Ki volt az marha, aki így elszúrta?

Vizitdíjról szóló cikkünkben arra kértük drága olvasóinkat, írják meg ma reggeli tapasztalataikat arról, hogyan is működik a vizitdíj beszedése a kórházakban, rendelőintézetekben. Sok levelet kaptunk. Az Index vizitdíjas levelezési rovatát kezdjük rögtön egy értékékes hozzászólással, amelyet ezennel nagybetűvel nyomtatunk ki az Önök képernyőjére:

„GONDOLOM, CSAK A ROSSZAT HASZNÁLJÁK FEL A CIKKEKHEZ, MÉG JOBBAN KEVERNI A SZ...”

A mondatvégi pontozással olvasónk bizonyára a szarra gondolt. Menjünk tovább! Hogy látta más a vizitdíj bevezetését?

„Ma voltam orvosnál én is. Szerintem amit mi magyarok elszúrhatunk, azt el is szúrjuk. Teljesen meg voltam döbbenve, hogy a vizitdíj bizonylat nem egy olyan általános tikett, mint például a buszjegy vagy a feltöltőkártya, autópálya matrica stb. Nem véletlenül kígyóznak sorok a nagy rendelőintézeteknél! Hihetetlen, de mindenkitől elkéri a portásnéni (!) a TAJ-kártyáját, rávezeti annak számát a bizonylatra, megkérdi, hova akar vele menni - őrület!

Miért kell sorban állni?

Komplett kis adminisztráció azért, hogy leszurkolhasd a 300 forintot. Na és olyan sincs ám, amit az előttem álló hölgy akart, akinek egy héten belül négyszer kell majd visszajönnie, hogy előre megvegye! Mert a bizonylat csak 1-vagy 2 napig érvényes. Aztán a rendelőben még az orvossal is lepecsételtetik valamint aláíratják. NA DE MIÉRT EZ AZ EGÉSZ HÜLYESÉG???”

Olvasónk megoldást is javasolt: „Sorszámozott kis kártyák kellenének, mint például a telefon feltöltőkártya vagy bármilyen jegy (...) Bármennyit vehetnék előre, akár az újságárusnál is. Nem lennének sorok stb.” És a levél végén még egy véleményelem: „Már elnézést, de szerintem nagy marha volt, aki ezt a szervezési, technikai részt így el tudta szúrni!”

Egy másik levél: „A vizitdíj első napján a Baross utcában az automata, aminek az 1-es női klinikát és a mellette lévő érsebészetet kéne kiszolgálni, délben már nem működött, mindenesetre a nővérek nagyon kedvesen írtak nekem kézzel nyugtát (és mikor én mentem senki nem várakozott).”

Kész, passz

Újabb levélírónk érdekes ellentmondásra világított rá: „Édesanyám érszűkület vizsgálatra kapott beutalót. Időpontot kell kérni, ezért felhívtam a rendelőintézetet, ahol legkorábban április 12-re tudták előjegyezni. Tájékoztattak, hogy addigra 600 ft-os vizitdíjat kell fizetnie, mivel a mostani beutaló csak egy hónapig érvényes, de ha új beutalóért felkeresi a háziorvost, akkor se nyer a dolgon, mert akkor a háziorvosnál fizet 300 ft-ot, majd a vizsgálaton is 300 ft-ot. Méltánytalannak tűnik, hogy a hosszú várakozási idő miatt a beteg duplán büntetett, még többet is fizet."

Hiába próbálunk rosszat írni, Veszprém megyei olvasónk, egykori egészségügyi dolgozó elégedett volt: „Ma reggel belgyógyászati kontroll vizsgálaton voltam a helyi kórház ambulanciáján. Előre elkészítettem a pénzt, és kb. 2 perc alatt minden rendezve volt. A kórházban egyelőre(?) nincs központi pénztár, sem automata, viszont egy számítógépes program segítségével nagyon ötletesen megoldották: a beteg adatai bemennek, a 300 Ft átvételét igazoló számla kijön. A beteg is, az orvos is és az asszisztens is aláírja. Kész, passz.” Levele végén megjegyzi: „Szerintem nem nagy ügy, szívesen fizettem és örülök a bevezetésének.”

Másik olvasónk ma jött ki a Dél-Pesti kórházból: „Áldatlan állapot uralkodik a betegfelvételi résznél. A beérkezők is sorban állnak, de a távozóknak is kell fizetni a vizitdíjat. Vajon aki valóban rosszul van, végig tudja állni a sorát? Vagy jobb, ha elájul és akkor sürgősségi ügyként kezelik? Több évtizedig nem mert senki az egészségügyhöz nyúlni. Jól tették, hogy most neki látnak. De épp ennyi késedelem mellett nem lehetett volna valahol egy kísérletet csinálni? Pl. valamelyik kerületben vagy kisvárosban bevezetni. Kipróbálni mi jó mi nem, aztán mindenütt?”

Várjuk további leveleiket a joob@mail.index.hu e-mail címre.