Rosszabb, mint a téesz-tagosítás

"Ez nem fesztiválkérdés" - mondja Szabó György szadai gazda a disznóól előtt, amikor azzal szembesítjük, hogy az Európai Unióban "manipulálható anyagot", azaz malacjátékot kell adni a disznónak. "Kukoricacsutkát és rágóláncot már eddig is adtunk az állatoknak" - bizonyítja ezzel, hogy az EU-n kívül is gondoskodnak a malacok stresszmentes életéről. Ahogy az ólak méretét is a józan paraszti ész szabályozta eddig, így aki igazán szereti az állatot, az hagy bőven helyet malacai számára.

Gabona van mindenütt

A tyúkok már-már idilli körülmények között élnek. Míg az EU-ban a baromfiketrecnek magasnak kell lenni, addig Szabó György birodalmában nem korlátozzák a baromfik mozgását. Az udvaron kapirgálnak, csak arra kell vigyázniuk, hogy jól számolják ki annak a sugárnak a hosszát, amelyet a megkötött kutyák még el tudnak érni. "Nem is kapnak külön enni, hiszen gabona van mindenütt" - mutat körbe, és valóban: az állatoknak nincs is súlyproblémájuk.

Nem vagyunk mi arra felkészülve

Amikor Magyarország EU-tagságáról érdeklődünk, a gazda szabódik egy darabig, majd kiböki: "Nem vagyunk mi arra felkészülve. A jól menőknek nagy gazdaságuk van, akkora, mint egy téesz. A csóróknak viszont semmijük sem lesz. Rosszabb lesz ez mint a téesz-tagosítás." Egy biztos: sokat kellene győzködni, hogy április 12-én igennel szavazzon a csatlakozásra.

A kampányolást a helyi gazdakör végzi. Öt héten át szakértőket hívtak - legutóbb a Szabad Föld újságíróját -, akik tényszerűen elmondták, hogy az élet, különösen a mezőgazdaság, egyes területein mire lehet számítani a csatlakozást követően. A hatodik héten maga a gazdakör elnöke tartott érzelmekre ható szónoklatot arról, hogy miért kell nemmel szavazni az Európai Unióra. Így zajlik az EU-kampány falun.

Egy hét után felvette a telefont

Ezt látva határozott úgy Juhászné Bankó Erzsébet, a szadai Általános Művelődési Központ közművelődési igazgatóhelyettese, hogy hozzáértő előadók beszervezésével igyekszik a helyi közvéleményt EU-pártivá hangolni. Hangsúlyozza: ez nem tartozik a munkájához, egyszerűen szeretné, ha az emberek vidéken is tájékozottabbak lennének.

Az egyik minisztérium EU-val foglalkozó osztályát hívta, ahol felvilágosították: ők nem érintettek a témában, minden felkérés kizárólag az Európai Uniós Kommunikációs Közalapítványon keresztül történhet. Nyolc számot kapott, amelyeket egy héten keresztül naponta több órán keresztül felváltva hívogatott, de ezek a Miniszterelnöki Hivatal központi számára csörögtek vissza. Egy hét után felvette végre a telefont egy hölgy, aki közölte: faxot kell küldeni a kérésről, és majd jelez, hogy mikor tud szakértőt küldeni a témáról. "Falun iszonyatos sebességgel terjednek a könnyen hihető rémhírek, ezért komolyan kellene venni a tájékoztatást" - mondja Juhászné Bankó Erzsébet.

Szada 1325-től napjainkig A 2200 lelkes Szada megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Gödöllőnél Vác felé letérve érkezünk ide. Neve finnugor nyelvből származik, amelynek jelentése: valamilyen tárgy, illetve természeti alakulat nyílása, bejárata, szája. Szada Gödöllő felől valóban a völgy bejáratában fekszik. Legelőször 1325-ben említi oklevél. I. Lajos király 1349-ben Szadát és Gödöllőt Pohárus Péternek, egykori nevelőjének, Abaúj vármegye főispánjának adományozta. A 15 éves háborúban elpusztásodott, az 1620-as években települt újjá. Mivel a szántóföld nem tudta eltartani a falu lakóit, a XIX. században egyre inkább terjedt a szőlőművelés. A fővárosi piacok elérhetőbbé váltak a veresegyházi vasúti szárnyvonal megépülésével (melyet 1970-ben megszüntettek). A XIX. század végétől sok nyaraló épült, a fővárosiak szívesen vásároltak telkeket, szőlőt, sőt véglegesen kiköltöztek Szadára.