Kóla, hurka, Ferrari

Tekintse meg képeinket!

Szokatlanul sokan állnak a HÉV-állomáson, és szokatlanul kevesen beszélnek magyarul. Befut a Mogyoródra tartó szerelvény, nekem meg sikerül olyan ügyesen pozícionálnom magam, hogy pont a finn Raikönnen-rajongók és a magyar ferrarisok ütközőzónájába kerülök. Egy ideig csendesen figyelem a fenyegető tekinteteket, ám amikor a finnek elővesznek egy üveg 32 százalékos Salmiakkit, jobbnak látom, ha beszélgetést kezdeményezek a tragédia bekövetkezte előtt. Az egyik nyelvrokonunktól megtudom, hogy tavaly Suzuka és Barcelona került terítékre, idén azonban csak hozzánk jött el.

Igazi kaland!

A felesége Budapesten shoppingol, ő meg nem érti, hogy miért nincsenek a fővárosban plakátok vagy tájékoztatók a futamról mint más rendes helyen. Hja kérem, ez Magyarország, a pálya megtalálása már maga a kaland! Ugyanakkor finn utazótársam szerint az árak sincsenek rendben: Budapesten minden olcsó, Mogyoród viszont kifejezetten drága.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az az ember, aki megveszi a repülőjegyet, belvárosi szállodában lakik, kifizeti az ötvenezer forintot a belépőért, leszáll Szilasligeten, mert hogy ott mennyivel olcsóbb a sör. Mivel pár, gyaníthatóan nem Forma-1 fanatikus nénikén kívül mindenki elindul, én is nekivágok a három kilométeres útnak. A megálló mellett kocsma, egy korsó sör 250 forint. Ez még tényleg nem veszélyes.

Előttem-mögöttem száz-száz ember, németek, olaszok, középen meg egy poros kis falusi út vezet a Hungaroring felé, ahonnan több ezer lóerő üvölt elképesztő hangon: már folyik a szabadedzés. Egy nénike dolgozik a kertjében. "Régebben nagyobb buli volt, meg több ember jött, akkor előfordult, hogy az udvarban törték fel az autókat. Idén kevesebb a külföldi, biztos azért mert minden olyan drága!" Ejha, kezdenek komolyan érdekelni a nyugat-európai turistákat is elrettentő árak. Fél óra séta után megérkezem a pályát elzáró esztétikus betonkerítéshez, mellette az első sátor: négy deci sör 360. Talán még belefér.

Bizarr összefonódások

Ahogy közelebb érek a bejárathoz (elhaladva nyugodt természetű, vizeletüket százak előtt is felvállaló biztonsági emberek sorfala előtt), megérkezem az elszabadult árak misztikus világába: fél liter kóla ötszáz, egy korsó csapolt sör hatszáz forint, azok az elvetemültek pedig, akik ragaszkodnak a dobozos kiszereléshez, fizessenek nyolcszázat. Persze enni is lehet, egy pár szottyadt kolbász hétszáz, egy darab perec ötszáz forint. Ugyanennyibe kerül a hot-dog is, ami ugye - csak a tisztánlátás végett - nem más, mint egy darab virsli kifliben.

Mellettem nacionalista fiatalok megtalálják a rég elfeledett kapcsolatot az ősmagyarság és a gyorsasági sportok között: Árpád-sávos zászlókkal hirdetik népünk ősi vonzódását a három literes szívómotorokhoz. Ilyesmiket vásárolni a helyszínen is lehet, "tessék már mondani, mennyibe kerül az az olasz?" "Hétezerháromszáz." "Aha, és az az Olivier Panisos póló? "Tizenkétezer!" Na, menjünk tovább hamar. Körbemenni a Hungaroringen amúgy nem nagy élmény, jobbra a betonfal, balra a gazok, fejem fölött helikopter, az arcomban meg por, minden mennyiségben.

Pajzán éjszakák

Érdekes dolgok persze előkerülnek néha. Ilyen például a pár éves, ha nem lenne hazugság, azt írnám, patinás türelmi zóna, ami lényegében nem más, mint egy nyomorúságos, nyolc cellára osztott műanyagkuckó. Lányokat most már nem látok sehol, idén ugyanis kitiltották őket a pálya százötven méteres körzetéből, de félreérthetetlen nyomok bizonyítják, hogy idén is dolgoznak.

Bár a cellákba kiragasztott, Lengyelországot népszerűsítő plakátok önmagukban még csak furcsák, a földön henyélő, éppen a megszilárdulás bonyolult folyamatára készülő testnedvek és az őket körülölelő használt óvszerek tucatjai azonban vidáman éltetik a pajzán mogyoródi éjszakákat. Nappal persze csak én ácsorgok a lepusztult fülkék között, meg ki tudja miért, egy fülbemászó, amely otthonra lelt az egyik óvszerdobozban.

Specialista

Megkérdezem az egyik rendőrt a tapasztalatokról, elmondja, hogy eddig nem volt semmi gond, csak kicsit sűrű ez a pár kilométeres körforgalom. Valóban, szorosan egymás mögött araszolgatnak a lengyel, cseh osztrák, német, finn autók a versenypályát körülvevő útszakaszon. És a lányok? - terelem a szót a kényes problémára. "Milyen lányok, rendőrlányok?" - próbálja a rendőr zavart mosollyal továbbterelni a szót. "Rendben, akkor konkrétan: a kurvák?" Erre azonban már nem kapok választ, erről majd "a kapitány úr" válaszol, "aha", értem, ő biztosan valamiféle specialista.

Negyedórányi séta a mogyoródi rendőrkapitányság, ahol a sajtósoktól megtudom, hogy összesen ezerhatszáz rendőr vigyázza a rendet, akiket tíz további német rendőr támogat egy emberként. Esténként nyolc lovasrendőr járja a környéket, nem kis sikerrel: előző éjjel összesen négy nőt gyűjtöttek be "kéjelgés" szabálysértése miatt, az egyiküket azonban el kellett engedni, mert már eleve terhes volt.

Velük összefüggésben előállítottak még egy túlfűtött német és egy finn szurkolót is, akiket "szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalmának megszegése miatt" pénzbírsággal sújtottak. Nem tudom mennyi lehetett a büntetés, mindenesetre valószínűleg olcsóbban megúszták, mintha szimplán megebédeltek volna a mogyoródi betonfal árnyékában.