Molnár Zsolt édesapjának története

2005.03.09. 10:00

Létezett olyan is, akinek karrierjét egyengette volna az állambiztonsági szolgálat, ha igent mond az ipari kémkedésre, de mivel ellenállt, ötleteiért nemhogy milliókat nem kapott, de be kellett érnie a mérnöki fizetéssel, és külföldi meghívásai is kútba estek. Molnár Zsolt édesapja történetét írta meg az Indexnek.

Nem önvallomás, amit írok, csak egy példa a családomból - válasz pl. Szegvári Katalin "szívszaggató" vallomására:

apám neves kutatómérnök volt a 60-70-es években, 7 világszabadalom fűződik a nevéhez (azaz olyas valamit talált fel, amit a világon előtte még senki). Alapító volt a KFKI-ban, dolgozott az EFKI-ben. (tessék utánanézni, hogy mik ezek).

A lényeg, hogy számtalan alkalommal hívták külföldre dolgozni, Amerikába, Japánba pl. Gyerekként nem értettem soha, hogy amikor apám lelkesen jött haza és újságolta, hogy megint itt egy meghívás, néhány hónap múlva miért nem lett belőle semmi.

Aztán egy konkrét esetet elmesélt később: akkor éppen 3 éves szerződést ajánlottak neki Japánba. Mikor már minden feltételről megállapodtak, behívták a "BM"-be - legalábbis ő így hívta, hogy "no, ..... elvtárs, akkor itt kellene aláírni" . Ez lett volna apám beszervezési nyilatkozata, hogy megfigyeli a kintieket és nagyjából, ipari kémkedik. Ha nem írja alá, nem mehet. Apám soha nem írt alá. Pedig ő is családot tartott fenn, két gyereket nevelt, akkori értelemben is milliókat kereshetett volna a mérnöki fizetése helyett. Persze, nem verték le a veséjét, igaz, és "ezen kívül" nem zsarolták mással, de azért én mégiscsak azt mondom: LEHETETT NEMET MONDANI.

Üdvözlettel, zsmolnar