Miép-Jobbik: sötét esztendők jönnek

Kovács Dávid, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke nem szégyelli a keresztnevét: kérdésünkre, hogy nem okoz-e gondot egy olyan pártszövetségben, melynek legfőbb deklarált célja keresztbefeküdni "a zsidó betelepülési szándéknak" – aminek immár a Fidesz is szekértolója, Csurka segélykiáltás-ízű választási publicisztikája szerint mindezt a MIÉP eszméit amúgy rablóprivatizáló Orbán személyesen pacsizta le a Likuddal Izraelben – a Jobbik-vezér csak annyit válaszol, hogy bizony voltak akik gyanúsnak találták, de ezzel nem lehet mit kezdeni, majd az est folyamán, ha mikrofont tesznek elé, minden alkalmat megragad hogy elkeseredésének adjon hangot az SZDSZ nevű szélsőséges törpepárt negyedmillió támogatója láttán.

Kovács szerint "halottnak a csók" az a csütörtöki OVB határozat, amely elmarasztalta a közszolgálati televíziót és rádiót a Harmadik Út alulreprezentálása miatt – a magyar választási rendszer őszerinte "a pénztőke rabságában sínylődik", 15-20 milliárd forintra van szükség a parlamentbe jutáshoz, ami a korrupció melegágya, hiszen a szponzorok később benyújtják a számlát, ezért a Parlamentben a Harmadik Út a választási szabályok drasztikus szigorítása mellett törne lándzsát. Este hét magasságában még Győri Béla MIÉP-szóvivővel egyetértésben 5 százaléknál jobb szereplésben, a parlamenti küszöb átugrásában reménykedik, és a két párt (és a hozzájuk csapódó kisgazda és hatvannégy vármegyés kisegítő csapatok) kitűnő választási együttműködését dícséri. A szimpatizánsok azonban elmaradnak, a dohányfüstmentes pártirodában több az újságíró mint az aktivista.

Csurka sokáig várat magára: a joviális poéngyáros helyett – közvetlenül az első részeredmények után – egy megtört, szétesett benyomást keltő öregember érkezik, a fotósok már csak rutinból veszik körül, Kovács pedig azonnal melléfurakszik és megpróbálja ellopni a show-t, de látványosan híján van az agg vezér karizmájának. Rögtönzött első sajtótájékoztatójukon Csurka csak maga elé dörmögve ekézi a médiaviszonyokat, Kovács viszont ismét keményen beolvas az SZDSZ-nek – Győri Béla később az Indexnek nyilatkozva nem tart attól, hogy a tömegbázissal egyáltalán nem rendelkező, kommunikációs szempontból azonban hiperaktív huszonévesekből álló Jobbik lenyúlja a bizniszt az idősödő MIÉP-vezérkartól, pedig a törekvés nyilvánvaló. Igaz, a közös jelöltek kétharmadát most is a MIÉP adta, a Jobbiknak egyszerűen nem volt több embere.

A Munkáspárt Baross utcai fellegvárából érkező hírek szerint Thürmer utcára vinné az esélyegyenlőtlen választási rendszerrel elégedetlen tömegeket, ezért a komcsikéhoz kísértetiesen hasonló érveléssel, a médiahozzáférés- és pénzhiánnyal takarózó Csurkának szegezzük a kérdést, csatlakozna-e ilyesmihez? Az elnök lemondóan legyint: Thürmer jól mondja, de nincs hozzá embere. Nem fognak utcára vonulni, mert a választói elégedetlenséget elnyomja a médiumok túlsúlya. "A játék tovább folyik. A magyarság kiszorítására saját hazájából", de ha Thürmernek mégis sikerül, majd meglátjuk mit teszünk, nyilatkozza enerváltan, majd egy jó darabig teljesen egyedül marad a piros-fehér-zöld pártlobogók alatt.

Tíz órára mindennek vége van, a Jobbikos Kovács csak az egybegyűlt tudósítók unszolásának engedve ül ki még egyszer Csurka mellé, hogy bejelentse: "Tizenhat év alatt a köztársasági demokrácia álmától eljutottunk a média által irányított puha diktatúráig", illetve hogy az ország végérvényesen a liberalizmus karmaiba került, hiszen "az SZDSZ szélsőséges párt, az MDF liberálisabb mint az SZDSZ, a jobboldal sorsa, a nemzet jövője a két törpepárt kezébe került". Csurka szerint "ez a választás minden volt csak nem szabad és tiszta", "nekünk a média által kijelölt helyet sikerült elfoglalnunk". A második fordulóban oda állna ahonnan korábban támogatást kapott, de mivel "csak elhallgattatást, akadályoztatást kaptunk", a továbbiakban számára az egész sztori, úgy ahogy van érdektelen. A Jobbik viszont a kormányváltás érdekében hajlandó tárgyalni, ha megkeresik – teszi hozzá sietve Kovács.

Befejezésül szót kapott még Balczó Zoltán és dr. Kovács László a MIÉP-től. Balczó szerint ez a kampány valójában két amerikai kampánycsapat küzdelme volt, és a MIÉP-nek száz kilométeres ellenszélben kellett volna meghódítania a csúcsot. Kovács doktor szerint a lakosság úgy döntött hogy meg van elégedve a sorsával, mert a média ezt sugallta, a nemzet viszont, amely a lakosságnak a Harmadik Útra szavazó két százalékával azonos, a Harmadik Útra szavazott.

Újságírói kérdés ezek után nem volt.