A Fidesz vagy az MSZP az élen?

Az MSZP és a Fidesz az elmúlt egy évben mindig szoros versenyt vívott a pártpreferencia-lista élén, viszonylag kicsik voltak a különbségek közöttük, ám a két párt támogatottsága sajátosan alakult. A szocialistáké egy szűk sávban mozgott, a fiatal demokratáké valamivel tágabb határok között változott - állapítja meg a Szonda Ipsos közvélemény-kutatása, mely a Népszabadságban látott napvilágot.

A szocialisták a választókorú népesség 23-26 százalékának, a biztos pártválasztók 42-46 százalékának támogatását élvezte tavaly ősztől. A Fidesz az előbbi csoport 19-24 százalékára, az utóbbi 33-39 százalékára számíthatott. A Fidesz e havi adatai is e tartományokon belül, azok közepe táján vannak. Tehát látszólagos lemaradása ellenére a kormánypárt nincsen mélyponton. Az MSZP ezúttal viszont a rá egy éve szinte folyamatosan jellemző keskeny támogatottsági intervallum felső részén van - de nem emelkedett ki belőle. E pozíciók és az őket meghatározó támogatottsági adatok augusztusban mégis azt eredményezték, hogy a szocialista párt érzékelhető előnyre tett szert a Fidesszel szemben.

Az SZDSZ a múlt havi jelentős emelkedés után nem lépett feljebb, jelenleg éppen 5 százalékon áll. A MIÉP április óta eléri vagy meghaladja a Parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt. Utóbbi párt esetében a stabil támogatottság - még ha a rejtőzködés csökkent is - erőteljesen valószínűsíti a párt parlamentbe kerülését.

A TNS-Modus 32. heti eredményei szerint (melyek a 2001. július 16-tól augusztus 12-ig megkérdezett 950 fő válaszaira alapulnak) megerősödött a Fidesz és gyengült az MSZP, melynek eredményeképpen "helycsere" történt az élen a voksokért folytatott versenyben. A biztos szavazó, pártot választók körében az egy héttel ezelőtt közölt adatokhoz képest 4 százalékkal erősödött a Fidesz és 3 százalékkal gyengült az MSZP, így ha most lennének a választások, a legnagyobb kormánypárt 44 százalékos, míg a szocialistákra 43 százalékos eredményre számíthatnának. (Feltéve, ha a "bizonytalankodó biztos szavazók" voksainak lehetséges alakulását figyelmen kívül hagyjuk).

Ez a változás elsősorban a vizsgált hét történéseivel magyarázható: augusztus 6. és 12. között a Fidesz aktívan politizált. Sokak számára címzett "pozitív üzeneteket" (Többek között a fiatalok életlehetőségeinek bővítéséről", "a falusi lakosság élet- és munkakörülményeinek javításáról" beszéltek vezető politikusaik. Az iskoláskorú gyermekeket nevelő családoknak egyhavi családi pótlék kiegészítést helyeztek kilátásba. A kormány átvállalja a diákhitel kockázati költségeit, megkétszerezi az autópálya-építési programját, ünnepnappá nyilvánítaná augusztus 15-ét, valamint "az év leghosszabb utcabálját" ígérték augusztus 19-ére.

Tárgyalásokat javasolnak az MSZP-nek a "kisebb parlament" megvalósítása érdekében, stb.)., miközben az MSZP politikusai "alig hallatták szavukat", illetve bizonytalanság volt tapasztalható soraikban (előbb pozitív reakció a Fidesz tárgyalási kezdeményezéseire, majd egy nappal később Kovács László bejelenti, hogy "nem lesz kétoldalú találkozó" a pártok között, de nem volt egyértelmű a párt Doszpot Péter jelölésével kapcsolatos kommunikációja sem).

A korábban jelzett "trendvonalak" tehát nem folytatódtak tovább, visszarendeződtek a május második felében (a 21. héten) tapasztalt viszonyok: a két nagy párt közötti verseny rendkívül szoros - és újra a Fidesz vezet egy százalékkal, ami a hibahatárokon belül esik.

Tovább romlottak a kisebb támogatottságú pártok választási esélyei: a TNS legújabb adatai szerint mindössze tizenhárom százalékon osztoznak. Különösen az SZDSZ számára sikerültek rosszul az elmúlt hetek (immáron csupán három százalékra számíthatnak a szabad demokraták, a MIÉP ugyanennyi szavazatot kapna, míg az FKGP és az MDF hetek óta 2 százalékot ér el).