Gyurcsány beárazta az MSZP 2010-es vereségét

A harmadik Gyurcsány-kormányt nem a kommunikáció jellemzi majd (mint az elsőt), és nem is a szakmaiság (mint látszólag a másodikat), hanem a procedurális és hatalomtechnikai kérdések kerülnek előtérbe, mondta Török Gábor politikai elemző, a Vision Consulting vezetője. Mivel a kormány kisebbségben lesz, nem egyszerűen az lesz a kérdés, mit tervez a kormány, hanem az, milyen technikákkal, eljárásokkal igyekszik a terveit megvalósítani.

Török Gábor szerint az ellenzéki kritikákban a tartalmi elemek mellett előtérbe kerülnek a procedurális vonások: az az elvárás, hogy a kormány, többségét elveszítvén, mondjon le. Minden egyes elbukott szavazás, minden kormánypárti kudarc újra és újra fel fogja vetni a kormány legitimitásának kérdését.

„Nem gondolom, hogy mindez ellehetetleníti majd a kormány munkáját, a kormány kihúzhatja a hátralévő két évet kisebbségi helyzetben is. Azt azonban fontos látni, hogy a harmadik Gyurcsány-kormány időszakát az ilyen típusú viták uralják majd” – mondta az elemző.

Mindehhez hozzájárul a miniszterelnök pozíciójának átalakulása is. Már a kormányátalakítás is elsősorban a kormányfő pozíciójának stabilizálását szolgálta, és nem valamiféle programokat. „A kormányfő párton belüli pozíciója ugyan megerősödött, de sokkal többet kell majd foglalkoznia saját helyzetének parlamenten belüli megszilárdításával, mint korábban. Ez is arra utal, hogy a következő évek fontos kérdései procedurális jellegűek lesznek.”

Teljhatalom

Egypárti kormányban a kormányfő szerepe szükségképpen megnő. Magyarországon a rendszerváltás óta még nem volt példa arra, hogy egyetlen párt alkossa a kormányt, a kormányfőnek mindig számolnia kellett a mozgásterét korlátozó koalíciós partnerekkel. Ennek a helyzetnek vet véget az egypárti szocialista kormány, amelyben koalíciós kontrollal már nem kell számolni.

Ha a kormány feje egyben a kormánypárt első embere is – most ez a helyzet –, lényegében teljhatalmúvá válik a kormányon belül. Létrejön a klasszikus brit helyzet: a miniszterelnök hatalmának szinte semmilyen intézményesített belső korlátja nincs, megszabadul a folyamatos koalíciós egyeztetés kényszerétől, és szabad kezet kap a kormány ügyeinek intézésére.

A miniszterelnök a kormányátalakítástól függetlenül is szükségképpen megerősödött volna a kormányon belül, de a személyi döntések is a kormányfőt stabilizálták. „A miniszterelnök kormányátalakítási stratégiáját röviden úgy lehetne jellemezni, hogy mindenki kapjon valamit, de azért a kormányfőhöz közelebb állók kicsit többet” – mondta Török Gábor. Vagyis, Gyurcsány egyszerre igyekezett pacifikálni a párt fontos erőcsoportjait, miközben saját embereit próbálta kiemelt pozíciókba helyezni. De egyensúlyozni is igyekezett a nemcsak vele rivális, de egymás iránt is bizalmatlan csoportok között, és gondosan kerülte, hogy e csoportok valamelyike túlságosan megerősödjön.

Ez a stratégia szükségképpen a kormányzati pozíciók számának növelésével és a kormányszerkezet személyekhez szabott átalakításával járt. A gazdasági és fejlesztési területek összevonása a kormányfő egyik bizalmasának, Bajnai Gordonnak a megerősítését szolgálja. Baja Ferenc és Puch László új beosztása azt a kormányfői kísérletet jelezik, hogy közvetlenül ellenőrizze az MSZP pénzügyeit. A további kinevezések jó része az MSZP-ben Gyurcsány bázisául szolgáló középkádereket hozott helyzetbe.

Nincs győzelmi stratégia

„Ezek is mutatják, hogy alapvetően hatalmi és túlélési, ha úgy tetszik: stabilizálási logika jellemezte a kormányátalakítást” – fogalmazott Török Gábor. A kabinet átalakításával tehát nem jelent meg új politikai irány, új, 2010-re vonatkozó stratégia. „A kormányfő nem lépett ki abból a paradigmából, amelyben kormánya eddig mozgott; nem vázolt fel új stratégiát arra, hogy hogyan nyerhetne az MSZP 2010-ben.”

Ahogyan korábban a kommunikációt, majd 2006-tól a konvergenciaprogram elfogadtatását, Gyurcsány az elmúlt hetek lépéssorozatát is a várakozásokat meghaladóan menedzselte. Az, hogy az MSZP-ben nem indult be pánikreakció a kisebbségi kormányzás miatt, Gyurcsány politikusi kvalitásait dicséri. A miniszterelnök egy olyan helyzetet fogadtatott el a szocialistákkal, amelyet egyáltalán nem akartak. Az, hogy Gyurcsány elérte pozícióban maradását – sőt bizonyos értelemben a megerősödését –, azt mutatja, hogy a kormányfő politikusi túlélési képessége sokszorosan haladja meg Medgyessy Péterét.

Török Gábor szerint nem tudni, hogy lett volna-e esélye az MSZP-nek „új kezdettel”, látványos megújulással, akciókkal és komoly kommunikációs kiadásokkal elérnie, hogy a hátralévő két évben alapvetően megváltozzon a kormányról kialakult kép, és a párt eséllyel vágjon neki a 2010-es választásoknak. „Az azonban biztos, hogy ennek az esélye Gyurcsány megerősödésével jelentősen csökkent. A miniszterelnök beárazta a párt 2010-es vereségét: úgy kalkulál, hogy ha a Fidesz nem is szerez kétharmadot, győzelme aligha kerülhető el.”

Gyurcsány, a nehezék

A kormányfő súlya megnőtt a szocialisták körében, ami megnehezít egy váltást, márpedig Gyurcsány 2010-ben éppen úgy versenyhátrányt jelent majd a szocialistáknak, ahogyan Orbán versenyhátrányt jelentett a Fidesznek 2002-ben és 2006-ban.

A kormányátalakításkor világossá vált, hogy a hatalmi stabilizáció érdekében Gyurcsány feláldozza a hosszú távú, innovatív politikai stratégiát is. „Az MSZP fő problémája az, hogy az őszödi beszéd óta nincs stratégiája a nyerésre” – mondta Török Gábor. Az aktuális terv, a bársonyos reform koncepciója tulajdonképpen annyi, hogy a kormány egy ideig nem csinál semmit, majd ha a gazdasági mutatók javulnak és a konvergenciaprogram szorítása enyhül, jóléti intézkedésekkel igyekszik visszaszerezni elpártolt támogatóinak egy részét.

„Ez a vereség stratégiája. Alkalmas lehet arra, hogy némileg feljebb vigye az MSZP támogatottságát, de nem rejti magában a győzelem lehetőségét. A győzelem lehetőségéhez valamilyen gyökeres változásra lenne szüksége az MSZP-nek, amit nagy, a választókig is eljutó, szimbolikus és lélektani fordulattal lehet elindítani. A koalíciós szakítás egy ilyen pillanat lehetett volna. Ezt a lehetőséget azonban a miniszterelnök elsősorban saját helyzetének stabilizálására fordította.”

Hol lehet gáncsolni?

Nézzük meg, hogyan gáncsolható el a kisebbségi kormány a parlamentben. Öt olyan műfaj van, amiben a kormány elvileg bajba kerülhet: a határozatképesség megállapítása, az interpellációk, a törvények elfogadása, a kiemelt jelentőségű költségvetési- és adótörvények, valamint az esetleges bizalmi-bizalmatlansági szavazások.

A kormánynak kellemetlen lehet, hogy a parlament öt frakciójából négy a kormány támadásával foglalkozik napirend előtti felszólalásában. Ezért nem teljesen elképzelhetetlen, hogy az MSZP elgondolkodik azon, hogy csináljanak egy külön szociáldemokrata frakciót – pontosan azért, hogy amikor frakciónként egy megszólalásra van mód, a kormány kevésbé legyen alulreprezentált az ellenzékkel szemben.

A határozatképesség megállapításához egyszerű többség kell: elméletileg, ha az ellenzék egységesen nem nyom gombot, nem tudják megtartani a parlament üléseit. De a rendeleti kormányzás térnyerése miatt egyáltalán nem biztos, hogy a kormánynak súlyos problémát jelent egy-egy parlamenti ülésnap elmaradása. „A napirend előtti felszólalások lehetőségének elvesztése, az interpellációk és azonnali kérdések el nem hangzása inkább az ellenzéki pártokat sújtaná, így arra számíthatunk, hogy bár bizonyára lesznek olyan esetek, amikor az ellenzék így obstruál majd, ez nem lesz rendszeres eljárás” – mondta Török Gábor.

Fegyelmezetlenebb ellenzék

Ha a kormány tartani tudja a frakciófegyelmet, és az ellenzék a mostanihoz képest nem javítja a magáét, a kormányoldal rendszeresen nagyobb számban lesz jelen. Leggyakrabban valószínűleg ez lesz a helyzet. „Megítélésem szerint ugyanis nem az fog történni, hogy az ellenzék folyamatosan teljes létszámban jelen lesz, hanem inkább kivételes alkalmakkor, meglepetésszerűen jelenik meg, és ezzel teszik majd bizonytalanná a kormányoldalnak, hogy mit mikor tud elfogadtatni” – mondta Török Gábor.

Az ellenzék csak egységesen tudja leszavazni a kormányoldalt, azaz csak akkor bukhat meg egy kormányzati előterjesztés, ha az ellenzéknek érdeke az egységes fellépés. Tartalmi értelemben azonban az ellenzék sohasem lesz egységes: az SZDSZ és a Fidesz szakpolitikai elképzelései között igen nagy a különbség, és az MDF is kilóghat a sorból. Ezért, amikor egyes konkrét törvényjavaslatokról lesz szó, sokkal nehezebben tud ilyen ellenzéki egység kialakulni, mint amikor egyszerűen nemet kell mondani a kormányoldalra.

A kormány elutasítása leginkább az interpellációkban jelenhet meg, hiszen itt a szakpolitikai különbségektől függetlenül tud az ellenzék egységesen nemet mondani. Az interpellációra adott válasz leszavazásának azonban csak szimbolikus jelentősége van, minél gyakrabban következik be ilyen, annál inkább veszít a jelentőségéből.

Az adó- és költségvetési ügyekben is a ellenzék megosztottsága lehet a kormányoldal reménysége. Aligha valószínű, hogy az ellenzéki pártok közös adójavaslatban tudnának megegyezni, a költségvetésnél erre még kevesebb az esély. A kormány minden bizonnyal arra törekszik majd, hogy eseti megállapodásokat kössön, nem is feltétlenül pártokkal, hanem inkább egyes képviselőkkel. Ezt megkönnyítheti, hogy a kormánynak nem azt kell elérnie, hogy néhány ellenzéki képviselő megszavazza javaslatát, hanem mindössze annyit, hogy az ellenzék ne szavazzon teljes létszámban nemmel – gombot nem nyomó vagy meg nem jelenő képviselők is segíthetik a kormányt.

Hülye lenne

Külön kérdést jelent a bizalmi-bizalmatlansági szavazás ügye. A kormányfő nem fog önsorsrontó módon bizalmi szavazást kérni (hiszen világos, hogy nem kapná meg a többség támogatását, és akkor az alkotmány értelmében le kellene mondania), és aligha valószínű, hogy liberális – vagy akár MDF-es – politikusok megválasztanának egy fideszes politikust miniszterelnöknek. Török emlékeztetett rá, hogy a konstruktív bizalmatlanság intézményével a kormányfőt az MSZP sem tudja egyedül megbuktatni, mert ehhez is parlamenti többség kell, és ebben az esetben ez is Gyurcsányt erősíti.

Az azonban érdekes helyzetet teremthet, ha például a Fidesz szakértő miniszterelnök jelölésével nyújt be konstruktív bizalmatlansági indítványt. Egy ilyen javaslat elméletileg átmehet a parlamenten, és ezzel megbukna a Gyurcsány-kormány. De ehhez is előzetes ellenzéki egyetértés kellene, márpedig nem valószínű, hogy az ellenzék négy pártja akár csak tárgyalni is leülne erről a kérdésről, nem hogy a megállapodásig eljutna. „Ez a helyzet azonban később akár meg is változhat; így itt látszik a leginkább sérülékenynek a kisebbségi kormányzás.”

Török Gábor szerinte jogilag és a parlamenti matematikát figyelembe véve a szocialisták képesek lehetnek akár 2010-ig kisebbségben kormányozni. A politika azonban nem mindig működik racionálisan: nem tudni, hogyan reagálnak majd a szocialisták az első leszavazásokra, az ellenzék által esetleg közösen elfogadott törvényekre, arra a folyamatos bizonytalanságra, hogy sohasem lehet pontosan tudni egy-egy javaslat sorsát. A kormányfő a koalíciós kormány bukásakor jelentkező irracionális félelmeket egyelőre jól kezelte – de semmi biztosíték sincs arra, hogy erre később is képes lesz.

Vagyis a kisebbségi kormány bukásának fennáll a lehetősége – ezt azonban csak valamiféle lélektani, szimbolikus megingás okozhatja, és – az ellenzéki összefogás lehetőségét zárójelbe téve – csak a szocialista oldalon. Amíg ez nem történik meg, addig a harmadik Gyurcsány-kormány képes lesz kisebbségben irányítani az országot.