A parlamentben csak flóderozni lehet

Látogatás a parlament rejtett zugaiba. Ezt a munkacímet írtuk fel egy nagy papírra, mire többen felsikítottak: az ötvenes években titkos kazamatákkal kötötték össze a metró Kossuth téri állomását, a minisztériumi- és pártépületeket a parlamenttel. Kérdezd meg, hogy megvannak-e még a rejtett alagutak vagy beomlottak, netán betemették? Esetleg, minden eshetőségre felkészülve, máig karbantartják?

Az urban legendet Polyák László, az Országgyűlés Hivatalának műszaki igazgatója zúzza porrá. A tévében látta, hogy a rendszerváltás után valaki úgy gondolta: a Dunának a volt MSZMP-székház előtti szakaszán véres volt a víz, az épületben embereket daráltak, hamvaikat a folyóba szórták, ezért ettek jobban a halak. Az Antall-kormány egy államtitkár-helyettes vezetésével bizottságot állított fel, amelynek tagjai arra az eredményre jutottak, hogy a halak nem ezért ettek jobban, embereket nem daráltak a fehér házban, és titkos alagutak sem kötötték össze a párt- és kormányépületeket.

Csüggedésre semmi ok, tartogat még érdekességeket a ház.

Légkutakkal oldották meg

Tekintse meg képeinket!

A globális felmelegedés és a politikai fordulat miatt 1990-ben újra kellett gondolni az országház hűtési rendszerét. A szocializmusban évente pár alkalommal ültek össze a képviselők, hogy heves karlendítésekkel megszavazzák az eléjük tolt indítványokat. A rendszerváltás óta - néhány éves időszaktól eltekintve - hetente van ülés, a honatyák olykor saját levükben főttek az ülésteremben. Valamit tenni kellett, de erről majd később.

Steindl Imre és mérnökkollégái terveiben a szellőzést légkutakkal oldották meg. A friss levegő a Kossuth térről egy hosszú, csápszerű alagúton áramlik a pincében található légaknába. Nyáron a beszívott levegő végighaladt a hosszú alagúton és a pincehatás miatt jól lehűlt. A légkutakat 1935-ben, nem a legokosabb módon, az épület közvetlen közelébe helyezték, és ma is ott láthatóak. Kettő van belőlük a Kossuth téren, kútra emlékeztetnek, tetejüket kovácsoltvas fedi.

A jég kevésbé hatásos

"Riadó alatt zárva tartandó" - emlékeztet a felirat a volt óvóhelyre a pince vasajtaján. A mélyben jó néhány fokkal hűvösebb van, mint odafönt. Megcsodáljuk a míves munkát, még arra is adtak, hogy a fal áramvonalasan vezesse el a bezúduló levegőt. A légfolyosó a rövidítés után is több tíz méter hosszú, és egy teherautó is elférne benne. Kánikulában ide csúsztatták a jégtömböket. Ez kevésbé hatékony módja az ülésterem hűtésének, mert a jég nem találkozott kellően nagy felülettel a levegővel. Utoljára 1997-ben alkalmazták ezt a módszert, amikor Albertirsáról tudtak csak jeget beszerezni, mivel a fővárosi jégipar addigra elolvadt.

Másik módja a levegő hűtésének a vízbeporlasztásos technika. Ezt a módszert a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika Szerelőknek című szaklap cikkírója ahhoz hasonlítja, amikor nagy meleg idején a régi bérház házmestere fellocsolja az udvart vízzel.

Klíma falbontással

Az egyik fal mellett szlavóniai tölgylapok. Hiába, az építtetők a beruházás minden részletét magyar anyagból, magyar technikával, magyar mesterekkel kívánták elkészíteni, csakhogy Szlavónia az első világháború után határon túlra került, a nyílászárókat azonban továbbra is ebből a fafajtából ajánlatos cserélni.

A pince egy másik rejtett zugában hatalmas klímaberendezést találunk, amelynek mérete magyarázatul szolgál arra is, hogy miért nem lehet az egész országházat modern módszereket hűteni. Négy méter magas, tizenkét méter hosszú, két méter széles. Falakat kellett kibontani ahhoz, hogy beférjen, és ez csak az ülésterem hűtését oldja meg. A Munkácsy-termet - az ott kiállított Honfoglalás című festmény miatt - külön klíma hűti.

Az épület más részein mobilklíma hűti a szerencsésebbeket, de van még egy, extrémnek éppen nem nevezhető természetes fogás, amellyel négy-öt fokkal is enyhíteni lehet hőséget: zsalugáteres ablakszárnynak hívják.

Sehol sincs lejegyezve

Klikk a képre!

Mészáros Márta rendező forgatni szeretett volna abban a szobában, amelyet Nagy Imre használt miniszterelnöksége idején. Legendák keringenek ugyan a házban arról, hogy melyik irodát használták a huszadik század vezető politikusai, de ez sehol sincs lejegyezve, a megmaradt dokumentumok kizárólag azt rögzítik, hogy az épület átadásának pillanatában hol székeltek notabilitásaink.

Az azt követő évtizedek a lázas költözködések jegyében teltek, megnehezítve ezzel a műszakiak dolgát. Minden felújítást eredeti technikával és anyagokkal kell végezni. Ma, amikor mindenki diszperzittel festi a falat, a parlamentben csak enyves festéket lehet használni, a belső ajtókat ma is flóderozzák, ami egy famintázatot utánzó eljárás, és még kevesebben ismerik, mint az enyves festést. Az informatikai és a televíziós hálózat kiépítése jelentette az eddigi legnehezebb feladatot.

Fel-le

A parlament kupolájának tetejére - a járdától számítva kilencvenhat méter magasan van - egész lépcsőrendszeren vezet az út. Steindl kettős kupolát tervezett, vagyis a kupolacsarnok és a külső kupola között több tíz méteres magasságkülönbség van. A kilátóba ebben a holttérben meredek falépcső vezet fel, ami talán azt is megmagyarázza, hogy miért akarja kevés képviselő a magasból élvezni a főváros panorámáját.

Olyan, mintha repülőről látnánk a fővárost, beazonosítjuk a zsarupalotát, a SOTE magasházát, a Bazilikát, és ki-ki a saját lakhelyét. Remek kávézót lehetne itt nyitni, de mielőtt valaki lépéseket tenne az ügyben, felhívjuk rá a figyelmet: félő, hogy Szili Katalin házelnök, valamint a ház biztonságáról gondoskodók nem járulnának ehhez hozzá.