Fidesz-kormányt valószínűsít a Századvég

2006.02.17. 13:38
Mind a négy, a Századvég által felvázolt forgatókönyv szerint a Fidesz és szövetségesei szereznek több mandátumot.
A Századvég Politikai Elemzések Központja az idén januárban publikált közvélemény-kutatási adatok alapján számítógépes becslést készített a parlamenti mandátumok várható megoszlásáról. A becslésnél figyelembe vették a Fidesz és a KDNP szövetségét, és azt, hogy az MSZP és az SZDSZ is megállapodhat visszalépésekről a második fordulóban.

A mandátum-számítás négy forgatókönyv alapján készült. A négy forgatókönyv a szakértői becslések alapján az SZDSZ kétféle szerepét feltételezi. Az első, második és negyedik forgatókönyv szerint az SZDSZ nem lépi át a parlamenti küszöböt, a harmadik forgatókönyv szerint pedig 5 százalékos országos összesített listás szavazataránnyal éppen csak bejut.

I. Mérsékelt Fidesz-előny

Az első forgatókönyv a Fidesz mérsékelt, 2 százalékpontos országos összesített listás előnye mellett kialakuló kétpárti parlamentet feltételez. A Fidesz-KDNP választási szövetség ebben az esetben a legnagyobb valószínűséggel 20 mandátummal többet szerezne az MSZP-hez képest. Az SZDSZ kiesése kedvezőtlenül érintené az MSZP eredményét, jóllehet a képlet azzal kalkulált, hogy a második fordulóban a kiesett SZDSZ-es jelöltek támogatóinak legalább 50 százaléka a bent maradó MSZP-s jelöltre adná voksát. Az MSZP számára a jelentős számú kompenzációs (országos) listáról szerzett mandátum mérsékelné a Fidesszel szembeni hátrányt.

II. Nagyobb Fidesz-előny

A második forgatókönyv jelentősebb, 6 százalékpontos Fidesz-KDNP szavazatelőnnyel, és szintén kétpárti parlamenttel számol. Ebben az esetben a Fidesz-kormány már 40 mandátumos előnyre támaszkodhatna. Az MSZP kompenzációs listáról szerzett mandátumainak száma itt ugyan magasabb az első forgatókönyvhöz képest, de nem képes számottevően mérsékelni a Fidesz-mandátumelőnyt. Figyelmet érdemel, hogy a Fidesz 116 egyéni választókerületi mandátuma és az MSZP mindössze 60 egyéni mandátuma közötti különbség itt már extrém magas, ám még ez sem elegendő a kétharmados parlamenti többség megszerzéséhez.

III. Hárompárti parlament

A harmadik forgatókönyv hárompárti parlamentet feltételez. Itt a két nagy párt közötti szavazatkülönbség az első forgatókönyvhöz hasonlóan 2 százalékpont, az SZDSZ pedig éppen eléri az országosan összesített 5 százalékos listás szavazatarányt. Az MSZP és az SZDSZ által együttesen megszerezhető mandátumok számát összeadva látható, hogy még ennél a forgatókönyvnél is a Fidesznek van nagyobb statisztikai esélye a kormányalakításra, jóllehet a jobbközép kormány itt igen szűk, a legnagyobb valószínűség szerint mindössze kétmandátumos parlamenti többségre támaszkodhatna.

IV. Szoros befutó

A negyedik forgatókönyv azt vizsgálta, mi történne, ha a két nagy párt fej-fej mellett végezne és az SZDSZ-nek nem sikerülne bejutnia a parlamentbe. Az elemzés szerint a kis pártok kiesése az MSZP-t érintené kedvezőtlenebbül, ennek oka pedig alapvetően az SZDSZ-re adott szavaztok "elvesztése". Ez a forgatókönyv azonban így is közel egyforma esélyt mutat mindkét oldal kormányalakítására, az MSZP-nek 44 százalék, a Fidesznek 56 százalék esélye lenne a parlamenti többség megszerzésére (90 százalékos valószínűség mellett). A százalékra pontos fej-fej melletti - egyébként nehezen elképzelhető - eredmény tehát a jelenlegi pártpolitikai erőviszonyok mellett, kétpárti parlament esetén inkább a Fidesznek kedvezne.

A januári közvélemény-kutatási adatok alapján felállított forgatókönyvek esetében tekintetbe kell venni, hogy a két nagy párton és az SZDSZ-en kívül az adatfelvételek mindössze 5 százalék körüli szavazatarányt becsülnek az összes többi pártnak együttesen. Az előző négy országgyűlési választás tapasztalatai alapján túlságosan alacsonynak tűnik ez az arány, elképzelhető, hogy a parlamenten kívüli kis pártokra leadott első fordulós listás szavazatok aránya ennél néhány százalékponttal magasabb lesz. A közölt négy forgatókönyv ebben a vonatkozásban - és más tekintetben is - szigorúan csak a januári empirikus felvételekből kirajzolódó támogatottsági viszonyokat, illetve azok valószínűsíthető alsó és felső határait becsülte az egyes pártok esetében.