'Mászni kell, nem várhatunk tovább'

2000.11.23. 15:00
Egyéni választókörzetből jutott a Parlamentbe, elfogadottsága, támogatottsága a mai, meglehetősen konfúz MSZP-ben lenyűgözőnek mondható, ráadásul nő, mindennek tetejébe vidéki, szóval nem tipikus MSZP-vezető. A hétvégi szocialista kongresszus után valószínűleg a párt második embere lesz. Szili Katalinnal, a Parlament alelnökével beszélgettünk.
- A közélet iránt érdeklődő ma megfontolt programmal előálló szociáldemokrata párt helyett egy zsák bolhát lát, ha az MSZP-re pillant. Kritikusaik szerint ez meglehetősen amatőr politizálásra vall.

Szili Katalin: A hétvégi kongresszus az már egy új évezred kongresszusa lesz.
- A bolha-hasonlat jó, de nem feltétlenül jelent kizárólag rosszat. Az tény, hogy néha előbb össze lehetne szedni egy zsák bolhát, mint százféle véleményt, akaratot egy csatornába terelni. De tény, hogy a holnapi kongresszus előtt lehetetlen lenne elvárni, hogy kizárólag a higgadtság jellemezzen olyan politikusokat, akik egy ütőképes csapat összehozásának lázában égnek. Ne felejtse el, hogy másfél év múlva választások lesznek, s erre nagyon tudatosan kell készülniük.

- A választási győzelem visszaköszönő elem az ön megnyilatkozásaiban. Éppen a minap nyilatkozta, hogy "az MSZP-t ma az tartja össze, hogy meg akarjuk nyerni a választásokat". Ez egy őszinte gondolat, de jócskán ellentmond a szokásos MSZP-önképnek, mely másról sem szól, mint az elvek mentén való politizálásról.

- Azt mondtam többek között, hogy a győzelem akarása természetes egy politikai párt esetében. Az elvek mentén való politizálás még nem zárja ki a pragmatizmust. Az ország látnivalóan kettészakadt, s érzésem szerint ma az MSZP az egyetlen párt, amely az esélyteleneknek esélyt biztosíthat, amely a rászorultaknak jövőképet kínál. Az világos, hogy a mai kormánypártoknak nincs mondanivalója a reményvesztetteknek. Ma, amikor sokan a gyűlölködés nyelvét beszélik a politikában, s örömüket lelik a konfrontációban, az általam preferált MSZP a konfrontáció helyett a konszolidáció és a konszenzus pártja lehet. Az emberek kiegyensúlyozottságra, nyugalomra vágynak, s ezt tőlünk megkaphatják.

- Ez mind szépen hangzik, csakhogy eddig a szocialista párt kommunikációja mindenről szólt, csak a nem a konszolidációról. Egyesek szemében az MSZP ma egy ideges párt, amelynek szociális érzékenysége kimerül az "szocialista politikusok telefonon válaszolnak az Ön kérdéseire" jellegű akciókon meg a május elsejei piknikek adomázgató szeánszain.

- Éppen ezért van várakozás a kongresszus előtt, mert ez ügyben éppen elég tennivalónk van. Azért kell az új csapat, az új nyelvezet, hogy korszerűbben tudjuk képviselni az elveinket. Nézze, a tölgyfa tetejére kétféleképpen tud felmászni: vagy úgy, hogy veszi a bátorságot az ember, és felmászik, vagy pedig ül a makkon, és vár. Nekünk mászni kell, ez biztos, nem várhatunk tovább.

- Szóval elismeri, hogy a párt eddigi kommunikációja rossz volt.

Ha nem csak értékeink vannak, hanem jó csapatunk is, akkor semmi sem ment meg bennünket a választási győzelemtől.
- Én azt mondom, hogy ezt lehet sokkal jobban csinálni. Hallatni kell a hangunkat, át kell térni a profi politizálás színterére, ezzel csak nyerhetünk. Ha megtekinti a kongresszusi előkészületek kapcsán a kiadványainkat, ezek dizájnját, akkor láthatja, hogy ez már egy új évezred kongresszusa lesz.

- Kérdés persze, hogy a dizájn mögött milyen tartalom van, s mennyire horgonyoznak le a bombasztikus ötleteknél. Mandur László budapesti elnök mostanában például Clinton-marketingrecepteket postáztat az elnökségi tagok részére. Ez lenne a sikeres kampány záloga?

- Ez csak egy elem a sok közül, s magam is úgy gondolom, hogy nekünk elsősorban a saját stratégiánkat kell kidolgoznunk úgy, hogy abba a külföldi tapasztalatokat is beépítjük. Amikor 1998-ban az MSZP választási vereséget szenvedett, nem történt más, mint hogy a Fidesz balról előzött meg bennünket, mert olyan programot jelenített meg rendkívül ügyes kommunikációval, amelyre egy szociáldemokrata párt is büszke lehetett volna: vállalkozóknak alacsony adót, nyugdíjasoknak magasabb nyugdíjat, az egészségügyi dolgozóknak, pedagógusoknak béremelést ígért...

- Vagyis amit az MSZP is ígér mindaddig, amíg ellenzékben van...

- Egy óriási különbséggel. Nálunk ugyanis ezek a kijelentések alapértékeken nyugszanak, s ezt meggyőződéssel állítom. De nem elég a meggyőződés, ezeket a gondolatokat világosan kell elmondanunk a társadalom számára. Ha nem csak értékeink vannak, hanem jó csapatunk is, amely ezeket közvetíteni képes a társadalom felé, akkor semmi sem ment meg bennünket a 2002-es választási győzelemtől.

- Ha már a csapatot említette, eszembe jutott, hogy mostanában az ön csapattársai nemcsak a csapatkapitányi karszalagon vesznek össze, hanem még az öltözőajtót is egymásra csapkodják. Itt van mindjárt a közelmúlt legnagyobb médiaszenzációja, Németh Miklós sokak szerint operettprimadonnákat megszégyenítő szereplése, amelyet egyes források a hazai politizálásba újra már bele nem tanuló politikus improvizációjaként, mások egy soha le nem írható öreg róka taktikázásaként írnak le.

- Lehet, hogy ki fogom ábrándítani az olvasókat, de ez egy rémegyszerű történet. Egy tapasztalt politikus hosszú távollét után hazatér, kijelenti, hogy az MSZP-t kívánja támogatni, de közben megfogalmazza a kritikáit. Mi van ebben furcsa? Ez szerintem teljesen természetes, hiszen mindannyian más következtetéseket vonunk le a tényekből. Ma mindenkire szükségünk van, aki ennek a pártnak támogatást tud hozni, de azt a konfliktust, ami kialakult, s amit persze a kongresszus előtti felfokozott hangulat is gerjesztett, én túlmisztifikáltnak érzem. Én, mint nő, hadd mondjam azt, hogy szemérmesebb lettem volna az ügy tálalásában.

- Ön nem tartozik azok közé, akik az MSZP-ben amolyan messiásszerepet tulajdonítanak Németh Miklósnak.

Nem szeretem, hogy az MSZP lassan a "vagy-vagy" pártja lesz, én ugyanis mindig az "és"-re helyezem a hangsúlyt.
- Nem, de ettől még komolyan gondolom, hogy szükség van egy tapasztalt, széles látókörű politikus munkájára. Én nem szeretem, hogy az MSZP is lassan a "vagy-vagy" pártja lesz, én ugyanis mindig az "és"-re helyezem a hangsúlyt.

- Demszky Gábor láthatóan a vagy-vagy embere. Kemény szavakkal ostorozza az MSZP-t, s ma nagyon úgy tűnik, hogy nem lesznek közös ellenzéki jelöltek a 2002-es választásokon. Ha az 1998-as küzdelem első fordulójában még 113 választókörzetben nyerésre álló, majd az ebből a szövetségi politika hiánya miatt elbukott 59 MSZP-s választókörzetre gondolok, akkor nem irigylem.

- A politika olyan, mint a szerelem, melyben nincsen "soha" és nincsen "örökké". Ez vonatkozik az SZDSZ-MSZP-kapcsolatra is. Én nőként egyébként kellő empátiával vagyok felvértezve, amikor Demszky Gábor megnyilatkozásait hallgatom. Ők a létükért küzdenek, amikor kijelölik a centrumot, mint potenciális bázist. Egy kis párt próbálja a terepét megtalálni, s ez természetes dolog. Egyébként meg nekik kell eldönteniük, hogy a mai kormányzó pártokat segítik-e győzelemhez vagy a leváltásukban közreműködnek. De rengeteg idő van még a választásokig. Bármi megtörténhet.

- Akár a Horn Gyula által felvetett nagykoalíció is?

- Erre is csak azt tudom mondani: nincs "soha" és nincs "örökké".

- Sokan azt mondják, hogy az MSZP azért lehet sikeres párt, mert emblematikus figurái komoly retorziók nélkül beszélhetnek néha egymástól homlokegyenest eltérő elvek mentén. Krausz Tamás a globalizmus ellen, Vitányi Iván a globalizmus mellett, Németh Miklós a szociáldemokrata és kereszténydemokrata értékek összeboronálásán, a liberális vonal megint teljesen másról beszél. De kritikusaik szerint ez nem sokszínűség, hanem ideológiai káosz.

Itt bárki szabadon megjelenítheti az álláspontját. Csak kompromisszumkészség kell hozzá és arányérzék.
- És akkor még nem is említette az úgynevezett "népi vonalat". De én ezt egyáltalán nem látom tragikusnak, mert ezek a megnyilvánulások nem kanonizálhatóak. Erre van az új program, amelyben szerephez juthat mindegyik platform.

- Nem lesz ez túlságosan "langyos" program, ha ennyire eltérő álláspontokat is figyelembe vesznek?

- Nem, mert az MSZP nem vezérelvű. Ez a párt egy ütőképes néppárt. Itt bárki szabadon megjelenítheti az álláspontját. Csak kompromisszumkészség kell hozzá és arányérzék.

- Amikor az MSZP joggal kritizálja a kormánypártok körül tapasztalható korrupciót, akkor nem esik közben az erkölcsi relativizmus csapdájába? Csak azért kérdezem, mert a párt vezetésének túl sok szava nincs az "olajos" hírbe keveredő MSZP-politikusok kényszeredett magyarázkodásaihoz, de arról sem hallottunk ez idáig, hogy a letöltendő szabadságvesztésre ítélt Boldvai László pártpénztárnoktól bárki elhatárolódott volna.

- Sajnálatosnak tartom, hogy a korrupciós ügyek apropóján a társadalom a teljes politikai elitről mondja ki a lesújtó véleményt, legyen a közéleti szereplő előtt narancs, tulipán vagy szegfű. Én ezt a tendenciát rossznak tartom. Az "ügyekbe való keveredés" egyébként láthatóan nem pártpolitikai kategória, de a tényleg érintetteknek le kellene vonniuk a tanulságot. Ez ugyanis komoly hozzájárulás lenne közéletünk tisztulásához.