A tandíjkérdés egész Európában képes véres zavargásokba fullasztani az oktatásügyi reformerek terveit. Magyarországon a kifütyült Bokros Lajos nem fakuló emléke ellenére a képzési hozzájárulás csak egy a reformerek fizetős tervei között. A bátorságpróba részletei: a felsőoktatásban 2008-ban kell először fizetni az akkori másodéveseknek havonta minimum 4375, maximum 13 125 forintot. A pontos összeget a megszabott határok között az egyetem határozza meg, és a befolyó pénz az intézmény kasszájában marad. Ne hagyja másra a döntés jogát fiaink, lányaink pénzéről, határozzon igennel vagy nemmel!

Egy év és tizenegy hónap telt el az utolsó országos népszavazás óta, azóta, hogy a Fidesz a kettős állampolgárságról szóló kérdés mellett feltett egy másikat is: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?". Akkor 1 922 765-en szavaztak igennel, 1 034 578-an nemmel, és 53 629-en érvénytelenül. Az eredményen kívül természetesen már az is ismert, hogy a pártok milyen demagógiahalmazt hordtak össze pro és kontra a választók befolyásolására a 2004-es kampányban. Azóta a privatizációügyben lényegi változás nem történt, Ön tehát téma kikupált szakértőjének számít: MOST hogy gondolja?

Akar még többet fizetni? Nyilván nem, de azért annyit alapinformációként közlünk, hogy a kormány elhatározása szerint a járóbeteg-ellátásban orvos-beteg találkozónként 300 forint, valamint a kórházi ellátásban napi szintén 300 forint lesz a díjszabás, de évente legfeljebb csak 6000, illetve a két ágazatban összesen csak 15 000 forintot lehet elkérni egy betegtől, ha egyáltalán kell fizetnie. Azaz a 21. vizsgálat már ingyen van, a 32. meg már kész haszon. (A kórházi díj valamilyen oknál fogva egyelőre nincs a beadott kérdések között.) Kormányzati becslések szerint ezekből a díjakból 2007-ben 30-35 milliárd forint bevétel várható. Természetesen azt is jó megoldásnak tarthatja, hogy mindenki mindig ingyen kapjon minden egészségügyi szolgáltatást.

A gyógyszerészek igen szavazataira - néhány renegát liberalizációpárti kivételével - tutira számíthat Orbán és Semjén, a két kérdésgazda. De még ha 90 százalékosra vesszük is szakmai hozzáállást, és az így kapott számhoz hozzáadunk még egyszer annyi, a gyógyszerészekkel szimpatizáló egészségügyist, a szükséges kicsit több mint kétmillió szavazatból akkor is hiányzik még vagy kétmillió. A népi szavazók tömeges igenjeire csak az adhatna magyarázatot, ha kizárólag pártszimpátia alapján döntenének, és lemondanának arról, hogy vasárnap a szupermarketben megvehessék a fejfájás-csillapítót, vagy belátják a gyógyszerészkamara érvei alapján, hogy gyógyszert csak ellenőrzött formában szabad vásárolni. Cipőt a cipőboltból?

Orbán és Semjén az OVB-hez beküldött kérdés megfogalmazásával nem sok támpontot adott a nyugdíjszabályok ismeretében nem napra kész népi szavazónak. Különösen zavaró lehet, hogy viszonypontnak a forradalom évfordulóját és természetesen az Astoriánál történt sajnálatos események napjánt adták meg. A tét: a változó adószabályok között szerepel az is, hogy a dolgozó nyugdíjasoknak pluszjövedelmükből bizonyos esetekben 10 százalékos egészségügyi szolgáltatási járulékot, más felállásban pedig 6 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot kell fizetniük. A nyugdíj azért továbbra is adómentes marad. Ha azt szeretné, hogy ők se fizessenek, szavazzon igennel!

Váratlanul került elő a magyarföld-magyargazda egyenlet elsőfokú megoldása. A kérdés tartalma slágertéma volt az Orbán–Torgyán-kormány idején. Azóta beléptünk az EU-ba, és kaptunk az ügyben néhány év moratóriumot is. Ha lejár, nincs mese, vagy lefogadjuk az előjogok feladását, vagy kilépünk az unióból, és megszüntetjük a problémát. Ha erre a néhány évre mindenképp meg akarja erősíteni a gazdák elővásárlási jogát, szavazzon igennel!

Kapjon-e fegyelmit minden miniszterelnök, aki pótköltségvetés elfogadtatására vetemedik? Akarja-e, hogy a százmilliárdos mértékű hiánytúllépéseket a politikusok fizessék vissza a nagy közös kasszába, hogy az államháztartás a következő évben tiszta lappal kezdhesse az újabb próbálkozást? Részletek még nem ismertek, de absztrakt igent vagy nemet azért nyugodtan mondhat a felvetésre.

Miután az OVB még nem döntött, hogy a költségvetési tételeket alapvetően befolyásoló kérdések összessége vagy néhány darabja alapján kiírható-e a népszavazás, választhat, akar-e újabb népszavazás, vagy nem. Paraméterek: az előző sem volt eredményes egyik kérdésben sem, azaz nem szavaztak elegen egyfelé, ráadásul ötmilliárdba kerül, ha megrendezik. Illetve: tökmindegy, hogy mibe kerül, hogy csak hónapok múlva lehet bármi a kezdeményezésből, de nem lehet, hagyni, hogy a választási programban mást ígérő Gyurcsány fizetőssé tegye az oktatást és az egészségügyet, meg minden.