, hogy ha valóban igaz, hogy korábban ennyi pénzért tanulmányok készültek, akkor nem érti miért kellett most ennek a tripláját kifizetni.

Arról, hogy esetleges hatalomra kerülése esetén a Fidesz használná-e a most készült terveket, a szóvivő azt mondta: nem látták a terveket, ezért nem tud erre válaszolni, ugyanakkor ha az ország ilyen helyzetben van, akkor egy demokratikus kormány számára a legutolsó kérdés, hogy saját magának építsen-e kormányzati negyedet.

Nagy testvérével kórusban a KDNP szintén az adófizetők pénzét siratta, no meg azt, hogy mégsem merült hullámsírba a kormány kalózhajója, továbbra is az adófizetők pénzét rabolja. Az ellenzéki párt szerint még szerencse, hogy a kormány vitorlájából a beruházók ki fogták a szelet, s nemet mondtak a kormányzati fejetlenségre, a túlerőltetett, átgondolatlan, bizonytalan kimenetelű vállalkozásra.

Az MDF szóviccek gyártására használta fel a projekt leállítását, s olyanokat mondott, mint: a kormány igen nagy fába próbálta vágni a fejszéjét, de mint kiderült, se fája, se fejszéje nem volt hozzá, illetve olyat is, hogy pár napja is csillogó-villogó egészet ígértek, azonban negyed sem lett belőle. Ami a lényegi részt illeti, az MDF szerint a kormányzati negyed lefújásszerű felfüggesztése sajnos ismét egy tipikus példája lett az átgondolatlan, így rendre zátonyra futó kormányzati ötletelésnek.

Egyedül a főváros sajnálja, hogy a kabinet eltolta a kormányzati negyed megvalósítását. Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes szerint ugyanis a vegyes funkciójú beépítés jót tett volna a Nyugati pályaudvar környékének. Ikvai azért egy cinikus megjegyzést is megeresztett, miszerint; sokat akart a szarka, s nem bírta a farka. A szabad demokrata várospolitikus szerint viszont legalább lesz idő a projekt átgondolására.

Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője noha a kormányzati negyed létrehozását nem tartja istentől elrugaszkodott gondolatnak, helyesli a kabinet döntését. Szerinte amikor az ország gazdasági helyzete ilyen rossz, az alapellátásban pedig már az esélyegyenlőség kerül veszélybe, illetve a fővárosi projektek egy részének nincs meg a pénzügyi fedezete, a kormányzati negyed építése nem lehet a prioritás.