Rogán Antal és Fukszos Lajos hasznot húz a tévé ostromából

Meghívó érkezett, hogy jöjjön a sajtó, mert Antal barátunk "társadalmi munkában megkezdi a Szabadság tér helyreállítását". "Szent Korom Mihály + boldog Fock Jenő!" - kiáltottam fel, aztán metróra pattantam, hogy testközelből számolhassak be Önöknek a dermesztően hangzó eseményről.

A tévészékház ostromának epicentrumában álldogáltunk, kábé ott, ahol majdnem meglincselték a sárban elakadt vízágyú legénységét, amikor a lipótvárosi földművesek jellegzetesen kacsázó járásával befutott a Jobboldal Reménysége. Antal nem hülye gyerek, sőt direkte okos, ezért különösen bizarrul hangzott, ahogy gyorsan belemondta a mikrofonokba, hogy fogjunk össze, építsük együtt az országot, meg hogy politikamentesen, nem beszélve arról, hogy 400 ezer forint növényekre a saját kampányköltségvetésemből, hogy a több párt képviselői hogy, hogy nem otthon maradtak és természetesen nem politikai tőkét akarunk ebből kovácsolni. Ki lenne az az elvetemült gyurcsányista patológiás hazudozó, aki ilyet feltételezne egy polgármesterjelöltről bő héttel a választások előtt?

Klikk!

Ekkor Rogán megfogta a talicska nyelét és kezdetét vette a csehszlovák performansz. Résztvevők: A Baloldal Kedvenc Jobbosa, fél tucat ötödik kerületi fidesz-képviselőjelölt és pár aktivista. A Belvárosi Zsellérek azzal kezdték, hogy európai értelemben vett néppárti vakondként körbeásták lyukakkal azt az előre odakészített, mellmagasságú földhalmot, amiből dolgozni készültek. Ha Rogán hangos kiáltással nem állítja le őket az utolsó pillanatban, rövid úton elvágták volna magukat az alapanyagtól. A csapatból azonnal megkedveltük a Polgári Balfácánt, a jó hatvanas bácsit, aki szandálban-zokniban érkezett ásni és eurokonzervatív Buster Keatonként amit lehetett, elbénázott.

Az önzetlen újjáépítők ezután gyepet próbáltak fektetni arra részre, amit annyira eláztatott a vízágyúzás, hogy még most, napokkal az esemény után is állít a víz a híg sár fölött. A módszer a következő volt: Rogán megfogta a talicskát, valamelyik jelölt beleszórt pár lapátnyi földet, Antalunk odatolta a helyszínre, kiborította, aztán közösen ráhengerítettek egy csíkot az odakészített gyepszalagok közül. Ezt mindaddig folytatták, míg húsz perc késéssel be nem futott Polgári Balfácánnál is nagyobb favoritunk, Fukszos Lajos, az aranyórás-aranygyűrűs zseni, és bele nem állt a mocsárra épített patyomkin-gyepszőnyeg közepére. Ez olyan hatással volt a szépen alakuló land artos műalkotásra, mintha maga Godzilla lépett volna rá Schmuck Andor arcára.

Pedig úgy tűnt, hogy a csoportos füvezés a legtévébarátabb politikai elfoglaltság, hiszen csak hengergetni kell egy kicsit, aztán nagyon hamar megvan a látszatja.

Szép jelenet volt az is, amikor a szandálos Polgári Balfácán "hová tegyem a lukat?"- kiáltással megsuhintotta a valahonnan megszerzett kapáját, kis híján amputálva a jobboldali polgármester-jelölt bal karját. A közelben álldogáló, hasítottbőr cipős Belvárosi Földműves nagyobbat ugrott, mint az egyszeri reformer a hazugságvizsgáló láttán. Mindezt ijedten figyelte az a tőröl metszett V. kerületi kubikusasszony, aki magassarkú körömcipőben jött ásni, majd a realitásokat felmérve megfogott egy söprűt, hogy ezzel is jelezze elkötelezettségét az őszinte közbeszéd iránt.

A jelenetsort elnézve veszettül fájlaltam, hogy Rogán mester nem aprófalvas vidéken jelölt, hiszen akkor nyilván éppen disznót miskárolna a poltikamentesség jegyében. Ha vidéken lettünk volna, akkor körorvosnak tippeltem volna azt a kopaszodó, aranykeretes szemüveget viselő jelöltet, aki az akció ötödik percében elkezdte mondogatni a többieknek, hogy "gyerekek, bízzuk a dolgot a kertészekre és menjünk ebédelni." De ő legalább nem műparasztkodott.

A valódi kertészek, aki elképedve figyelték mindezt a háttérből, egy fél óra elteltével nem bírták tovább, és munkához láttak. Az egyikük elkezdte kikapálni a láthatóan letaposott bukszusokat. Balfácán figyelte egy kicsit, elmosolyodott, aztán toldis mozdulattal kicsavart a földből egy éppen elültetett példányt.

A komikus produkció vége igazi politikai pedofíliába fulladt. A helyzethez képest egészen visszafogott Rogán ugyanis nem bírta, hogy már öt perce nem veszi a kamera, és némi rábeszéléssel meggyőzte Fukszos Lajos tíz év körüli kislányát, hogy tolja vele együtt a talicskát. Mivel az eszköz túl nehéz volt a kislánynak, ez úgy nézett ki, hogy a gyermek beállt a talicska két szarva közé, Rogán szorosan mögéállt és elkezdte tolni. Becsületükre legyen mondva, hogy a fideszes jelöltek is röhögtek.

Ez jobb volt, mint Fásy Ádám teljes életműve és Xabi Alonso 60 méterről lőtt gólja a Newcastle ellen együttvéve. Ha a vízágyú helyett Rogán Antalt és elvtársait vonszolták volna be hétfőn a tér közepére, a tömeg a végén szobrot állít Fiala Jánosnak és hazamegy. Ha Ön utcai rendbontást tapasztal, kérjük hívja Antalt, a viszont látásra.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!