1969: Egymilliomodik vendégét fogadja a Budai Ifjúsági Park

1969 volt az év, amikor az amerikai premier után pár hónappal itthon is bemutatták a Szelíd motorosokat (gondolták volna?), amikor megépült a Baross téri felüljáró, amikor átadták a tévé első színes adóberendezését és Magyarország egyetlen luxusszállodáját, a Duna Intercontinentalt, amikor megjelent Ottlik Géza Hajnali háztetők-je, amikor letették a zánkai úttörőtábor alapkövét. Ebben az évben gyújtotta fel magát a szovjet megszállás elleni tiltakozásul a 17 éves Bauer Sándor szakmunkástanuló a Nemzeti Múzeum kertjében (a cseh Jan Palach példáját követve), ekkor avatták fel a Dózsa György úton a Tanácsköztársaság emlékművét, május 27-én pedig egymilliomodik vendégét köszöntötte a Budai Ifjúsági Park.

A Jávorszky-Sebők-féle magyar rocktörténet a fenti kronológia mellett eligazít az Ifipark aranykorát illetően is: nem csoda, hogy összejött az egymillió, a hatvanas évek végén havonta 45-50 ezer ember járt ide, a legtöbb koncertlátogató ebben az időszakban volt. 1968-ban 7125-en váltottak jegyet egy Omega-koncertre, az 1969. augusztus 20-án tartott, szintén hétezres Illés után pedig többen beírtak az újságba, hogy "büntetőtáborrá változik a park". Ekkoriban egyébként, bár a népszerű beatzenekarok is játszottak néha, főleg a külvárosi rhythm and blues-zenekarok (Liversing, Meteor, Dogs, Sakk-Matt, Tűzkerék) léptek fel sokat, akiknek a rajongóit sokszor nem is engedték be a park öltözködési előírásai miatt.

Vissza a még távolibb múltba - idegen tollal

„A Várdomb oldalán elhelyezkedő Várkert-bazár a múlt század 70-es éveiben Ybl Miklós tervei szerint a Fővárosi Közmunkatanács által megépített épületegyüttes mindig is frekventált, jelentéssel és jelentőséggel bíró helye volt a fővárosnak. Kedvelte és szerette például Erzsébet királyné, aki ha gőzhajón érkezett Budapestre, akkor a Várkert-bazár északi galériáján sétált fel a déli Cortina lépcsőire, majd onnan tovább a régi várba. Gyakorlati hasznosításra a Várkert-bazár tulajdonképpen sohasem került, mert a csekély kereskedelmi forgalom miatt a bazárokat nemigen vették bérbe. Az alsó soron műtermeket alakítottak ki, s az 1930-as években gyakran merült fel a Budai Műcsarnok odatelepítése is.

Az épületegyüttes 1944-45-ben erősen megrongálódott, s 1961-ig nem is fordítottak gondot felújítására. A ma világörökség részét képező Ybl Miklós tér 2-6. tizenhat évet állt gondozatlanul és használatlanul, jelezvén az akkori energiák és források koncentrálódási irányát. 1961 júniusában a Budapesti KISZ-Bizottság ötlete nyomán itt kezdték kialakítani a főváros első és sokáig egyetlen szabadtéri ifjúsági szórakozóhelyét, az Ifjúsági Művelődési Parkot, közkeletű nevén az Ifiparkot. Június végén már a Fővárosi Kertészeti Vállalat brigádjai a terepet egyengették, rendezgették, az Elektromos Művek dolgozói kábeleket fektettek, az I. kerületi KISZ-aktivisták talicskáztak, csatornáztak, betont kevertek. 

A tereprendezési munkálatok, a felújítás és az építkezés pontosan úgy folyt, ahogy a 60-as, 70-es években bármely önerős építkezés, amelyiknek nem volt elegendő pénze. Kalákában, a költségek és az energiák rejtve maradásával és pazarlásával. Csak a bennfentesek, illetve az utókor oknyomozója tudhatta, hogy a park létrehozásakor a műemlékek helyreállítására 36 millió forintot, illetve az új épületek (színpad, pénztár, öltözők, étterem) kialakítására további 9 millió forintot költött a Fővárosi Tanács. Ezen költségek és munkálatok során létrehoztak egy 500 méternyi táncteret, 800 személyes vacsorázóhelyet, összesen 2500 fő számára biztosítottak szórakozási lehetőséget.

A park 1961. augusztus 20-án nyitott. Öt forint volt a belépőjegy, s már akkor kialakította a park igazgatósága a később oly sok konfliktus és ellenállás forrásává vált megjelenési egyenruházatot: fiúknak rövid haj, öltöny (vagy legalább zakó), fehér ing, nyakkendő, lányoknak pedig szoknya. A parknak több, kezdetben kialakított szabálya elhalt vagy átalakult, de megmaradt a ruházat és a hajviselet ellenőrzése, a belépés feltételeként.” - írja Balázs Magdolna Az ifipark című tanulmányában (Budapesti Negyed, 1994/1).

24 éve zárva

A Várkert-bazár ma már metafizikai táj, Chirico után, az egykori Fővárosi Tanács, a Budapesti Művelődési Központ, majd pedig az I. kerületi önkormányzat és a kulturális minisztérium közreműködésével. Nehéz elhinni, de azokban a percekben, amikor az Ybl Miklós téren nem járnak autók, ha nagyon figyel az ember, hallani lehet, ahogy az enyészet őrlőfogai között porlad a kő Olyn, mint a mesében. Bár nem tudok vizet facsarni a kőből, de a műkövet puszta kézzel elmorzsolom, sőt, nem akarok dicsekedni, de három ujjal el tudok törni egy öntöttvasdarabot.

Ennek ellenére a terep két óra alatt súlyos depressziót okoz, pedig Attilával nekünk úgyszólván specialitásunk a pusztulás, például mindkettőnk egyik kedvenc filmje a Stalker. Talán az lehetett az oka, hogy itt a természetnek még nem sikerült visszafoglalnia a területet. Az aszfaltból itt-ott azért előtörtek a nyárfacsemeték, de legtöbbjük még csak alig 50 centis, bár találtunk egy négy méter magas óriást is.

Mindenki másképp reagál egy ilyen szakrális helyre. Attila tudatalattijából például Deep Purple-számok fakadtak föl.

Az enyémból pedig ef Zámbó egy grafikája: egy elhamvadt fejű gyufaszál, gézzel egy mankóhoz kötözve. Címe, ha jól emlékszem, Magyar Álomi Reményfűző Intézet és Szubkulturház.

Egy idő után persze kitör belőlünk a régész. Na nem az ásatásokot folytattuk az udvaron, hanem a téglákba karcolt üzeneteket kezdtük böngészni. 1969-es feliratot sajnos nem sikerült azonosítanunk, találtunk viszont 1979. május 22-éről Máté Lacitól és N. Zsuzsától, illetve Csillától. Aznap a Mini, az S.O.S. és az Óceán lépett fel.

P. János 1979 május 12-én Tűzkeréken járt.

Egy ismeretlen úgy akart nyomot hagyni maga után, hogy "Kőbányajisör", egy másik kőbe véste meggyőződését, hogy a Rolling Stones a világon a legnagyobb, egy harmadik pedig vágyát plántálta a kőbe: "Legyen már 83 április 30!" Nem tudom, mire gondolhatott, annyi biztos, aznap Viki & Flört, Prognózis, Edda, Tátrai, Frenreisz, Papp Tamás volt az ifiparkban.

Kedvenc feliratunk pedig így hangzik: "Kár, hogy így hagyták tönkremenni. Mert így lelopnak mindent. Ha bezárták is, gondozni kellene. Nemzeti érték!"

Valószínűleg jó sok év eltelik még, mire valaki hozzáfog a műemléki rekonstrukciónak. Addigra valószínűleg már alig akad valami, amit használni lehet a romokból. De jelenlegi állapotában is az utolsó darabig szét kellene szedni az egészet.

"Milyen állapotban van jelenleg a Várkert-bazár tervezett felújítása és hasznosítása? A legutolsó információm, hogy a Foundation Kft. perli az államot az elmaradt szerződése miatt" - érdeklődöm a területet kezelő Budavári Innovációs és Vagyonkezelő Kht. illetékesétől. "A legutolsó információja helyes a témával kapcsolatban" - hangzik a szűkszavú válasz.

És tényleg nincs mit beszélni róla. A kanadai cég 2002-ben előszerződést kötött az állammal, 2004-ben pedig építési engedélyt is kapott a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól beruházási tervének első ütemére. A második ütemén, melyben benne foglaltatott egy udvar alatti szint vendéglőkkel, kávézóval, üzletekkel, összekülönböztek az I. kerülettel. Be sem adták engedélyezésre, ezért pedig az állam egyáltalán nem kötött velük szerződést. 2006-ban pedig építési engedélyük is lejárt. A per valószínűleg hosszú évekig eltart még. Egyébként meg semmilyen más terv nincs a területről, csak homályos elképzelés.

"Az a dolgunk, hogy visszaadjuk a pesti polgárságnak a várkertet, amit nem kapott meg Ferenc József óta. Újra kell gondolnunk a funkcióját, s valószínűleg az európai fejlesztési terv keretében, a Vár egészének európai fejlesztési projektjébe kell majd beépítenünk" - nyilatkozta például tavaly márciusban a Népszabadságnak Závecz Ferenc, az Oktatási és Kulturális Minisztérium beruházásokért felelős szakállamtitkára.