• Budapest
• Archívum

• Dossziék

• Március 15.
• Szájbarágó
• Népszavazás 2007
• 1956
• Elkúrtuk 2006
• Önkormányzati választás 2006
• Szlovák–magyar
• 08.20. katasztrófa
• Választás 2006
• Gázháború
• Gyurcsány Ferenc
• Autópálya
• Köztársaságielnök- választás '05
• Ügynökbotrányok
• Népszavazás '04
• Kormányváltás
• EP-választások
• Brókerbotrány

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A konferencián arról esett a legkevesebb szó, hogy milyen lehetőségei vannak Hódmezővásárhelynek, mert mindenki tudja, hogy csupán egyetlenegy dobása van a városnak: meg kell választani az expolgármestert. Ez az alternatíva azonban mindenkinek nagyon tetszett a Fekete Sas báltermében. Például azoknak is, akik későn érkeztek a helyszínre, és a lépcsőfordulóban éppen Orbán Viktorba botlottak, aki anyafarkasként terelte be a kölykeit, lévén ezt most mindenkinek meg kell hallania.
- Istenem – mondta egy idősebb néni, amikor elengedte a miniszterelnök kezét, és ebben a pillanatban világossá vált, hogy itten nagy banzáj lesz, megszégyenítő és felemelő: tuti, hogy igazságokat fogunk hallani.

Taps, taps, taps

Vasárnap polgármestert választ Hódmezővásárhely Vasárnap este tíz órakor várható a hódmezővásárhelyi időközi választások eredményhirdetése. Rapcsák András mellett, Mucsi Imre jelenleg helyettes államtikár, valamint titkos esélytelenként Halász Imre verseng a szavazatokért. A döntő kérdés azonban az, hogy a közgyűlésben melyik félnek sikerül abszolút többséget szereznie. Rapcsák mellett ott az egész Fidesz-vezérkar, Mucsi Imre mögött a város majd összes szervezete, de a szappanopera csütörtökre rendelt igazi hőse maga a miniszterelnök, aki jött, látott, és hazament. Bővebben...

A belépés után felállva tapsoltak a választópolgárok, néha bekiabált valaki, hogy aszongya,éljen. Stalonnénak szoktunk így örülni, amikor indán csimpaszkodva a legutolsó pillanatban megérkezik a rossz emberek tanyájára, és rendet tesz. Meglepetésként Isépy Tamás kezdte az igehirdetést, amelynek vehemenciájára csupán az adhat mentséget, hogy a sorokban ült Gyulai Endre Szeged-Csanád-Csongrád megyei püspök is.

Beszédében Selmeczi Tibor, mellett Németh László, Arany János, Móra Ferenc alakja volt a legfőbb hivatkozási alap, hogy a városnak végre meg kéne már érteni, hogy Rapcsáknál becsületesebb embert keresve sem találni, és ezért Isépy képes volt bármelyik idézetből Rapcsák-szólamot produkálni. Érdekes mozzanat azonban, hogy a Selmeczi vonal volt a legnyerőbb: „a polgármester nem bújt a mentelmi jog mögé, mert el sem férne,” vagy „csodálkozom, hogy a polgármestert nem jelentették fel túlzott pogácsafogyasztásért, és az ebből eredő túlzott wc-papír használatért”, és azt ellenzékre célozva a „lehet szereni, lehet nem szeretni a polgármestert, de a választáson nem szerelmi partnert keres az ember” mondatok aratták a legnagyobb sikert a teremben. Ilyen gennyes dumát még nem halottam az Isépytől - jegyzi meg valaki, de a taps zúg, mint a Volga, nem értjük a végső következtetést.

Orbán Viktor: „Irigylem Vásárhelyt, mindig is irigyeltem”

Jön a miniszterelnök

A közönség hálás, folyamatosan forognak a homevideók, bekiabálók csak egyszer probálkoznak. Aztán jön Szita Noname Károly, Kaposvár polgármestere, aki elmondta, hogy mennyire irigyelte Vásárhelyt, aztán azt is, hogy nagyon irigyelte Vásárhelyt, végül úgy fejezte be a köszöntőt, hogy „irigylem Vásárhelyt, mindig is irigyeltem”. A hatás nem akkora, mint Isépynél volt, de ez amolyan bevezető bekezdés csupán Orbán Viktor miniszterelnök elé.

Orbánnak nincs olyan mondata, ami után ne kapna tapsot, ha véletlenül azt mondta volna, hogy holnaptól Mátészalka lesz a főváros, még azt is lelkesen jutalmazta volna a közönség. Orbán elmesélte, hogy a barátság és a fegyvertársi kötődés irányította Vásárhelyre, amit egy parlamenti anekdota végkövetkeztetésével is megspékelt: „Jóska bátyám, én mindig szívesen megyek Hódmezővásárhelyre.” Az olvasó nyilván kitalálta, ki volt a Jóska bátyám, ami nyerő történet volt: egy város nevetett azon, hogy Torgyánt valaki lejóskabátyámozta.

A Nagy Vad

„Rapcsák András nagy vad”

Orbán kiemelte, hogy Vásárhelynél nem igen volt még gyorsabban fejlődő város a világtörténelemben, de miután Rapcsákot eltűntették, minden „ebek harmincadjára került.”
„Ígérem a kormány nevében, ha megbízható kezekben lesz a város, akkor tárgyalhatunk a problémák gyors megoldásáról.” A direkt zsarolásra tapssal válaszol a közönség, anyókák törlik meg szemeiket, férfiak bújnak ki önmagukból, ami itt történik az egyszerűen hihetetlen: szenvedély, kaland és önfeláldozó szervilizmus. „Rapcsák András nagy vad” zárul a beszéd, és érezni lehet, hogy mostan világösszeesküvésre célzó megjegyzés fog jönni, hogy már a jakubinusoknál is érezni lehetett, meg a labancoknál is.

Sötét laboratórium

Ezt Rapcsák érzi a legjobban, de beszéde ennek ellenére visszafogott, gesztusain érezni, hogy most nem ő a legnagyobb király a teremben, de a „Hódmezővásárhelyt kísérleti laboratóriumként kezelik sötét politikai erők, hogy demokráciaellenes dolgokat fejlesszenek ki.” mondat már egyértelműen tapsot érdemel. Ezek után Rapcsák biztosítja a híveket, hogy érez magában annyi erőt, hogy kivezesse a várost a csődből. A köszöntő végén az első sorokban folyton hátranéznek: most fel kell állni?, de végül ülve maradt mindenki, és írhatta a kérdéseket, amit a pódiumnak kellett megválaszolni. Mivel ezeket a kampányfőnök olvasta fel, gyanítható volt, hogy nem lesz necces kérdés. Bejött.

Az első sorban egyébként Bartha László fideszes szegedi polgármester sasolt végig, talán ő is készül valami ilyesmire, jó lenne, ha már most beadná az igénylő lapot. Azért a nagyságrendekkel zseniálisabb miniszterelnök idejét sem kellene mindig elfuserált polgármesterek, elfuserált tetteinek helyrehozására fordítani.

N;