Sintért vertek viperával

Az állatvédők között általános nézet, hogy sok minden nincs rendben az ebek körül. Magyarországon eldobható tárgyként kezelik őket, bizonyíték erre, hogy a kétmillió kutya negyede az utcán végzi, virágzik az üzletszerű szaporítóipar, és kamionszám viszik őket külföldre, hogy laboratóriumoknak vagy konyháknak biztosítsák az utánpótlást. Nincs rendben a hatósági és a törvényi védelem sem. Az indulatok egyik tünete, hogy a begyűjtött kóbor ebek és a házőrzők hányattatott sorsáról szóló hírek önbíráskodáshoz vezetnek.

Egy szervezett csoport súlyos testi sértésekkel torolja meg az állatok kínzását. A csoport a nemzetközi mintákhoz hasonlóan radikális állatvédőnek nevezi magát. Akihez ellátogatnak, rendszerint kórházi ápolásra szorul, a megvertek listája gyorsan bővül. A konspiratív módszerekkel dolgozó társaság ősszel vette fel a kapcsolatot az Indexszel, és hosszas előkészítés után interjút adtak, beszámoltak olyan akcióikról, amelyekről eddig a rendőrség sem tudott. Mert szerintük az ügyek nyilvánosságra kerülése elrettentő hatású lehet.

„Azt akarjuk, hogy minden ilyen féreg féljen!” – foglalta össze a símaszkban interjút adó csapat vezetője a radikálisok krédóját. Az emberverések résztvevői tisztában vannak vele, hogy amit tesznek, az büntetendő, ha elkapják őket, többéves börtönt is kiszabhatnak rájuk.

A társaság irányítója azt mondta, hogy régen ők is szép szóval próbálták meggyőzni az embereket, de azt tapasztalták, hogy a felvilágosító munka egy bizonyos embercsoportnál nem ér semmit. Hatásosabb módszert kerestek, és azt tűzték ki célul, hogy keményen megbüntetnek minden állatkínzót, akiről tudomást szereznek. A célcsoportot szélesre szabták, belevették a kutyaszaporítókat, az exportőröket, a tolvajokat, akik hasznot húznak az állatokból, mégis kirívóan mostoha körülmények között tartják őket, de azokat is, akik otthon tartott állataikkal bánnak lelketlenül.

A radikálisok szerint jogosan jár verés mindazoknak, akik nem adják meg az állatoknak az alapvető szükségleteiket sem, nem adnak nekik enni-inni, láncon tartják, bántalmazzák őket. Állításuk szerint az internetről szerzik be az információkat, akár több hónapos munkával ellenőrzik, valósak-e az adatok, nehogy ártatlan embert verjenek meg.

Három akciójukról beszéltek. Tavasszal Csepelen hagytak helyben egy kutyakölyök-kereskedelemmel foglalkozó hajléktalant, októberben egy nagykovácsi családi házban törték rá az ajtót egy férfira az állattartási körülményekre hivatkozva, legutóbb, december elején a gyepmestert verték meg Pécelen.

A hajléktalan és élettársa Csepelen önkényes foglalókén költözött be egy bontásra ítélt házba, ahol együtt laktak az összeszedett kutyákkal. Jövedelmük nagy része a fővárosban értékesített ebekből származtak. A radikálisok szerint a pár megrendelésre rövid határidővel szállított bármilyen fajta kölyköt, ez volt az oka, hogy a környéken sorban tünedeztek el a fajtiszta kutyák. Az akció során is egy ellopott pincsit kerestek, de a verést, amelyben a férfi a fején és a karján szerzett komolyabb sérüléseket, állításuk szerint azért osztották ki, mert a házban összezárva, az elemi higiénés követelményeket figyelmen kívül hagyva tartottak tíz-húsz kutyát. A kereskedést a férfi sem tagadta, a bizniszelés azóta is folyik, bár állítólag nem hoz sokat a konyhára, mert költeni kell a tápra, és a vásárlók is csak a fiatal, fehér szőrű ebeket keresik. A hajléktalan nem tett feljelentést a támadói ellen.

A péceli sintér gyepmesteri telepet és kutyamenhelyt tart fenn egyszerre. Őt támadták meg legutóbb, és a verést le is filmezték. A radikálisok arra hivatkoztak, hogy a sintér altatás helyett elvágja a telepre bekerült kutyák nyakát, és zsebre teszi az injekció árát. A péceli férfi szerint az egyébként zsúfolt telepen nemhogy torokátvágás, hanem altatás sincs. Az állatok először a sintérkenelekbe kerülnek, majd az előírt két hét után – elvileg – továbbvándorolnak a néhány méterre lévő menhely rácsai mögé. A sintér szerint a verést régebbi személyes ellentétnek köszönheti. Szerinte az a nő verette meg, akivel a menhelyt működtették, de két éve összevesztek. Fenyegetések és kisebb erőszak már eddig is terhelte a kapcsolatot.

Az állatvédők szerint alapos informálódás után mentek kutyát menteni Nagykovácsiba is. Az ebet napközben egy magánházból hozták el. Az akcióban úgy helyben hagyták a házban tartózkodó középkorú férfit, hogy belső vérzései miatt életmentő műtétre volt szükség. A radikálisok azt mondták, azért durvultak, mert a férfi csak vonogatta a vállát, amikor kérdőre vonták a rövid kutyalánc miatt. Kiderült azonban, hogy a férfi rákos, évek óta ápolásra szorul, és alig hagyta el a házat. A nővére azt mondta, hogy testvére sohasem foglalkozott a kutyával, azt ő és a fia gondozták. A majdnem halállal végződött rajtaütés után a budaörsi rendőrség is nyomozni kezdett, miután a verést és a kutya elszállítását a szomszédok is látták.

A hazai állatvédők körében a „becsúszó hibák ellenére” egyáltalán nem egyértelműen elutasító a radikálisok megítélése. A tévesen címzett verések persze nem közismertek, viszont akik hosszabb időt töltenek a területen, olyan tapasztalatokat szereznek, amelyek elnézőbbé teszik őket az állatkínzók ellen kemény eszközöket bevetőkkel szemben. A kevésbé radikális, de elkötelezett állatvédők közül sokan, ha nem is rajonganak érte, de legalábbis célravezetőnek tartják az önbíráskodással kiosztott ütlegeket.

A legfőbb probléma, hogy az állampolgárok nagy része és a hatóságok nem veszik komolyan az állatok jogait. Fiáth Szilviának, a szekszárdi kutyamenhely vezetőjének is a hétköznapjaihoz tartozik, hogy durva kínzási esetekkel kell szembesülnie. 2004-ben ő volt az egyik kezdeményezője az állatvédelmi törvény szigorításának. Akkor több mint 350 ezer aláírást gyűjtöttek össze, hogy az állatok ellen elkövetett bűncselekményekért letöltendő börtönbüntetésre ítélhessék a kínzókat. Időközben a törvény tovább szigorodott, ma már súlyosabb ügyekben három évet is adhatna a bíró.

A Legfőbb Ügyészség az Index kérésére összesítette az állatkínzás bűncselekményével kapcsolatos adatokat. A feljelentések száma a 2004-es 221-ről 2007-re 751-re nőtt. Végrehajtandó börtönbüntetésre négy év alatt összesen 23 személyt ítéletek, igaz, míg 2004-ben még csak kettőt, tavaly már kilencet. Felfüggesztett szabadságvesztést a négyéves időszakban 91-en kaptak, 2004-ben még csak kilencen, tavaly viszont már 49-en.

Fiáth Szilvia szerint a törvénynek addig nem lesz visszatartó ereje, amíg a hatóságok nem alkalmazzák keményebben a valódi büntetést. Szerinte a kínzásokat elkövetők körében a felfüggesztett büntetésnek a priusz ellenére sem jelent visszatartó erőt.

„Mindenkinek magának kell megítélnie, hogy mit gondol, de azt vegye figyelembe, hogy azokat az állatokat, amiket ők megmentenek, nem mentené meg senki” – mondta Sz. Lázár Anna. Az állatvédő rádiós műsorkészítő szerint a fejekben kellene alapvető változást elérni, mert különben a kóbor állatok szempontjából az ország katasztrófa sújtotta övezet marad. Sz. Lázár Anna szerint a gondatlan ebtartás eredménye a félmillió kivert kutya, és az is, hogy az emberek maguk évente ötezer kutyát visznek be a legnagyobb budapesti telepre, az Illatos útra, hogy megszabaduljanak a feleslegessé vált állataiktól.

A gondatlanság mellett fekete üzletek is jelentős mértékben gyarapítják a kutyapopulációt. A Fehérkereszt Állatvédő Liga kutatásai szerint már külföldön is felfigyeltek a gyors ütemű eladásra termelő kutyaszaporítókra. Szilágyi István elmondta, adataik vannak arról, hogy néhány hazai kisvárosban már szinte fő üzletággá vált a Nyugat-Európában jól eladható fajtiszta, de nem törzskönyvezett kutyakölykök gyártása. A recept az, hogy minimális ráfordítással a lehető legtöbbször fedeztetik a menhelyekről összeszedett, megfelelő fajtájú kutyákat, a végsőkig a kihasznált állatokat aztán visszaviszik a telepekre. Az almokat pedig csomagtartóból értékesítik.

A nemzetközi állatkereskedelem megfékezését nehezíti, hogy a schengeni csatlakozás óta könnyebb kicsempészni az állatokat. A liga szerint az erős érdekegyezések alapján kialakult a kamionos kutyakereskedelem is. Egyes, erre szakosodott állatorvosok segítségével a kereskedelmi mennyiségben kiszállított állatok is megkapják európai állatútlevelet, hogy jobban értékesíthetők legyenek a fizetőképes országokban. Szilágyi szerint a VPOP által regisztrált utolsó évben a térség vezető kutyaexportőrévé váltunk, 25-30 ezer kutyát szállítottak ki.