Gyurcsány egy ártatlan Kis Herceg

Nem szeretek olvasni. Nehezen küzdök a betűkkel, elfáradok egy-két bekezdés után, ráadásul mostanában a lapok nem mondják ki őszintén, hogy szerintük mit is kéne gondolnom. Állítólag a sorok közé rejtik, de én ott sem találom. Lehet, hogy új szemüveget kéne felíratni. Meg egyébként sincs nekem erre időm, amikor a főnök cseszeget, hogy termelni kéne. Lapátolni a munkát. Elszívok egy cigit a kollégákkal, fújjuk a füstöt, én meg átlapozgatom az újságokat, megnézem a nagy képeket, meg kibogarászom a képaláírásokat, és abból minden kiderül. És még azt is tudom, hogy mit kell gondolnom. Nem megerőltető, megmutatom.

Bátor antifasiszták és kriptokomcsik

Itt van mindjárt a tegnap esti szocialista körmenet, fáklyákkal, Gyurcsánnyal és tojásdobáló ellentüntetőkkel a rakparton.

A Magyar Nemzet szerint a megemlékezésen kriptakommunisták vettek részt, ezt onnan tudom, hogy a címlapra benyomtak egy képet, két vihogó szovjet veteránnal, akik ugyan Moszkvában (a kollégák szerint 1566 kilométerrel arrébb) ünnepeltek, viszont látszanak rajtuk az idősköri elhülyülés egyértelmű jelei, és még világháborús kitüntetéseik is vannak, vagyis sokkal érzékletesebben mutatják be a vörös csőcselék lényegét, mint egy fáklyával menetelő szoci szimpatizáns. A montázs másik oldalán rendőrsorfal, unalmas beállítás, de szerencsére a képaláírás segít: "Nem félünk - üzenték az MSZP-s antifasiszták". Értelmezés: "Dehogynem féltek ti! Csak akkor vagytok ilyen bátrak, amikor ott az ÁVH, persze a demokratikus ellenzékkel nincs merszetek szembenézni!" Szinte látom, ahogy a képszerkesztő idegességében hadarva forró nyállal fröcsköli tele a képet. "Gyáva, kommunista patkányok!"

A Népszava szerint viszont bátor antifasiszta tüntetők voltak tegnap este a rakparton. "Nem félünk - volt a válasz" - mármint arra, hogy "Tucatnyi ellentüntető próbálta megzavarni a méltóságteljes demonstrációt". Hogy mindezt értsük is, a képen ott a méltóságteljes tömeg, köztük egy csomó vörös mellényes szervező, a kép sarkában meg a tucatnyi rendzavaró, és ott középen egy pont ugyanolyan ellenszenves nénike, mint amilyennel a Magyar Nemzet is próbálkozott. Csak ez árpádsávos zászlót lenget.

A Népszabadságot viszont Gyurcsány érdekli, aki testőröktől, esernyőktől, újságíróktól és demonstrálóktól övezve egy sárga rózsát szorongat. Őszinte, tiszta tekintet, mintha éppen azt nyilatkozná a nemzetközi sajtónak, hogy "Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan".

Vámpír vagy macska?

De hagyjuk a fáklyás felvonulást, én például már nagyon rég szeretném tudni, hogy akkor most milyen ember is Gergényi Péter. Egy interjút végig nem olvasnék, mondom raklapszámra áll itt a munka, meg ha nem, hát megbeszéljük a srácokkal a Liptay Claudia Show-t, de szerencsére ma találtam a lapokban egy-két kifejező képet róla. Merthogy állítólag most már távozik. Hogy miért, mikor és hogyan az nem érdekel, de azt már tudom, hogy a Magyar Nemzet szerint Gergényi egy zsebzsukov, egy tányérsapkás vámpír, akinek ráadásul olyan karikásak a szemei, mintha hetek óta Viva Kristóffal kokózna a Bad Beachen.

Azért azt a Népszava sem állítja, hogy Gergényi egy szép ember, de inkább tűnik kissé megviselt vállalkozónak, mint rendőrfőkapitánynak, bár minél hosszabb nézem, annál erősebb a gyanú: photoshoppal vágták oda a nyakát az öltöny fölé. Vagy egy életnagyságú, üzletembert mintázó paravánba dugta be a fejét.

Ja, és a képek nem csak a belpolitikában fontosak, például végre megérthetem, hogy akkor most mi is van Irakban. Merthogy az, hogy már megint robbantottak, meg hogy az amerikai alelnök Bagdadba utazott, na az nagyon nem érdekel. A Magyar Nemzet szerint Irak halál, fájdalom, és az égett hús szaga. A Népszabadság szerint viszont katonás rend és fegyelem, az amerikai alelnök pedig olyan, mint Gatto a Macskafogóból. ilyen egyszerű.

Mondom, olvasni felesleges, meg egyébként is nehéz. Nézegessen képeket, de azért én ezentúl vigyázok, hogy csak egy lapot lopjak el a főnöktől. Egyébként teljesen összezavarodom.