Papp Dénes, újságíró

2005.02.27. 11:15

Beszervezés alatt

Én már 1990-ben listán voltam - dicsekedhetnék. Nyíregyházán zajlott mindez, az első önkormányzati választások előtt. Ütött is a guta, amikor egy akkori helyi újpártvezér cinkosan azon viccelődött (vagy mi...), hogy közös listán vagyunk - mert róla sokan mondták, hogy valóban volt némi köze korábban a besúgásfogadó és -generáló szervezethez.

Nyomban írtam egy cikket büszkén-független lapunkba, és elégedettségemnek adtam hangot, hogy vagyok valaki. Hiszen mi más magyarázná, hogy érdemes hazug dolgokat állítani rólam. Másrészt pedig dühöngtem. Az akkori szabályozás miatt ugyanis nem lehetett meggyőzően cáfolni a híresztelést, mivel a titok gazdái azt sem mondhatták ki, hogy X. nem volt besúgó. Harmadrészt meg nyomban elkezdtem sürgetni (persze hiába) a Demszky-Hack javaslat újbóli elővételét, elfogadását.

Éveken át meggyőződésem volt, hogy akkor valakik a hasukra csaptak, és aki nem tetszett nekik, mert beleköpött zavaros levesükbe, arról mindenféle alap nélkül is elkezdték híresztelni az ügynökmúltat. Mígnem pár éve a Történeti Hivatalban megmutattak egy 1989 decemberében született főkapitány-helyettesi utasítást, amelynek az volt a lényege, hogy az én akármilyen kartonomat szüntessék meg! Ekkor tudtam meg, hogy egészen odáig nemcsak megfigyelt voltam, hanem egyben beszervezés alatt álltam. (Bevallom, akkor, ott, a Történeti Hivatalban hangos, csúnya káromkodás csúszott ki amúgy többé-kevésbé illedelmes számon.) Hat éven át nem adták fel ezek a kedves emberek...

Hogy 1983-ban miként úsztam meg a beszervezést (mely szándékról akkor persze halvány sejtelmem sem volt), az külön történet. Akit érdekel, annak szívesen elmesélem, hogyan lettem gyanús elem, milyen naívan tisztességes válaszon múlt, hogy nem tudtak megzsarolni, sőt akkori főszerkesztőmnek köszönhetően - pedig akarták erősen - még a pályáról sem tanácsoltak el. Vagy arról, hogy évekkel később titokzatos férfiak érdeklődtek viselt dolgaim után a szomszédoktól. (A kort jellemzi, hogy a megkérdezettek közül egyetlen egy mondta csak el az esetet nekem.) Egyébként a TH-ban azt is megtudtam pár esztendeje, hogy hárman jelentettek rólam. Kettőnek tudom a nevét, és azt is sejtem, mivel zsarolták őket. Nem haragszom rájuk. A harmadikra sem, aki a karton tanúsága szerint kölcsönös, baráti, bizalmas viszonyban állt velem. De jól esne, ha felfedné magát végre, és nem várná meg, hogy legyőzve lustaságomat, kikérjem a neveket is tartalmazó iratokat.

De most csak azért írtam, hogy tessenek szívesek továbbra is óvatosan bánni ezekkel a listákkal! Mert félő, hogy sok hozzám hasonlóan tudatlan, megfigyelt, mégis beszervezés alatt álló életét keseríthetik meg alaptalan híresztelések. (Felkent politikusainknak pedig csak annyit mondanék, hogy másfél évtized után végre tessenek szívesek nyilvánosságra hozni a lehető legteljesebb - és ellenőrzött! - névsort.)

Papp Dénes

újságíró