Alkotmány, ha érdekelné
További Belföld cikkek
- Rétvári Bence: Januártól átlagosan 21,2 százalékkal nő a tanárok és az óvónők bére
- Sulyok Tamás karácsonyi üzenete: Sose tekintsünk a másik magyarra ellenségként!
- Műtét közben tanul az új budapesti robotsebész, de egyedül mégsem operálhat
- „Megszólalt a Kicsi” – karácsonyi különkiadást kapott a Menczer–Magyar-csörte
- Padlógázzal ment szemben a forgalommal egy ámokfutó sofőr Szolnokon
Először is bizonyos keretfeltételeket határoztunk meg magunknak. Az alapot a mai alkotmányos berendezkedés jelenti, ezen nem kívánunk változtatni, a kétkamarás parlament, a köztársasági elnök közvetlen választása fel sem merült. A másik feltétel az volt, hogy normaszöveg-konszolidációt hajtunk végre. Ami azt jelenti, hogy a mai alkotmány szövegét, ami több szempontból hézagosnak, hiányosnak tekinthető, megváltoztatjuk. Ahol szükséges, bővítjük, más helyeken érthetőbbé, világosabbá tesszük. A harmadik feltétel pedig az volt, hogy az 1994-98-as alkotmányozási folyamatot vesszük alapul, hiszen akkor a parlamenti pártok megegyeztek egy normaszövegben. Nem lett belőle ugyan alkotmány, de volt bizonyos megegyezés az alapjogok kibővítésében és egyéb kérdésekben is.
Fotók: Huszti István
Az alapvető jogokat tehát lényegesen kiszélesítettük, figyelembe véve az alapvető jogok nemzetközi fejlődését és a magyar alkotmánybíróság gyakorlatát. Ezt követően egyértelműbbé tettük azokat a pontokat, amelyek az elmúlt időszakban vitákra adtak okot. Például lehet-e bizalmatlansági indítványt benyújtani, ha a miniszterelnök lemond? És pontosítottuk a köztársasági elnök választásáról szóló szabályokat is.
Pótoltuk azokat az elemeket, amelyek hiányoznak a hatályos szövegből. A közigazgatásnak nemcsak az önkormányzati, hanem az államigazgatási részére is megállapítottunk szabályokat. Rendeztük a közpénzügyek kérdését, és az alkotmány egyik fejezetében összefoglaltuk a rendkívüli állapotra vonatkozó előírásokat.
Vannak a tervezetben kétharmados törvények?
Egy-két esetben hagytunk csak meg kétharmados törvényeket. A választásra vonatkozó szabályok esetében például úgy látszott, nem tudjuk olyan mértékben bővíteni az alkotmány előírásait, hogy az összes garanciális elem alkotmányi szintre kerüljön. Más esetekben, például az alapvető jogokra vonatkozó kétharmados törvényeknél viszont abból indultunk ki, hogy az alkotmánynak kell a lényeges garanciális elemeket tartalmazni. Ha ez teljesül, nincs szükség a kétharmados törvényekre. Megemlíteném, hogy új, önálló fejezetet kapott a jogalkotás. Magyarországon a legnagyobb probléma ma a jogalkotással az, hogy nem tisztázottak kellő mértékben az alkotmányi és alkotmányjogi előírások.
A normaszöveg elkészült. Járt a miniszterelnök úr közjogi és jogharmonizációs tanácsadó testülete előtt. Ott is elhangzottak véleménynek, amelyeket figyelembe kell vennünk. Még dolgoznunk kell a szövegen. A politikai döntést pedig majd meghozza a kormány, mi legyen a tervezet sorsa. Én mindenképpen szeretném elkerülni, hogy a választási kampány része legyen.
A pártok szakértői részt vettek a kidolgozásában?
Nem. Azt gondoltam, először készüljön egy olyan normaszöveg, amely konszolidálja a mostani alkotmány szövegét. Úgy láttam, a 94-98 közötti alkotmányozási folyamat azért nem volt szerencsés, mert akkor a pártok egy országgyűlési bizottság keretén belül fogalmazták meg a normaszöveget. Természetesen a pártok szakértőinek véleményezniük kell. De ez már a hogyan tovább kérdése.
Nem kerül nyilvánosságra a tervezet? Lehet, hogy néhány embert érdekelne.
Én ezt szeretném. Jeleztük, hogy nyilvánosságra kellene hozni a tervezett normaszöveget. A kérdés az, hogy mikor.
Látja annak valószínűségét, hogy a mindenkori ellenzék lemond a kétharmados törvényekről? Az is elég természetesnek tűnik, hogy aki kormányon van, az mindig a hatékony kormányzást hozza fel ellenük.
A hatékony kormányzás nem úgy értendő - amit utána meg is kaptam -, hogy el akarom törölni a kétharmados törvényeket, aztán meg jön a kormány és mindent keresztülvisz, amit csak akar. A kétharmados törvények eltörlése kizárólag akkor jöhet szóba, ha az alkotmányban megteremtettük ennek a feltételét, vagyis ha a garanciákat beépítettük magába az alkotmányba.
Ma egy kétharmados törvény esetében ki viseli a felelősséget? A kormánytöbbség? A kormánytöbbség nem azt tudta elfogadni, amit szeretett volna. Az ellenzék? Az ellenzék is. Vajon akkor honnan tudja a választó, hogy a megszületett törvény azért ilyen, mert a pártok csak így tudtak megegyezni? A kétharmados törvények nemcsak a hatékony kormányzást nem biztosítják, hanem nincs világos felelősség sem.
Nagyon izgalmas lesz, hogyan viszonyulnak majd ehhez a pártok. Egyetértek azzal, hogy a mindenkori ellenzék ezeket bástyának, védelemnek látja, és nehezen fog róla lemondani. De bárki van kormányon és ellenzékben, az ország kormányozhatósága megkívánja, hogy bizonyos döntéseket meg lehessen hozni. Ma nem lehet végrehajtani például a közigazgatási-önkormányzati reformot, pedig egy ideje minden kormány szeretné. Attól félek, előbb-utóbb olyan patthelyzet alakul ki, amikor tényleg nem lehet majd a legfontosabb döntéseket meghozni.
Látja realitását annak, hogy mostanában új alkotmány szülessen, vagy ez csak olyan szakmai munka?
Mindig is szakmai munkaként fogtam fel. 98-ban készült az utolsó ilyen tervezet. Most 2005 vége van. Ha úgy gondolja a politika, hogy alkotmányozni akar, először is legyen egy normaszöveg, ami alapján el lehet kezdeni ezt a munkát. Egyébként nem véletlen, hogy minden igazságügy-miniszter hangsúlyozta az alkotmányozást, leginkább ők érzékelik, hogy szükség lenne egy mainál világosabb normatartalommal rendelkező alkotmányra, mely eligazítást ad. A mai alkotmány egyébként nagyon jó, csak amikor konfliktus van, nem ad választ.
Mégis, mennyi idő, hogy legyen új alkotmány?
Két-három cikluson belül biztosan lesz.
Mindkét nagy párt programjában szerepel az igazságügyi tárca megszüntetése, valamilyen másik minisztérium alá sorolása. Mi a véleménye? Gondoljuk, nem szeretne az utolsó igazságügy-miniszter lenni.
A kormányzati struktúrát át lehet alakítani, minisztériumokat össze lehet vonni, egyiket a másik alá rendelni és a többi. De nem ez a lényeges. Az alapvető kérdés, ki látja el azokat a feladatokat, amelyeket az Igazságügyi Minisztérium ma végez, tehát egyrészt a jogalkotással, másrészt a jogharmonizáció koordinálásával összefüggő feladatokat. Hallottam én is olyan elképzelést, hogy ez kerüljön a Miniszterelnöki Hivatalba. Szerintem rossz helyre kerülne, mert annak nem az a feladata, hogy a jogalkotást kontrollálja, hanem az, hogy az összkormányzati érdekeket juttassa érvényre, és a tárcák munkáját koordinálja.
Abban biztos vagyok, a magyar jogalkotás szempontjából alapvető fontosságú, hogy legyen egy jogalkotással foglalkozó minisztérium, és abban is, hogy a jelenleginél erősebb jogosítványokkal kell felruházni. Hogy emellett még milyen feladatai vannak, másodlagos kérdés.
Nem érzi aggályosnak az ilyenkor év végén zajló jogalkotási hajrát? Mennyire lehet így áttekinteni a készülő törvényeket?
Ezt egy interjúban nehéz kifejteni, erről egy könyvet írtam. Tudomásul kell venni, hogy minden év végén, de különösen egy ciklus végén jogalkotási dömping van. Aki azt tervezte, hogy a ciklusban bizonyos jogszabályt megalkot, az szeretné elfogadtatni. A másik dolog, hogy a parlament mit bír el. Nagyon sokszor az a kritika fogalmazódik meg, hogy egy törvény vitáján a plenáris ülésen csak három-négy képviselő ül, és ez így teljesen komolytalan. A parlament a jogalkotási munkát nem csak a plenáris ülésen, hanem a bizottsági üléseken is végzi.
Hogy a törvényhozók mennyire tudják áttekinteni? Tévedés, hogy egy képviselőnek minden törvényhez érteni kell. Ez lehetetlen. Ez illúzió. Ugyanolyan illúzió, mint a polgárnak az az elvárása, hogy minden képviselő ott üljön, és feszülten figyeljen. Ez melyik parlamentre jellemző? A diktatúrák látszatparlamentjére. Mondok még egy illúziót. A polgárnak az az illúziója, hogy az én képviselőm, az majd hozzászól, és elmondja az ügyes-bajos dolgaimat, és vitatkozik a többiekkel.
Politikusaink azért nem nagyon oszlatgatják ez utóbbi illúziót.
Ezt elfogadom.