Lemesánszky Zoltán

A katonaságnál sem voltak védelem alatt a besorozottak, erre dr. Lemesánszky Zoltán története a bizonyíték, akit írnokként arra kért felettese, hogy hangulatjelentéseket írjon. Noha nemet mondott, kitöltettek vele egy nyomtatványt, amelyről "a mai napig nem tudja, hogy esetleg nem beszervezési karton volt-e."

Miskolcról 1987-ben előfelvételisként (jogi egyetem) kerültem a nagykanizsai lövészdandárhoz, mint sorköteles. Miután az egyik ott szolgáló ugyancsak miskolci ismerősöm beajánlott írnoknak, hivatott a katonai elhárítás ottani vezetője L. alezredes elvtárs. Nagyon kedvesen, barátságosan és szolídan elmondta, hogy ez egy bizalmi állás, ezért le kell hogy ellenőrizzék megbízható vagyok-e. Kitöltetett velem egy nyomtatványt, amiről a mai napig nem tudom, hogy esetleg nem beszervezési karton volt-e.

Ezt követően néhány nap múlva ismételten hivatott L. alezredes elvtárs és mondta, hogy minden rendben, maradhatok írnok. Ekkor ugyancsak igen szelíd hangon kérte, hogy időnként írjak un. hangulatjelentést előfelvételis társaimról, hogy miről beszélnek, mi érdekli őket. Ezt a kérést finoman visszautasítottam, amit tudomásul vett, csupán azt kérte, hogy erről ne beszéljek senkinek. Miután akkor 19 éves voltam, nem hallottam még ilyesmiről, nem is törődtem a dologgal, elfelejtettem.

A későbbiekben nem hivatott L. alezredes elvtárs és nem is lett semmilyen következménye a dolognak. Ugyanakkor - így utólag visszagondolva - voltak olyanok ( a JATE-ra felvettek között), akik gyakrabban jártak hozzá. Lehet, hogy ők jelentettek neki és esetleg az egyetemen is folytatták tevékenységüket.

dr. Lemesánszky Zoltán