’Már egy hete az anyádra gondolunk’

A Kossuth téri demonstráció 8. napjának délelőttjén síri csend és nyugalom uralkodik a téren, sokan még sátrakban, vagy egyszerűen a füvön alszanak, 100-nál biztosan nincs kint több ember. A lelkesebbek a színpad körül gyülekeznek, bár szónoklatoknak még híre sincsen.

A szikrázó napsütés délre egyre több embert vonz a szabadba, kisgyerekes anyukák, idős párok sétálnak, és egyre több fényképezővel felszerelt turista örökíti meg a Parlamentet a sajátos illusztrációval. Legtöbbjük érdeklődve olvasgatja a tér számtalan pontjára elhelyezett magyar és angol nyelvű szlogeneket, állásfoglalásokat és a kormánynak, vagy a nagyvilágnak szóló üzenetek.

Rákóczi vs. Kossuth

A Kossuth-szobor előtti füves parkban az összes pad foglalt, pihenő és bámészkodó emberek ücsörögnek, mások a zöld pázsiton heverésznek. A tér túloldalán, a Rákóczi-szobornál azonban egész más az összkép, a hangulat leginkább olyan, mint a Szigeten az utolsó nap: zöld pázsit helyett kiégett, megsárgult fű, szeméthegyek, lobogókkal, nemzeti jelképekkel felvértezett emberek. A lombok alatt a húgyszagban hajléktalanok és alkotmányozásban megfáradt demonstrálók alszanak.

A komfortérzeten javít kicsikét, hogy pár méterre, a gulyáságyú környékén már vígan rotyog a gulyás. „Az étel a gazdák jóvoltából ingyenes (de jószívű támogatást étk. eszközre, tüzelőre stb. kérünk és elfogadunk)” – olvasható a feliraton, melyet a konyhának kikiáltott sátor pultjánál helyeztek el.

Mások inkább a napon hevernek, ki kell használni ezt a szép időt, hisz hamarosan jön a sárdagasztás, aztán megfagy a sár és lehull a hó.

Egy srác egy teleszkópos horgászbotra applikált zászlót szorít melléhez álmában, feje alatt hátizsák, és boldogan mosolyog.

Vannak igényesebbek is, akik pokrócot hoznak, hogy elüldögéljen rajta a társaság. Egyikük pólóján versike: „Turul madár szállj, sehol meg ne állj, vidd el a mi üzenetünk: lesz még magyar nyár”. Tőlük pár méterre egy pocsolya, benne szétázott csikkek, használt papírzsebkendők, tartalmuk kenyérdarabokkal és söröskupakokkal vegyül. A felszínen dugók lebegnek, néha megpihen rajtuk egy-egy döglégy, a mélyben pedig talán már megindult az evolúció.

Az ország kórterme

A téren a főlépcsővel szemben áll a legújabb látványosság, Az ország kórterme című kis installáció, mely elé az arra járó külföldi és belföldi turista egyaránt odaáll. A vaságyban egy feltekert üzenőfal fekszik, tele Gyurcsány Ferencnek szóló jókívánságokkal, körülötte 5 darab ágy alá tolható székecske, 3 éjjeliszekrény, 1 kórházi zsúrkocsi, 1 fedeles ágytál, 1 kacsa, 1 vesetál, 2 gumicsődarab, 1 fém spatula, egy vérnyomásmérő. Az ágy lábánál a lázlapon felirat: Állj, nem megy tovább. Egy nénike, talán egészségügyis, be is ül az alkotásba, egy segítőkész fotós le is kapja.

A kordonon végig olvasnivaló, köztük népművészeti remekek, amiket még öltönyös, napszemüveges ufók is elolvasnak:

„Combínók
És Időkerék,
Demszky Gábor-
Ból már elég.”

„Már egy hete az anyádra gondolunk.”

„Magyarország nekünk nem kurva. De Gyurcsány Ferenc egy gátlástalan erkölcsi, gazdasági és politikai PROSTITUÁLT!!! És STRICI MINDAZ, aki őt futtatja.”

„Mi ez itt?” – kérdezzük egy biztonsági embertől egy rakat ócska tévére mutatva.

„Majd elviszik a köztisztaságiak, azért fizetjük őket, van benne valami réz.”

Régi barátok is előkerülnek

A színpad még üres, zene sincs, a szervezők fel-alá rohangálnak körülötte logisztikai problémákon vitatkozva. Örömmel fedezzük fel köztük egy régi adrenalindzsanki ismerősünket. A hídünnepeken és M. Giorgio Richárd zászlóégetős akcióján még azt gondoltuk róla, nem érdekli őt semmiféle békés erkölcsi forradalom meg alkotmányozás. (Ezúton kérünk elnézést megalapozatlan feltételezésünkért!)

Végre esemény, sajtótájékoztató az egyik sátorban. „Hazánk nagyjai!” – kiált az újságírók és operatőrök mögött egy rekedt férfiú. És nagyjaink be is jelentik: ők már csak a köztársasági elnökkel állnak szóba. Hétvégére átalakulnak kulturális eseménnyé, szerdára pedig polgári engedetlenségi mozgalmat szerveznek. Ez utóbbin azt értik, hogy minél több autós menjen át a hidakon, és okozzon forgalmi dugókat.

Végre értelmet kap a rengeteg használhatatlan tévé is. Ez a hazugság tornya. A sajtótájékoztató után fel is írják feketével a képernyőkre: NE HAZUDJATOK! NŐJETEK VÉGRE FEL! HAZUDNI BŰN! Vigyázzatok: a nép akarata nem egy tvsorozat.”