Rajongók Jimmy ravatala előtt

A környéken rendőrök és biztonsági őrök tömege vigyáz a rendre

Virággal a buszüvegre tapadva - ez az első momentum, amelyet érdemes Csepelről leírni, a gyorsvasúton, a helyijáratú buszokon többnyire fekete ruhában öltözött emberek visznek virágot a görögkatolikus templomlomhoz. Pontosan egy óra, a szertartás két órával ezelőtt kezdték el, a tömeg - szemtanúk szerint - kilenc órakor kezdett gyülekezni. A templomudvar kerítése természetes akadály, a saroknál kordonokkal hosszabították meg, kiscsoportokban rendőrök beszélgetnek. Senki nem tudja ki van bent, az özvegy két óra előtt tíz perccel érkezik, a két nagyobbik fiú pontban két órakor. A napszemüvegtől, és a szorosan záró testőröktől alig látni valamit.

Nyitás előtt

Az özvegy

A tömeg fészkelődik. Többen a szemben lévő sor szidják (tipikus sorbanállási történet), a rendőrökön kívül, és egy pipázó biztonsági őr az egyetlen akadály, amelyet le kellene gyűrni. Egyelőre senki sem akarja, pedig többen már ötödik órája várnak. A sor nő, a híradások kettő órát mondtak, aki azonban ekkor jött, már lekésett. A médiamunkások tízméteres szakaszon rohangálnak, hol az autóba szálló özvegy, hol a kijövő családtagok az érdekesek, de még a VIP-kártyával rendelkezők is bizonytalanok, hogy beengedik-e őket a templomba. Negyed háromkor kijön mindenki, a templomudvarban lévő virágárus igazgatni kezdi a virágokat, a rendőrök nyitnak.

Nyitás

A testvér

Bejön az első csoport, mindjárt többen akar lenni, mint az megengedett, a kerítéshez préselődnek az arcok, jó érzékű fotóriporterek rohannak hozzájuk. -Gáz van - mondja az egyik rendőr, a másik szalagokat keres hátul, egyre több a beszólás, anyázik az egyik, mutogat a másik sor. Hirtelen szétnyílik a tömeg, két fehér tornacipőt látni, meg egy öntudatlanul reszkető öregasszonyt, akit ölben visznek a mentőautóba. Közben kirakják a kisgyereket, aki az első vendége volt a kocsinak. A sajtó, és az első csoportok csendben várnak, utána két ponton állítják meg őket, míg oda nem érnek a ravatalhoz.

Csendes mindenki, otthonról hozott, vagy utolsó percben vett virágot szorongatnak. Mehet-mondja a kék félhosszú kabátban, és fekete sapkában dolgozó biztonsági őr, a rajongó pedig elindul, a bejáratnál Jimmy-fotót kap. Épphogy elveszi, meghallja valamelyik szerzeményét, ekkor roppan az emlék: a nők sírnak, a férfiak a padlót nézik.

A ravatal

A koporsó mellett vörös szekfűből hatalmas J betűt formáztak

A ravatal egyetlen extrém kelléke a piros szekfűből kirakott 'J' betű, tetején a koronával, mellette a fekete koporsó, rajta a virágcsokrok. Az emberek szellősen vonulnak, lerakják virágaikat az oltár előtt lévő padra, a biztonsági őr ,,legyen szíves" szavakkal kergeti a sort a kijárathoz. Néhány fiatal lány összeborul, kirúzsozott szájú öregasszonyok sántikálnak, kevés a középkorú férfi. Juhos József egyike ezeknek. Reggel jött Pécsről, ,,ő meg Kiskunhalasról, ő meg Berettyóújfaluról" - mutatja be a körben állókat. -Elénekelte, amit mi nem tudtunk - mondja József. Kinézete rendezettlen, hálózsákokra hivatkozik, amelyekben a másnapi temetésig kell kibírni. ,,Ő mindig Király marad, mert az volt" - meséli nyugodtan, nem engedi, hogy közbevágjak. Lassan köszöni meg a beszélgetést, engem a falhoz guggolt lány köt le egy percre, már láttam a templomban is, folyamatosan zokogott.

Nyitás után

-Ön honnan jött?
Szünet, egy nagy lélegzetvétel, újabb szünet, ,,ne haragudjon majdnem könny szökött a szemembe" - mondja a férfi, pillanatra zavarba jövök, a kapott fényképet látom a zsebében, ahogy meggyűrödik.
-Nem tudok beszélni.

Csendesedés

Sokan sírnak - nagy a feszültség

Csendesedik a hang a bejáratnál, a rendőrök a kordonokkal rendet varázsolnak, kiengedték az elájult öregasszonyt. Egy-két protekciós hölgyvendég topog a letaposott földdarabon, egy öltönyös úriember kívánságára kinyitják a bejáratot, két puszi, és elindul a templom felé. A kijövők javarésze apró pontként tűnik el a templomkerítést körbeölelő embervonalban. Pedig lehet inni kávét, 100-ért mérik, de ezen a pénzen már kétharmad képeslapot is lehet venni, ,,de az a templomnak megy" - mondja az SZTK keretes szemüveg mögül az eladó.

Gyász

A pult elé érkezik egy szédelgő, folyamatosan kérdezgeti az eladókat, azok zsigerből utasítják vissza a ,,mond már meg hol van" kérdéseket. Valami régebbi gyűlölet lebeg, mert az SZTK-s megunja a kérdezősködést, a ,,de kemények vagytok" beszólást, és ,,Kitekerem a nyakadat!" felszólítással zárja a le a beszélgetést.

Aztán nem történik semmi, a rajongók holnap délelőtt tizenegyig kapják a fotókat, és adják az arcukat közéletünk bulvárosodásának szövegeihez.