Káosz és ordítozás a Terror Házában

Kormos könyve - melyet a Magyar Nemzet képanyagával illusztráltak, és amelyet maga Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója szerkesztett, - 2006. szeptemberével, a tévéostrom eseményeit követő néhány nap történéseivel foglalkozik, és nyomon követi a rendőri akciók nyomán meghurcoltak kétéves történetét.

A mintegy száz fős közönség előtt először Bárdos Andrásnak Gyurcsány Ferenccel készített interjúját vetítették le, melyben a miniszterelnök kijelentette, hogy a rendőrségnek utasítást adott a tévészékház megvédésére, majd Bárándy Péter visszafogott beszéddel indította a mű méltatását. Véleménye szerint első látásra felismerhető volt a szakember számára, hogy a rendőrség szeptemberi fellépése súlyosan elhibázott, szakmailag kritikán aluli volt, és jogászként sajnálkozását fejezte ki az igazságszolgáltatásban azóta elkövetett kirívó hibák miatt is. Mint mondta, ez okozza a nemzet igazi sérülését: mindannyiunk bizalma rendült meg a demokratikus jogszolgáltatásban.

Bárándy hozzászólását a megjelentek egy része, de elsősorban Budaházy György, több alkalommal félhangos hördülésekkel kísérte.

A pokol azonban akkor szabadult el, amikor Hajós András szót kapott. Hajós szociológusi végzettségét hangsúlyozva kiemelte, hogy tanítják: sajnos demokratikus államokban is előfordul esetenként az emberi jogok megtiprása, ez azonban a rendszeren belül orvosolható kell, hogy legyen. Elmondta, hogy azért jött el „komfortzónájából”, a liberális értelmiségi társaságból ebbe a túlnyomórészt jobboldali közegbe, hogy egy párbeszédben vehessen részt, melynek célja az, hogy e gyalázatos események mozgatói, a valódi felelősök kiléte kiderülhessen.

Ez azonban nem elégítette ki Budaházyt és több társát, akik számos alkalommal mikrofon nélkül is magukhoz ragadták Hajós beszéde közben a szót, és emelt hangon kifejtették, hogy a Heti Hetes rendszeres szereplőjének semmi keresnivalója nincs az intézet falai között. Budaházy szerint Bárándy és Hajós éppen azt a gyilkos hatalmat képviselték két éven keresztül a nyilvánosságban, amelyik erre a bűnsorozatra utasítást adott. (Bárándy az ügyben ismereteink szerint egyszer sem szólalt meg, Hajós azonban a tévékamerák előtt nyíltan lemondásra szólította fel Gyurcsány miniszterelnököt az őszödi beszéd kikerülése utáni héten.)

A teljesen felborult rendet Schmidt igazgatónő próbálta helyreállítani, akit Budaházy egyik kísérője a körülötte állók füle hallatára „holocaust-szakértőnek” titulált.

A program második felében rengetegen próbáltak szót kérni a közönség soraiból, Balog Zoltánnak, a parlament emberi jogi bizottságvezetőjének ez sikerült is; ő megköszönte a két vendégnek azt, hogy jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt, és vállalkoztak a párbeszédre. Emellett megjegyezte, hogy bár most komoly verbális inzultus érte őket a Budaházy-csoport részéről, 2006 szeptemberének és októberének kárvallottjait azonban ennél sokkal komolyabb, fizikai inzultus is érte, sokaknál maradandó testi károsodást okozva.

Több, mérsékeltebb felszólaló – a rendőri intézkedések érintettjei is - elmondta, hogy elképesztőnek tartják azt, hogy a balliberális média (itt elsősorban a Klubrádiót említették) a mai napig tagadja a rendőri törvénytelenségek tényét.

Többször szóba került az Index oknyomozó riportkönyve, a Bodoky Tamás által jegyzett Túlkapások is, melynek címét túlságosan finomnak, eufemisztikusnak érezték az intézkedések elszenvedői.

A rendkívül hosszúra nyúlt programot két óra elteltével a szervezőknek végül be kellett rekeszteni, de mivel még sokan szerettek volna szót kapni, a radikális csoport azonnal cenzúrát emlegetett. Hajós András kifelé menet még belebotlott Budaházyba, akivel hosszas, időnként hangoskodásba hajló vitát folytattak, Schmidt Máriát pedig egy jól öltözött radikális asszony kapta el. Beszélgetésük végén a hölgy, az igazgatónőtől elfordulva, megjegyezte, hogy „ennek a Schmidt Marinak egyszer bevágok egyet”.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!