Nyílt levél

Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úrhoz

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Azért fordulok nyílt levéllel Önhöz, mert Ön is a nyilvánosság előtt tett egy olyan lépést, amely méltatlan egy demokratikus jogállam kormányfőjéhez. Mélységesen megdöbbentett, hogy az Európai Unió bővítéséről és Magyarország csatlakozásáról tartott parlamenti vitanapon elhangzott beszéde végén Ön felmutatott egy papírt, amely ellenzéki politikusoknak az országot, a kormányt a külföldi sajtóban állítólag lejárató nyilatkozatait tartalmazta.

Nem ismerek olyan demokratikus jogállamot, amelyben a kormányfő ilyesfajta támadásra ragadtatta volna magát politikai ellenfeleivel szemben. Éppen ezért megpróbáltam tettére valamiféle magyarázatot keresni. Próbáltam megérteni helyzetét és lépése lehetséges okaként számításba venni azt is, hogy egy ideje bizony bajban van.

Bajban van, mert feltételezhető viszolygását leküzdve kénytelen asszisztálni koalíciós partnere, az FKGP, és különösen annak elnöke, az Ön kormányának tagja, dr. Torgyán József miniszter úr botrányos ügyeihez.

Bajban van, mert a közszolgálati televízióban és rádióban az Európai Unió ország-jelentése kapcsán több kérdésben is olyasmit állított, ami nem felel meg a valóságnak. Így többek között kijelentette, hogy az Európai Unió egyáltalán nem negatív értelemben utalt a közbeszerzési eljárás nélküli autópálya építésre, miközben az eredeti szöveg azt a korrupció gyanújával köti össze.

Bajban van, mert a FIDESZ-MPP elnökével összhangban azzal vádolta az ellenzéket - így bennünket, szocialistákat is -, hogy megpróbáltuk elérni az ország-jelentés kedvezőtlen irányú módosítását, amit az Európai Unió illetékesei határozottan cáfoltak.

Bajban van, mert az elmúlt héten a szokásos szerda reggeli rádióinterjújában odáig ment, hogy szembeállította az ellenzéket a becsületesen dolgozó magyar emberekkel.

Azt kell mondanom, hogy Miniszterelnök Úrnak nincs szerencséje a listákkal. Ám míg a megfigyelési ügyben elhangzott vádak alaptalansága csak másfél éves parlamenti vizsgálat és a legfőbb ügyész állásfoglalása eredményeképpen derült ki, a mostani vádak képtelensége már a lista közzétételekor nyilvánvalóvá vált.

Megnéztem, hogy az Ön ,,feketelistája" szerint én személyesen mivel járultam hozzá Magyarország, illetve annak kormánya lejáratásához.

Első állításom a korábbi legfőbb ügyész lemondásával kapcsolatos véleményemet tartalmazza. Változatlan az a meggyőződésem, hogy az drámai figyelmeztetés volt, mivel Györgyi Kálmánt lehetetlen helyzetbe hozta Áder János házelnök azon kijelentése, miszerint a legfőbb ügyész médiabotránnyal kapcsolatos véleményének nincs jogi következménye.

A második állításom csupán a tényekre utal. Schüssel osztrák kancellár fogadása ugyanis nem titokban történt, így annak feltűnő szívélyességét nem tőlem tudta meg a nemzetközi sajtó. Sőt, feltételezem, hogy azt Miniszterelnök Úr nem is akarta eltitkolni. Azt pedig, hogy a magyar kormányt nem érdeklik az Európai Unió Ausztria elleni szankciói Ön is többször megerősítette.

Bár a lényegen nem változtat, szeretném megjegyezni, hogy egyik idézett külföldi lapnak sem adtam interjút, így az újságírók utalásai feltehetően a magyar sajtóban megjelent nyilatkozataimra támaszkodtak.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Meggyőződésem, hogy nem az én ilyesfajta nyilatkozataim ártanak az ország, a kormány nemzetközi tekintélyének, hanem az, hogy az ország miniszterelnöke a külföldi sajtóban megjelenő ellenzéki nyilatkozatokat összegyűjteti, listába rendezteti és azt a parlamentben lobogtatva, az ellenzékkel szemben érvként használja. Hozzá kell tennem: erről a lépéséről sem az ellenzéktől értesültek Magyarország külföldi partnerei és a nemzetközi sajtó, hiszen a parlament ülését a diplomáciai páholyból az Európai Unió budapesti képviseletének vezetője és számos EU tagállam budapesti nagykövete kísérte figyelemmel.

Nekem úgy tűnik, Miniszterelnök Úr, hogy Ön kormányfőként homlokegyenest ellenkező módon gondolkodik az ellenzék szerepéről, mint azt a megelőző két parlamenti-kormányzati ciklus alatt tette. Amikor például hazugnak nevezte az Antall-kormányt, idegenszívűnek a Horn-kormányt, fel sem vetődött Önben az ország lejáratásának veszélye. Amikor keményen bírált minden olyan kormányzati lépést, amelyet a hatalom túlterjeszkedéseként értékelt, vélhetően nem gondolta, hogy egyszer, kormányfőként a véleménynyilvánítás szabadságát is elvitatja majd az ellenzéktől. De soha nem hallottam például Öntől olyan nyilatkozatot sem, hogy az ellenzék feladata a kormányprogram végrehajtásának segítése lenne, mint tette ezt december 5-ei televíziós interjújában. Ez ugyanis csak akkor lenne igaz, ha a kormányprogramot annak vitája után az ellenzék is megszavazná, erre viszont nemcsak a hazai, de a nemzetközi gyakorlatban sem akad példa.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Azt gondolom, át kellene értékelnie az ellenzék szerepéről kormányfőként vallott nézeteit. Ehhez a legtöbb segítséget saját korábbi nyilatkozatainak, parlamenti felszólalásainak újraolvasása adná.

Egy Önnel erről a kérdésről folyatott nyilvános vitában én magam is szívesen járulnék hozzá annak tisztázásához, hogy mi a szerepe a kormánynak és az ellenzéknek egy demokratikus jogállamban.

Budapest, 2000. december 8.

Tisztelettel:

Kovács László