Felhozzák a felszínre

Bányajárat lezárás előtt

A napokban temették be az utolsó aknákat, így a rekultivációs eljárás legfontosabb szakasza befejeződött. Szakzsargont tetőzve szakzsargonnal: a Mecsekben ,,megtörtént a föld alatti bányák felhagyása". Lefordítva az első két mondatot, a Mecsekben és környékén végzett bányászat miatt keletkezett természeti károk elhárításának egyik legfontosabb projektje lezárult: betömték a bánya lejáratait.

Nyolcvandolláros kiszerelésben

A Mecseki Ércbányászati Vállalt negyvenkét évig folytatta áldásos tevékenységét, amikor 1994-ben megkapták az első kormányzati ukázt, miszerint csak akkor folytathatják tovább az uránbányászatot, ha hatvan dollárból ki tudnak termelni egy kiló uránércet. A fejlett régiókban ez a szám tizenöt és húsz dollár körül mozog, így érthető, hogy a menedzsmentnek miért nem sikerült a nyolcvandolláros bekerülési összeget lenyomni a Horn-kormány torkán. Ekkor született az a határozat, amelyben a bányászat totális felszámolása mellett döntött a kormányzati grémium, és a vállalatot 1997-ben Mecsekérc Környezetvédelmi Rt.-vé alakították át, amelynek egyszemélyű tulajdonosa az ÁPV Rt. lett. Persze adtak nekik büdzsét is, amely négy évre tizennyolcmilliárd forintot biztosít a mindenkori állami költségvetésből.

Ezt a területet már rendbetették

Az előzetes kalkulációk helyesnek bizonyultak, mert a Mecsekérc Rt. még most is reálisnak tartja a tíz különálló helyreállítási projekt végrehajtására fordítandó összeget. Eddig kilencmilliárdot költöttek el, de úgy tűnik a nagyján már túl vannak. A siettetés már csak azért is fontos, mert két ,,zagytároló" (ahol az uránkinyerés utáni veszélyes sók felhalmozódnak, és ahonnan azok továbbszivárognak) közel esik a Pécs városának ivóvízellátását biztosító kutakhoz.

Kísérleti kudarcok

A kormány által elfogadott büdzsé számaihoz képest elenyésző a dinnyeberki uránbányászat eltüntetésére szánt pénz. A dinnyeberki külterületen fúrt kutak lelkes szakemberek kísérletei voltak, akik az addigiakhoz képest egy teljesen új technológiát kívántak megvalósítani. Tulajdonképpen örülhetnénk is a kudarcnak, mert sokkal nagyobb riadalom lehetett volna a délvidéki határmezsgyén, ha sikeresen tesztelik az eljárást.

Az új technológia lényege az volt, hogy a felkutatott érclelőhelyen harminc-negyven méter mélységben kénsavat nyomtak az ércsejtekbe, amely egy másik kúton magával hozta az uránt. Ezt nevezik perkolációnak. Az első hallásra könnyű eljárás azonban felszínre hozott több, addig nem számolt problémát. Az előzetes terepfelmérés után 1984-ben kezdődött a technológia alkalmazása, de hamar kiderült, hogy tévedtek a mérnökök. A projekt ugyanis azért fulladt be, mert a kőzet egyáltalán nem azokat a tulajdonságokat mutatta, amit vártak, és a felhozott, hasznosítható urán elenyészően kevés hozadéka volt a beleölt energiának. A bukta elkerülhetetlen volt, így a kút megnyitása után öt évvel, 1989-ben lezárták a termelést. Az eredmény több mint imponáló, ugyanis öt év alatt hét tonna kénsav került a 60x80 méter talajrészbe. Szakemberek szerint ez csak emberi mértékkel nézve tűnik nagy számnak, ipari viszonyrendszerben szinte elenyésző.

Gyanús platón gyanús áru

Kármentesítés előtt

A kármentesítési eljárást a '89-es bezárás után tavaly kezdték meg, ami 8 milliót vitt el az össz helyreállítási munkákra szánt pénzből. Ennek ellenére csak mostanra vált világossá a környékbelieknek, hogy itten valakik sötét éjszaka gyanús árut fuvaroznak, és ezért kereste meg Dinnyeberki polgármestere a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőséget is. Ott azonban mindent rendben találtak. A felügyelőségnél az Indexnek elmondták, hogy semmi jel nem utal arra, hogy a rekonstrukciós eljárásnál felmerült volna bármiféle szabálytalanság, és a munka, illetve a talajba került kénsav nem veszélyezteti a Dinnyeberki ivóvízellátást.

A gyanús platókon púposodó gyanús áruk pedig a kiszivattyúzott kénsav, és annak anyaként szerető közegének tömege.

Kiterjedt monitoring

A környezetvédelmi felügyelőségnél kérdésünkre elmondták, hogy az ivóvíz-szolgáltatás soha nem volt veszélyben, hiszen olyan monitoring- azaz jelzőrendszerek működnek, amelyek eleve kizárják, hogy szennyezett víz kerüljön a háztartásokba. Ezt Vermes Éva, a Baranya megyei ÁNTSZ osztályvezetője is megerősítette, és elmondta, hogy a Pécsi Vízműnek havonta kell ellenőriznie az ivóvíz tisztaságát, az ÁNTSZ évente kétszer végez mikrobiológiai vizsgálatot, a Környezetvédelmi Felügyelőség pedig évente ellenőrzi a kapott adatokat. -Mivel a szennyezett rész egyáltalán nem érintkezik az ivóvíz ellátást biztosító kutakkal, nem kell tartani az esetleges veszélyeztetéstől - mondta az Indexnek az osztályvezető.

Eredményes eredménytelenség

A folyamatos herce-hurca ellenére a kísérletet még sem találják haszontalannak a Mecsekérc Rt. munkatársai. Hideg József PR referens szerint annak ellenére, hogy a kísérlet minimális eredményt hozott, egyúttal azt is bebizonyította, hogy ez a módszer nálunk nem adaptálható. Hideg kiemelte, hogy a dinnyeberki helyreállításoknál sokkal fontosnak tartják a zagytárolók eltüntetését, illetve a tizennyolcmillió köbméter üreg feljáró aknáinak betömését.

A Mecseki bányákhoz köthető környezeti károsodásokat előreláthatólag határidőig, vagyis 2002- re be tudják fejezni. Az azonban még sokáig probléma marad, hogy az eltüntetett bányákban a természet öntörvénye szerint működő folyamatok milyen hatást gyakorolnak az elvégzett munkálatokra.