Fideszes vezetők ingatlanvásárlásai: Lakáskultúra

2002.11.21. 13:06
A vagyoni gyarapodás egyik fokmérője, hogy ki milyen ingatlanban hajtja álomra a politikai csatározásokban megfáradt fejét. Mindez nem is érdekes, ha a valóság összhangban van az illető vagyonbevallásával. A Magyar Narancs cikke.

Solymár egyik szép, sík területén 2001-ben Tóth Győző vállalkozó épített egy lakóparkot, amelyben hat önálló házat húzott fel. Van itt három 250 nm-es ház, 190 négyszögöles kerttel. Jól felszerelt, négy hálószobás, két fürdőszobás, amerikai konyhás hajlékok központi riasztóval, locsolóberendezéssel, ISDN telefonnal, szatellit vételi lehetőséggel. 60 millió forintos irányáron kínálta a tulajdonos, s a hirdetésre hivatkozó telefonos érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy 56,5 milliónál olcsóbban nem adhatják, az nem lenne fair a korábbi vásárlókkal szemben.

A lakóparknak vannak már háztulajdonosai, nevük olvasható a postaládákon. Egyiküket, Várhegyi Attilát, a Fidesz - MPP jelenlegi pártigazgatóját jól ismerheti még a politikával nemigen foglalkozó közvélemény is; volt már államtitkár, legutóbb - október 7-én - pedig nagy publicitású büntetőpere fejeződött be a Pest Megyei Bíróságon: folytatólagosan elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt egyévi, két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, mellékbüntetésként 500 ezer forint megfizetésére kötelezték.

A per során Várhegyi előadta:

valójában szerény vagyoni

körülmények között él, három gyermeket nevel; mindössze 4,5 milliót érő lakástulajdont ismert el, és 220 ezer forintos államtitkári fizetésről számolt be. (A per fordulatairól és az ítéletről bővebben lásd: Alkalmazkodóképesség, Magyar Narancs, 2002. október 17.) A pártigazgató anyagi körülményei komoly súllyal estek latba a mellékbüntetés kiszabásánál. Az 500 ezer forintos, igen enyhének minősíthető pénzbüntetést a bíróság - amint ez az ítéletben áll - "a vádlott vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz mérten állapította meg". Emellett az 1,8 millió forintos bűnügyi költség megfizetése alól is mentesült (ezt az adófizetők állták helyette).

Várhegyi azonban elfelejtette tájékoztatni a bíróságot arról, hogy vagyoni helyzetében az idők során változások álltak be. Nem számolt be az országgyűlési képviselőként 1998 óta húzott jövedelmeiről, és azt sem tudhatta meg a bíróság, hogy 2000 májusában lakást vásárolt Szolnokon, továbbá a 2001 júniusában érvényes vagyonbevallása szerint mintegy 7 millió forint értékű megtakarítása, illetve 4 említésre érdemes értékű festménye is volt neki. Igaz, a 2002. június 18-án benyújtott parlamenti vagyonnyilatkozatában újra csökkenő vagyonról számolt be: megtakarításai 3,5 millióra zuhantak, s négy helyett egy kép tulajdonáról adott számot, bár az az egy az ajándékba kapott Czóbel Béla-féle Virágcsendélet volt. Ám még ez a felsorolás is nagyságrenddel haladta meg a bíróság által megismert vagyonleltár értékét.

Még jó, hogy az új parlamentbe kerülő képviselők már 2002 júniusában beadhatták a vagyonbevallásukat. Így Várhegyinek nem kellett tájékoztatni az üvegzsebű honatyák vagyoni helyzetét éberen vizslató parlamenti illetékeseket arról, hogy nem egészen egy hónappal később - július 11-én - a Buda Környéki Földhivatalnál egy adásvételi szerződést nyújtott be a 250 nm-es solymári ház megvételéről. De miből telt erre a pártigazgatónak júliusban, miközben a bíróság októberben az anyagi helyzetére való tekintettel gyakorolt méltányosságot, amit szó nélkül el is fogadott? A földhivatali adatok és az eladó által közölt információk alapján arra lehetne következtetni, hogy Várhegyiék a feltehetően 56,5 milliós vételárból 23,8 milliót a Földhitel és Jelzálogbanktól felvett hosszú lejáratú kölcsönből fedeztek, a maradék 32,7 milliót pedig önerőből rendezték. A földhivatal adatai szerint júliusban még nem a teljes vételárat fizették ki; a ház csak a 2002. augusztus 1-jén benyújtott, a teljes vételár megfizetését igazoló dokumentum befogadása után került Várhegyi és felesége 50-50 százalékos tulajdonába.

A pártigazgató

készségesen tájékoztatott

vagyoni helyzetének javulásáról. Elöljáróban azonban leszögezte: téves az 56,5 milliós vételárról szóló információnk, valójában 44 millióért jutottak új otthonukhoz. Kinek higgyen a kívülálló? Lehet persze, hogy a vállalkozó érdeklődőknek adott árajánlata csak üzleti fogás, hogy legyen miből alkudni. Az is lehet, hogy - a saját állítása szerint elsőnek vásároló - Várhegyi extra kedvezményben részesült. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a neves pártigazgatót csaléteknek szánták az építők, ami megért nekik 12,5 millió engedményt. Ezt a feltevést valószínűsíti az is, hogy a Ifjúsági és Sportminisztérium egykori államtitkári rangú miniszteri biztosa, az újonnan épülő Budapest Sportcsarnok és az olimpiai pályázat körül bábáskodó Fürjes Balázs értesülésünk szerint a napokban írt alá adásvételi szerződést a Várhegyiékével teljesen azonos ház megvételéről ugyanabban a lakóparkban.

De félre a kétellyel, induljunk ki a Várhegyi által megadott 44 milliós vételárból. A politikus szerint a Földhitel és Jelzálogbank 23,8 milliós hitelcsomagja egy kedvezményesebb kamatozású 10 milliós és egy magasabb kamatú 13,8 milliós egységből áll, s mindkettőnek húsz év a futamideje. Előbbinek 56,2 ezer, az utóbbinak 104,3 ezer forint a havi törlesztőrészlete. Emellett - állítja Várhegyi - egy ügyvéd által ellenjegyzett, 15 millió forintról szóló kölcsönszerződést is kötött egy magánszeméllyel, amely összeget kamataival együtt két év múlva kell egyben visszafizetnie. A pártigazgató fedezetül azt a szolnoki, Ady Endre utcai, 82 nm-es lakását ajánlotta fel, ami becslése szerint két és fél év múlva megér majd 15 milliót. Azért csak akkor, mert 2000-ben rámosolygott a szerencse: a Fidesz által dominált Szolnoki Önkormányzat Közgyűlésének szakmai döntése alapján Várhegyi Attila egy önkormányzati lakáshoz jutott, amit azonban öt évig elidegenítési jog terhel. (Azaz ha a pártigazgató, ne adj´ isten, két év múlva nem fizetne, a magánhitelező még jó fél évig nem juthatna a fedezetül felajánlott ingatlanhoz.) Évi tízszázalékos kamattal számolva a 18,2 millió forintos magánhitel (feltételezve, hogy folyamatosan teszik félre rá a pénzt) havi 760 ezer forint törlesztőrészletnek felel meg. A Várhegyi házaspár összes adósságszolgálata tehát havi 920 ezer forint - elvileg és két évig.

Nem könnyű ennyi adózott pénzt havonta

összespórolni,

különösen azok után, hogy a Pest Megyei Bíróság ítélete szerint Várhegyi szándékos bűncselekményt követett el, s ezért ilyen címen a rendszerváltás óta először neki kellett lemondania jelentős javadalmazással járó parlamenti mandátumáról. Várhegyi közlése szerint pillanatnyilag a Fidesz-pártigazgatói állás az egyetlen jövedelemszerző tevékenysége, fizetésének mértékéről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. Csupán annyit árult el, hogy amíg képviselői fizetést kapott, ingyen látta el ezt a feladatát. Önzetlenségét pártja méltányolja is, hiszen a pártigazgató a Fidesz-frakció Volkswagen Borájával autózik. (Feleségének van egy Opelje, sőt 1995 óta Szolnokon, a Móra Ferenc utcában egy lakása is.)

Arra a felvetésre, hogy a Fidesz azért mégsem adhat akkora fizetést, hogy a 920 ezer forint törlesztésen túl fenntarthassák belőle a nagy házat, a feleség kocsiját, fizessék a rezsit és a három gyerek tisztességes ellátását is biztosítsák, Várhegyi titokzatosan azt válaszolta: vállalkozások beindítását tervezi. Összességében a pártigazgató semmilyen módon nem kívánt magyarázatot adni arra, hogy milyen bevételi forrásokból kívánja törleszteni adósságát, követve ezáltal Stumpf István ex-kancelláriaminiszter technikáját, aki szintén kitérő magyarázatot adott luxusbérleménye havi díjának forrásairól. Várhegyi konkrétan eddigi egyetlen működő vállalkozását említette meg, a 2002 februárjában feleségével közösen alapított BSE 2002 Bt.-t, amely a terveik szerint kulturális események szervezésével, marketinggel, reklámtevékenységgel foglalkozik majd.

Félix Péter

Forrás: Magyar Narancs