Az utcakő a rendőrök réme

Három tetszőleges rendőrt megkérdezve összeállítható egy heroikus rendőrfilm tanulsága, összegzem a tapasztalataimat egy törött rendőrpajzs árnyékában. A pajzs egyébként az egyik említésre méltó tárgya a szeptember-októberi utcai harcok fegyvereit és megsérült rendőri eszközeit bemutató kiállításnak. A másik egy fekete pengéjű szamuráj kard, tokkal.

A Rendőrség-történeti Múzeum kiállítása amúgy nem lepi meg az edzett budapestieket, a tárlókban vadászcsúzlikat, baseballütőket, késeket tekinthetünk meg. Talán a kiállított kövek meglepőek még, mert betondarabbal, kaviccsal, építkezési törmelékkel eddig leginkább csak múzeumi tárlóban nem lehetett találkozni. A kövek azonban nem ok nélkül kerültek az ünnepelt helyre. Az utcakő volt ugyanis a randalírozók csodafegyvere. De ezt végül nem a kiállításról, hanem a megnyitón jelen lévő, a harcokban megsérült rendőröktől tudtam meg.

Személyleírás

"Hogyan sérült meg?" - kérdeztem az egyik rendőrt, aki segélyt és elismerést vehetett át a harcokban elszenvedett, nyolc napon túl gyógyuló sérüléseiért a Független Rendőr Szakszervezettől és a Liga Szakszervezettől.

"A karom repedt meg" - mondta félszegen, megjegyezve, hogy nem kapott engedélyt nyilatkozni.

"Nem volt elegendő a pajzs?" - firtattam, mire kiderült, hogy neki nem is volt pajzsa. Az úgynevezett támogató kommandós alegységben szolgált, amelynek tagjai védőfelszerelésben, de pajzs nélkül dolgoztak. Feladatuk a támadók elkapása volt. A rendőrt szeptember 19-én, a Blaha Lujza téren vetették be, ahol a tüntetők eleinte üvegekkel dobálták őket, de az nem volt olyan veszélyes. Később azonban átváltottak kőre.

"Az a legrosszabb, a macskakő" - mondta, zavartan nézve a lángokat, brutális randalírozókat és fegyelmezett rendőri osztagokat ábrázoló fotókat a falon. A rendőr végül akkor sérült meg, amikor macskakővel dobták meg. Hiába volt rajta protektor, az ilyen erejű ütésnél keveset ér.

"Talán nem jó a felszerelés?" - puhatolóztam, de a rendőr lojális volt. A felszerelés jó, csak nem véd mindenhol. A combon például egyáltalán nem. Lehetne persze jobb protektorokat beszerezni, "de amíg közbeszerzés van, nem az számít, hogy melyik felszerelés jó", váltott hirtelen hangnemet. Nagy levegőt vettem egy belemenős kérdéshez, ő azonban sarkon fordult, és eltűnt a kollégái közt.

A szememmel pásztáztam egy ideig a rendőrökből álló tömeget, ám végül csak annyit tudtam megállapítani, hogy a rohamrendőrök átlagosan csak 170-175 centiméter magasak, zömök testalkatúak, hajuk rövidre nyírt.

Csak a munka

"Mi a haszna egy ilyen kiállításnak" - váltottam provokatív stílusra, megszólítva egy 175 centiméter magas, zömök testalkatú, rövidre nyírt hajú rendőrt, aki szintén kitüntetést jelző oklevelet szorongatott a kezében.

"Hogy visszafordítsa az emberek véleményét" - mondta keserűen. "Az emberek negatívan állnak a rendőrökhöz?" - kérdeztem, mire úgy nézett rám, mintha arra csodálkoznék rá, hogy vannak, akik ittasan vezetnek, egyes rendőröket pedig le lehet fizetni.

"Főleg azt feszegetik manapság, hogy mit csinált a rendőrség rosszul, nem pedig, hogy mi volt a jó" - jegyezte meg.

"Alaptalan a rendőri túlkapásokkal kapcsolatos felháborodás?" - acéloztam meg magam, de nem ismertem meg az ezzel kapcsolatos, belső pletykákat, a rendőr ugyanis "nem nyilatkozhat" az ügyben.

Interjúalanyom egyébként a lábán sérült meg. "A tévészékháznál voltunk. Záporoztak a kövek mindenfelől, akkor talált el egy nagyobb darab. A lábamon" - mutatott az egyik kiállított fotóra, amelyiken elmondása szerint ő volt látható, egy hordágyon, a káosz közepén, fekete ruhában és rohamsisakban.

"Nem volt sokkoló az ostrom" - válaszolta, amikor a zaftos részleteket firtattam. "Ott nem fogtam fel, hogy ez nem egy olyan bevetés, mint amikor futballhuligánokat kell szétkergetni. Nem gondolkozik olyankor az ember, hanem dolgozik" - villantotta fel a munka szó sokszínű jelentését.

"Ha felgyógyul, biztonságosabb a munkakörbe kéri magát?"

"Nem akarok mást csinálni" - mondta - "visszatérek az egységemhez".

Happy end

"Szintén az utcai harcokban sérült meg?" Nem azért hitetlenkedtem, mert a rendőr az átlagnál is alacsonyabb volt, hanem mert nő. A jelenleg betegszabadságon lábadozó rendőrnő is az MTV-ostromnál szolgált, "a rendőrségnél nem tesznek különbséget férfi és nő közt" ugyanis.

A rendőrnő elmondása szerint már a helyszínre tartva tudatában volt, hogy nagy balhé készülődik. "Tudtuk, hogy ez nem olyan, mint mikor a focimeccsen kell rendet teremteni."

"Mitől féltek, hogy..."

"Mi nem féltünk semmitől" - vágott közbe. "Amikor benne van az emberben az adrenalin, nem fél, csak cselekszik."

A rendőrnő hajnal egyig cselekedett, hol a tévé bejáratában volt, hol pedig az aulában, míg végül egy kő eltörte a bokáját."

"Hogyan folytatja, ha felgyógyul? Irodai munkára kéri magát?" - tettem fel ártalmatlan kérdést, hogy egy nagyköltségvetésű amerikai rendőrfilm befejező jelenetében találjam magam. "Rendőrnek lenni élet és hivatás. Aki rendőr lesz, annak ez nem szakma. Ebbe beleszületik az ember" - mondta, ám végül nem jött a stáblista, úgyhogy arra is rákérdeztem, van-e még rendőr a családban. Mint megtudtam van, sőt, katona is.

A rendőri túlkapásokról pedig csak annyit mondott: "Ezt nem nekem kell eldöntenem, kis rendőrnek. Én csak teszem, amit a parancsnokom mond."

Főszerepben Nicholas Cage

Ebben a filmben talán még Nicholas Cage sem vállalna szerepet, pedig számára semmi sem negédes, ha egyenruhás történetről van szó. A Független Rendőr Szakszervezet azonban talán szerződtetné a neves színészt, Demján Zsolt elnök ugyanis árnyalta kicsit a képet.

"Az események sokkolták a rendőröket. A nyolcvanas évek közepén, a pusztavacsi rockfesztiválon volt ilyen rendbontás utoljára. Megbolondultak a fiatalok, törtek, zúztak."

"A hibákat most az okozta, hogy a rendőrök nem kaptak megfelelő információkat. Szervezetlenül dolgoztak, és ez látható is volt. Ez azonban nem a kis rendőrök hibája. Ők csak a dolgukat tették, az esküjük szerint cselekedtek."

Kifelé menet megálltam még az utcai összecsapásokból összevágott filmvetítés előtt. Rajtam kívül csak civilruhás rendőrök nézték. "Figyeld az arcát, csak rágózik a kiscsaj és nyomul előre" - mondja az egyik, amikor a kamera egy női rohamrendőrre közelít. "Ha pedig azt mondják neki üsd, szétnyit, és már üti is."

"Ott hátul meg törik a műkövet. Olyan éles az, hogy a Pistinek úgy kellett visszavarrni az ujját". "Na, az a mama meg mit áll ott? Utána meg csodálkozik, ha fejbe verik gumibottal". Csendben távoztam.