Az MSZP újra az SZDSZ-t akarja

Amikor az MSZP elnöksége eredetileg összerántotta a szombatra kongresszust, akkor hazai belpolitikai témékat akart kibeszélni a küldöttekkel. Ám a világgazdasági válság közbeszólt, s a kongresszust megnyitó Lamperth Mónika azt kérte a küldöttektől, hogy tegyenek minden pártpolitikai érdeket félre, és egy dologra koncentráljanak, Magyarország megmentésére. (Még új szlogent is kreáltak a remek alkalomra, miszerint „MSZP, a cselekvés pártján. Átalakult a kongresszusi rituálé is, a küldöttek nem szólhattak hozzá, a határozati tervezethez beadott javaslataikat írásban tehették meg, egy nagyokból álló szónoki kör ragadhatta magához a mikrofont.

Vihar

Úgyhogy a vitaindítóval belépő Gyurcsány Ferenc párt- és miniszterelnök is azzal nyitott, hogy "sodró erejű változások közepette vagyunk, igazi nagy, az eddigi rendet átrendező viharban". Mivel az MSZP ebben a viharban egy nemzet hajóját vezeti, az a kötelessége, magyarázta a miniszterelnök, hogy elhárítsa a rövid távú veszélyeket, és azonnal mutasson is egy nyugodt kikötőt. Persze az ürömben örömet is talált Gyurcsány, mondván, aki most okosan lavírozik, az a vihar elültével előnyös helyzetbe kerülhet.

Aztán jött az ideológiai háttér, hogy a kapitalizmus első nagy megroggyanása zajlik, s eltűnik az a struktúra, ami szerint a magára hagyott piac rendezi az életet és a társadalmat. De ezt, állította Gyurcsány, a szociáldemokraták nem annyira bánják, mert szerintük a piac mellett szükséges egy erős állam is, ami pozitívan kontrolálhatja a rövid távú profitra koncentráló, és a társadalmi bajokat félresöprő piacot.

"Ez a pénzügyi válság Amerikából kiindulva fertőzi meg a világot, az egészséges államokat is, mint amilyen Magyarország" - mondta. És közben bezárt a moszkvai, a bécsi és a tokiói tőzsde, az Egyesült Királyságban bankokat államosítanak, amire emberemlékezet óta nem volt példa. De a miniszterelnök szerint a legfontosabb, hogy Magyarországot támadás érte, és most egyetlen feladat van, meg kell védeni. Hiszen a válság olyan, mint az árvíz, például a 2006-os, amikor, legalábbis Gyurcsány interpretációjában, mindenki a gátakon volt, hagyva a fenébe a kampányt, hisz mindenki tudta, menteni kell. (És ha menteni kell, akkor bizony lekerülnek a személyi kérdések a napirendről, úgyhogy szocialista politikusok szerint a válság ugyanúgy megerősítette Gyurcsány pozícióját, amennyire kapóra jött a fonnyadó népszerűségű Bushnak szeptember 11-e.)

Felelős magyar betétesek

Majd következett a dicséret: ha az MSZP nem teszi a dolgát támadások és fenyegetések közben az utóbbi két évben, és nem épít gazdasági-pénzügyi védműveket, akkor most hiába rohanna bárki a gátakra, lazán elmosná az országot a válság áradata. Az ár sikeres megtartásához persze egységre van szükség, és a miniszterelnök szerint ezt az ország is érti, jól látható abból, hogy a magyar betétesek felelősen viselkednek, s a bankrendszerből nem áramlott ki a pénz.

De hogy hazánk hajója egyre kevesebb terhet cipeljen a zúgó viharban, még inkább csökkenteni kell az állam hitelektől való függőségét, és az államháztartási hiányt. Úgyhogy ilyenkor, magyarázta Gyurcsány, elfogadhatatlan, hogyha valaki választási és népszerűség-növelési logika alapján osztogatni akar, vagy csak éppen nem változtatna a költségvetés tervezetén.

Igaz, egyedül nem megy, úgyhogy Gyurcsány Ferenc nemzeti csúcs összehívását kezdeményezte, hogy közösen disputáljon a törvényhozás, a köztársasági elnök, az önkormányzati világ, a szakszervezeti szféra a jövőről. Utóbbiak azért különösen hangsúlyosak, hisz egy előremutató bérpolitikára van szükség. Ami Gyurcsánynál azt jelenti, hogy ha a magyar gazdaság növekszik is egy két százalékkal, akkor a bérek ne januártól növekedjenek, hanem mondjuk július elsejétől (már ha addigra látszik a vihar vége) növekedjenek a bérek reálértéken ebben az ütemben.

Ez pedig nem pálfordulás Gyurcsány szerint az eddig a munkásosztályt támogató MSZP részéről, mert most nem az a teljesítmény, hogy mindenki ismétli eddigi téziseit, hanem az, ha valaki változtatni tud.

Szekeres tankos hasonlata

Szekeres Imre rímelt Gyurcsányra, összefogást sürgetett belső pártügyekben, SZDSZ-szel való kapcsolatban egyaránt (és persze kezdeni kellene valamit a pálya széléről bekiabáló ellenzékkel, a kibicekkel, hiszen azért a kibicek is az ország részei). Hadügyminiszteri mivoltából fakadóan militáns hasonlatot hozott, szerinte a válság úgy támadta meg Magyarországot (és legnagyobb bankját), mint ahogy a tankhadosztályok rohamoznak. Csak itt nem folyik vér, állapította meg megnyugodva. De, mondta Szekeres, eltaktikázta magát aki azt hitte, sikeres lesz ez a támadás, mert a kormány, a jegybank és általában mindenki áll a vártán, hogy megvédje pénzét, vállalkozását, életformáját. És ehhez a feladathoz, mármint az ország megmentéséhez, Szekeres szerint az MSZP-nek is a sikerében és erejében bízva neki fogni. De a párt elnökhelyettese szerint nincs kétség, a szocialisták megcsinálják.

Vitányi Iván jóval kevésbé volt optimista, múlt korokat idézve emlékeztette a küldötteket, hogy Hitler is a válság után jutott hatalomra. De, érvelt az MSZP egyik fő ideológusa, hogy a diktatúrával ugyan gyorsabban csillapítható a válság, de csak ideiglenesen, ugyanis a diktatórikus út vége mindig a szakadék. Úgyhogy, hangoztatta Vitányi, inkább megegyezésre van szükség, pártállástól függetlenül. (Igaz, ez a megegyezés, már nem a miniszterelnöki Megegyezés.) Vitányi elsősorban az SZDSZ-szel sürgetett megegyezést, ugyanis a felelősség szempontjából az SZDSZ és az MSZP most is koalícióban van, hiszen e két párt együttműködésétől vagy együtt nem működésétől függ, hogy milyen állapotban kerül az ország. (És Vitányi szívesen látja az összefogásban a nemzetieket, kereszténydemokratákat, és mindenki mást is.)

Lendvai Ildikó nem ezt akarta, sőt egyáltalán nem lelkesedett ezért a kongresszusért, de konstatálta kesernyésen, nem is lehetne jobb időpontban, ugyanis a válságot kezelni kell. És az MSZP frakcióvezetője talált még egy örömforrást, nevezetesen azt, hogy most már mindenki látja, komolytalanul hangzik a „Gyurcsány a hibás" mondat.

„Azt csak nem hiszi senki, hogy a miniszterelnök csak azért döntötte be a Wall Street-et, hogy tarthasson egy jó kongresszust", élcelődött. Ami a konkrét lépéseket illeti, szerinte most már változtatni kell az SZDSZ és az MSZP tárgyalási hozzáállásán, hiszen nincs mese, halasztani kell az adócsökkenést, át kell írni a költségvetést, a munkahelyteremtés mellett felértékelődik a munkahely-megtartás, újra meg kell szorítani a pénzügyi övet. „Összességében több MSZP-re és SZDSZ-re lesz szükség, hisz rendbe kell tenni a gazdaságot, és a válságban erőteljesebben kell védelmezni a demokráciát, az együttműködésnek most más a tétje, elég a „haragszom rád"-ból", és az alkalmi tárgyalásoknál komolyabb együttműködésre van szükség", üzente Lendvai volt koalíciós partnerének.

Éljen János

Zárszavában Gyurcsány Ferenc megköszönte a kongresszus empátiáját, hogy hajlandó volt a kongresszus menetrendjét a válsághoz idomítani. Aztán emlékezett, arra az éjszakára, amikor kiderült: megtámadták a magyar pénzügyi rendszert. Eszerint János (a pénzügyér) szobájába gyűjtötte az OTP vezetőjét, a jegybank elnökét, és átrángatta a NATO-fogadásáról a kormányfőt. Éjfélig mindenki összeszedte, miként lépnek fel a reggeli piacnyitáskor, illetve hogyan tudja másnap támogatni az ügyet. Gyurcsány szerint állam ilyen frappánsan és fegyelmezetten nem reagált még vészhelyzetre, és eben Veres János vitte a prímet. Éljen hát a pénzügyminiszter, taps.

Aztán az MSZP is megkapta a maga tömjénét, a miniszterelnök azért dicsérte, mert miután felbomlott a szocialista szabad demokrata érdekházasság, az MSZP-sek végül átérezték, hogy milyen fontos lenne az együttműködés, és szükség van egy stratégiai együttműködésre. Amihez, láttatta be a miniszterelnök, az MSZP-nek és a kormánynak is fel kell adnia magából egy darabot, úgyhogy Gyurcsány arra kéri majd a kormányzati és pártbéli prominenseket, hogy nézzék meg, mely pontokon írható felül az addigi szocialista mondandó.

Majd arra kérte a küldötteket, hogy a kongresszus támogassa a nemzeti csúcs összehívását, illetve a kormány 12 válságkezelő pontját. Ezt a kongresszus meg is szavazta.