A zarándok titka: kóla, kávé, cigi

Nyolcadik napja gyalogol a főváros felé Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere, aki akciójával arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium nem támogatta a faluba tervezett látáscentrum létrehozását, ami évente 100 vak ember rehabilitációját biztosítaná.

A menetelés célja tehát, hogy Mali Zoltán személyesen találkozzon Lamperth Mónika miniszterrel, a polgármester várhatóan csütörtökön délutánra ér a minisztérium Alkotmány utcai épületébe. "Nem számítok bordó szőnyegre, de örülnék, ha a miniszter asszony behívna egy forró teára."

Kitartása korlátlan, ha Lamperth szíve nem lágyul meg, akkor is folytatja útját, hajlandó akár Európa felé venni az irányt, és nyugatabbra pénzt gyűjteni. Nem akarta a Kossuth téren kockakővel dobálni a repülőket, inkább - saját bevallása szerint rá nem jellemző módon - a szerény gyaloglást választotta a tiltakozás módjának.

Mali szerint elérkezett az idő, hogy az állam álindokokra hivatkozva ne csak elgáncsoljon értelmes kezdeményezéseket. "Kötöttünk egy házasságot a vakokkal, de nem a vakok mögé bújva jöttem fel, hanem a kis falumért gyalogoltam Budapestig" - mesél motivációjáról, miközben kamionok dübörgése mellett közeledünk a Budapest táblához a 6-os út mentén.

Mi séta közben néha még összerezzenünk, amikor centikkel mellettünk húznak el az autók, a forgalom óriási, az út keskeny, padka se mindenütt van, rajta viszont semmi érzelmet nem látunk. Egy életbiztosító se állt volna szóba velem, nevetgél, és a szerencsének tudja be, hogy eddig nem történt baja. Az utolsó kilométereken is csak ebben bízik.

A főváros határában Fodor Ágnes, a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének elnöke várja Mali Zoltánt. Ez a szervezet nyújtotta be a pályázatot szeptember végén, az ő kezdeményezésüket támogatta Drávapiski azzal, hogy egy telket adományozott nekik a látáscentrum felépítéséhez. Fodor Ágnes meghatottan kínálgatja kávéval és szendvicsekkel a polgármestert, miközben arról mesél, hogy hetek óta nem tud bejutni a miniszter asszonyhoz egy rövid megbeszélésre. "Még vissza se hívnak, hogy nem ér rá."

Az időjárás nem igazán kedvezett a gyalogtúrának, Mali Zoltán is így látja, bár a kóla, kávé, cigi összeállításból majdnem mindig tud erőt meríteni. Pécs óta sajnos nem találkozott zöldségesmérleggel, ahol ellenőrizni tudta volna testsúlyát, meséli szomorúan, pedig bizonyára szép fogyást könyvelhetne el magának. A második napig ugyanis már 8 kilót fogyott.

Mikor a menetelés legnehezebb pontjáról faggatjuk, fájdalmasan előadja, hogy a négy napig tartó folyamatos esőben Mecseknádasdnál ázott meg a legjobban. Ez volt az igazán kritikus pont, ahol majdnem fel is adta. Leszögezi gyorsan azt is, hogy nem akarja bántani Wekler Ferit, aki Mecseknádasd polgármestere.

A legboldogabb pont viszont még nem jött el, azt reményei szerint a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban éli majd át.