MSZP: A válság a mi termékünk

2009.01.19. 14:11
Ismét felpörögött a válságkezelés és annak kommunikációja, a történet pedig szocialista prominensek szerint két síkon játszódik. Az egyik a valós krízis, miszerint be kell foltozni a költségvetés 200 milliárdos lyukát (erre elegendők az ad hoc sarcok: esetleges áfa- és jövedékiadó-emelés), illetve stabilizálni kell a jövőt (utóbbit szolgálná a nyugdíjkorhatár felemelése, a szociális juttatások rászorultsági alapra való átállása). A másik sík nem ennyire nyilvánvaló: a kabinet a krízis segítségével kalapálná ki horpadt hitelességét és népszerűségét.

Inkább egyfajta technikai menet volt a vasárnapi, a munkacsoportokkal és a pártvezetőkkel kibővített kormányülés, mintsem újdonsággal szolgáló disputa. Magyarán a szocialisták noszvaji elnökségi ülésén elhangzottakat ismertették, s meghívták azt a 80-100 embert, aki ahhoz kell, hogy az ötleteket átültethessék a való életbe.

Az MSZP vezérkara a múlt héten Noszvajon arról beszélgetett, hogy a 200 milliárdos lyukat egyrészt a hiány esetleges csöppnyi elengedésével (2,6 százalékról 2,9-3 százalékra) foltozná be. Az ezek után hiányzó uszkve 100-120 milliárdot pedig több forrásból szednék össze.

Felmerült többek között az áfa-emelés: 1-2 százalékos növelés, még ha egyes fogyasztási cikkeket ki is vesznek az így 21-22 százalékra ugró körből, már gyakorlatilag be is hozná a kellő összeget. Mások a jövedéki adót feljebb tornászását favorizálnák, míg egy harmadik kör mindkét eszközt bevetné, ám nem nyúlna a hiányhoz. Mindenesetre a szocialista frakció munkacsoportjai csütörtökig ötletelhetnek, miképp orvosolnák a bajt.

És nem csak a jelenlegit, de egy esetleges jövőbenit is. Az MSZP pénteki frakciókonzultációján az is elhangzott, hogyha a kormány most nem kezd valamit ezzel a 200 milliárdos hiánnyal, akkor ez a summa 2010-re 400 milliárdra hízhat. (Megjegyzendő egyesek ezt úgy értelmezik, hogy még esetleg az idei év vége felé szükség lehet egy újabb 200 milliárdos metélésre.) Hogy ezt elkerüljék a kormány rászorultsági elven osztaná a szociális juttatásokat: ennek egyik emblematikus lépése lenne, hogy a jó jövedelmi helyzetűek például nem kapnának családi pótlékot, de a vágandók körébe tartozik többek között a gyes is. Ja, és valamit mindenképpen kezdeni kellene a nyugdíjhelyzettel: az egyik megtakarítási forma az lehet, hogy a dolgozókat minél tovább tartják a munka világában, így a nyugdíjkorhatár 65 (legrosszabb esetben 67) évre kúszhatna fel.

Csak a válságra építenek?

Ennyit az ügy formálpolitikai részéről, amiben (már hogy a 200 milliárdos lyukkal nyomban kezdeni kell valamit) mindenki egyetért. Annak is mindenki örül, hogy a belső mérések azt mutatják: a lakosság zöme egyetért a kabinet kríziskezelő intézkedéseivel. Az ebből levonható következtetések azonban már erősen eltérnek. Számos szocialista vezető ugyanis úgy látja: a kormányzat és feje a válságkommunikációval kívánja visszaépíteni a vesztett hitelességet, ne adj’ Isten, a népszerűséget.

"Jelenleg az a baj, hogy a politikai termékünk a válság, a politikai kampányunk a válság, a politikai jövőképünk a válság, na jó, a majd valamikor elmúló válság”, kesergett egy szocialista prominens. Aki szerint így az MSZP márciusi kongresszusa (akárcsak az októberi) megint csak válságkongresszus lesz, ahol nem beszélik ki az érdemi pártgondokat, hanem az összezárást demonstrálják, ahogy az EP-kampány sem a balos politikáról, hanem a válságról szól majd.

"Az nagyon szép, hogy a nép többsége egyetért a válságkezeléssel, ez azonban legföljebb az átmeneti elfogadást segítheti, a hosszú távú népszerűség-növekedést semmiképp" - lamentált egy másik forrásunk. Érvelése szerint már csak azért sem, mert a prognózisok mintegy 250 ezer munkanélkülivel kalkulálnak, úgyhogy hiába helyesli valaki most a kormány krízisintézkedéseit, elbocsátása után a fenébe fogja kívánni a kabinetet.

Osztogatásra hiába várnak

Egy másik szocialista vezető néplélektani szemponttal árnyalja a képet: a rendszerváltás óta az emberek hozzászoktak, hogy az országgyűlési választások előtt egy évvel elkezdődik az osztogatás, vagy legalábbis jön az ígérvény, tehát mindenki úgy érzi, bármekkora is a baj, hamarosan jobb lesz egy kicsit. Most viszont, figyelmeztet szocialista forrásunk, éppen hogy mindenki még mélyebbre süpped a bajban. És pont az a baj a válságkommunikációval, magyarázza egy szocialista vezető, hogy ideiglenesen sok mindent el lehet fedni vele, de döntéshelyzetben kiderül, hogy az emberek alapvetően irtóznak a válságtól, bármiképp is kommunikálják azt. Nem véletlen, hogy a gazdasági populizmusra játszó Orbán még egy 300 forintos ügyben is 3,5 millió embert mozgósított sikeresen.

Ennek egyébként számos szocialista szerint ékes bizonyítéka a ferencvárosi választás, ahol az MSZP és az SZDSZ együttes eredményének több mint dupláját hozta a fideszes jelölt, harmadiknak pedig a Jobbik futott be egy olyan kerületben, ahol a szabad demokraták adták a polgármestert. „Egy baloldali körzetből még soha nem tudott mandátumot visszavenni az ellenzék”, fanyalgott egy szocialista honatya. Igaz, a ferencvárosi-zakó hivatalos magyarázta árnyaltabb: egyrészt a helyiek nem dolgoztak kellő keménységgel, másrészt a belső-Ferencváros mindig is kicsit jobbra húzott, amit csak erősített, hogy a városrehabilitáció folyományaként több ezer fiatal költözött a körzetbe. A klasszikus lakótelepi részeken, szól az érvelés, viszont most is a baloldal a favorit.

Budapest elúszik?

Ez akár egyébként igaz is lehet, vélekednek a szocialisták, viszont ha igaz, akkor a friss budapesti mérések részeredményeit nem tudják értelmezni. A főváros 11 ezer fős mintája alapján készített közvélemény-kutatás ugyanis azt mutatja, hogy egyre jobban zár az országos és a budapesti szocialista-népszerűségi index, márpedig a főváros volt mindig a balos zászlóshajó.