Nagyvárosok gerillái

Biciklis Futár Szolgálat

A házerdő réseiben, ahol az összetorlódott forgalom áll, váratlanul elsuhan egy kerékpáros. Bő rövidnadrágja és kinőtt mackófelsője felett degeszre tömött válltáska. A Városi Természetbúvár összevonja szemöldökét: hová tart ez a dzsungellakó?

A bringás hamarosan eltűnik egy fényes ablakú irodaház klimatizált termesz-járatában. Amikor ismét szeme elé kerül kerékpárosunk - néhány, autók közt leírt manővert követően - egy újság szerkesztősége előtt lakatolja le bringáját, majd onnan is tovább áll. A nagyvárosi dzsungel kutatója összezavarodik, és követni kezdi a beskatulyázhatatlan alakot. Irodák, irodaházak és centerek sorát járják végig, míg estefelé megállnak egy öreg bérház aljában, az utcák szintje alá futó kis helység előtt. Az ajtó fölött felirat: Biciklis Futár Szolgálat.

A bringázás és a futárkodás két külön dolog

A félhomályos helyiség öreg foteljaiban néhány alak hever, az ajtónyitásra meglebbennek a falra tűzött képek, újság kivágások, koncert plakátok. Valahonnan telefonok zsongása szűrődik be, a Városi Természetbúvár pedig a kiakasztott aláírásgyűjtő cetlik böngészésébe kezd, úgy tűnik, a futárok szeretnek aláírni. Mielőtt messzemenő következtetéseket vonna le, egy nyurga, festett-szőke srác lép oda hozzá:

- Futárkodni akarsz?

- Tulajdonképpen nem. Én is bringázom, és érdekelnek a kerékpáros futárok. Végül is, a kettő ugyanaz - próbálna jópofáskodni a kutató, ám első tapasztalataként rögtön lejegyezheti, hogy a tréfás hasonlatok meggyőzőek lehetnek egy frissen végzett közlekedési rendőrnél, de nem az aszfalt és benzingőz iskolájában edződött futár esetében.

- A bringázás és a futárkodás két külön dolog - mondja a festett szőke határozottan. Aztán int a Természetbúvárnak, hogy dobja le magát a kétes színezetű fotelba. Ezeket nemrég találtuk, tök kényelmes.

Ne az indexet figyeld, az arcát nézd!

A biciklis futár nem egyszerűen bicajozik, neki az utca a munkahelye. És jól is ismeri. Keni-vágja a várost, a kisujjából rázza ki az összes egyirányú utcát, magas padkát, rövidítést. És tudja a város valódi közlekedési szabályait. Például, hogy nem lehet minden piros lámpán átmenni, van, amelyiknél meg kell állni. A biciklisnek az út közepén kell tekernie, nem a szélére húzódva. Csak egyszer menjen el melletted egy IFA, amelyik úgy gondolja, hogy nem kell miattad sávot változtatnia, és igazat adsz nekem - mondja a srác. Még a szele is feldönthet.

A futár pár hónap futárkodás után ráérez minderre

Aki le akar előzni, kerülni fog. Óvatosnak kell persze lenni, de nem szabad félni. Ha be vagy tojva, sokkal veszélyesebb. Figyelni kell, az a legfontosabb. Figyelni a rendőröket, mert néha rámozdulnak a bringásokra is. Figyelni előre, hátra. És meg kell tanulnod az autósok fejével gondolkodni: jön a csávó messze és neked tudnod kell, hogy mit akar csinálni, ha majd a közeledbe ér. Ne az indexet figyeld. Az arcát kell nézni, meg, hogy merre fordulnak a kerekek.

A futár pár hónap futárkodás után ráérez minderre, megtanulja a szabályokat, az igazi KRESZ-t. Ha este a csapat elindul a Toldi moziból a Ráckertbe. az egész csapat, megbeszélés nélkül ugyanannál a kanyarnál fog egy jobbot dönteni, ugyanott halad majd szembe a forgalommal, ugyanott vág át a Roosevelt téri építkezésen, mert tudják, hogy van ott egy rész, ahol nem húzták össze a betonterelőket, és pont elfér egy bicikli. Nem kell megbeszélni, együtt tekernek, mert ismerik a ,,közlekedési szabályokat".

Futár szolgálatok Bár hazánknak több városa is van, csupán néhányukban alakultak kerékpáros futárszolgálatok. Ezek közül is a Budapesten működő társaságok emelendők ki hosszabb múltjuk, illetve a kerékpáros trendre gyakorolt hatásuk miatt. A '93 októberében alapított Hajtás Pajtás (www.hajtaspajtas.hu) neve mára sok esetben a futárkodás szinonimájává lett. A jelenleg 70 (télen közel 100) futárral működő szolgálat, méretei folytán képes lefedni egész Budapestet. Rákoscsaba újtelepen hasonló időkkel vállalják a csomagfelvételt, mint mondjuk az Oktogonnál. Áraik, a Belvárostól való távolság függvényében 530 Ft-tól 1560 Ft-ig terjednek. Sőt, vállalnak vidéki fuvarokat is, ami, ahogy megtudtam, úgy néz ki, hogy az egyszeri futár kiteker a csomaggal a pályaudvarra, vesz egy retúrt magának+bringájának, leutazik a kívánt város pályaudvarára, ahol kerékpárjára pattanva elgurul a célig. Majd vissza. Ha futár lennék, csak ilyen melókat vállalnék, de tudni kell, hogy a kis kirándulás súlyos ezreseket jelent a megrendelőnek. Részletesebb információk a 217-44-55 telefonszámon szerezhetők be. A ,,Hajti-Pajti"-ból kivált keménymag 1999 március 1-én (a Drog-törvény életbelépésének napján, kalandozik el diszpécser-informátorom) megalakította a Desperado-s hangzású City Cycle Banditos-t, röviden a CCB-t (www.ccb.hu) . A Városi Biciklis Banditák, hangsúlyozva, hogy nem versenytársai, hanem partnerei a fent említett csapatnak, fürgeségükkel szorítanak maguknak életteret a nagyváros bioszférájában. Olyan rövid határidős munkákra specializálódtak, ahol a célállomás nevében nem található meg például a Rákos, vagy a Csepel helységnév. A 10 fős geng 600 és 1200 Ft közti összegekért vállalja a csomagok szélsebes kézbesítését. Ha többet akarunk tudni, billentyűzzük be készülékünkbe (vagy valaki máséba, míg nincs ott) a 351-92-24-es számokat.

Mindegyik gép speckón szerelt, ahogy a legjobban bevált a gazdájának

A bicikli is alkalmazkodik ehhez az élethez. A jó futár az első csavartól az utolsóig ismeri a bicaját. ,,Bökj csak rá a cangámon a legkisebb cuccra, és megmondom, honnan van, mikor raktam fel, kitől szereztem" - állítja a szőke. A küllőket a múlt hónapban fűzettem be a szerelővel, aki itt dolgozik. Teljesen más, mint a hátsó keréken.

A futárbringákon nincs két egyforma szett. Mindegyik gép speckón szerelt, úgy, ahogy a legjobban bevált a gazdájának.

Nekem egy fixim van. Hogy mi az? Örökhajtós bringa. A legtutibb, mert nincs rajta váltó, fék, racsni, semmi, ami elromolhatna. A leggyorsabb. Ezt nem a versenyzőktől vettük át, az ,,Államokbeli" futárok hozták divatba, ahonnan az egész mai futár kultúra onnan származik.

Ha valaki kimegy New Yorkban a Tompkins Square-re, a pestiekhez hasonló srácokat lát. Ott lógnak munka után, hasonló bicajokkal, hasonló cuccokban. Ahogy az interjúalany fogalmazott, ez egy életstílus. ,,Ha mondod nekik, hogy Budapestről jöttél, biztos, hogy aznap este tuti buliban lesz részed, mert a magyar futárokat nagyon szeretik. Néhány haverom dolgozott odakinn."

A 2001-es futamot valószínűleg Budapesten rendezik

A futár versenyek, az Alley Cat-ek is Amerikából származnak. Valószínűleg egy frisco-i őrült találta ki. ,,Erről nem mondhatok sokat, úgyis csak az érti meg, aki csinálja ezt a munkát, aki kinn teker a városban, egész nap". Az Alley Cat száguldás az utcákon, ki bír a legmagasabbat ugrani a bringájával, a leghosszabb gumicsíkot húzni vele.

Az elmúlt hétvégén rendeztek egy különleges verseny. A lényege az volt, hogy a világ ötven országában pontosan ugyanakkor indultak el a futárok, hogy egy megbeszélt távot teljesítsenek, ki-ki a saját városában. A budapestiek este kilenckor, a japánok például hajnal négykor startoltak. ,,Szuper volt érezni, hogy egy csomó olyan emberrel hajtok együtt, akik úgy gondolkodnak és élnek, mint én, de tényleg nem mondhatok erről többet" - mondja futárunk.

De létezik a hivatalos Futár VB, amely nyílt verseny. A 2001-es futamot valószínűleg Budapesten rendezik. ,,Mi megyünk a mostani VB-re is, Philadelphiába. Ott dől el, hogy valóban mi rendezzük-e a jövő évben. A rendezés azonban nem a helyezésünktől függ majd, szerencsére. Mi ugyanis egy versenyt nyerünk meg minden évben: azt, hogy ki megy haza legkésőbb a kocsmából. Ebből vándorkupánk is van" - mondja a szőkehajú.

A világversenyeken általában a dánok nyernek, ők versenyzők is. Kilenckor hazamennek, leborotválják a lábukat, bekenik krémmel, hogy kisebb legyen a légellenállás, és lefekszenek aludni. ,,Én meg örülök, ha a verseny reggelén ki tudok mászni a sátramból. De ez így jó.

,,Nekem, tudod, többet jelent az, hogy hajnalban jót dumálok egy berlini futár sráccal, mint bármilyen első helyezés."

A párhuzamosan futó csapások valahol, egy Alley Cat-en találkoznak.

A szélvédő másik oldalán... Az objektivitás alapvető követelményének engedve az Exit Teszt- és Szociocsoportja a volán és a városi közlekedés szakavatott képviselőit - taxisokat és buszvezetőket - kérdezett meg a városban kerékpározókról, különös tekintettel a futárokra. A vélemények széles skálán mozogtak, de a téma a vártnál mégis enyhébb reakciókat váltott ki. A megkérdezettek valószínűleg feldúltabban nyilatkoznának, ha kerékpárok helyett páncélozott járművek népesítenék be útjainkat. A válaszokból mégis kiderült, hogy a városi kerékpározás visszás helyzete tisztán látszik a szélvédő másik oldaláról is. Több személygépkocsis bérfuvarozó tért ki a kerékpárutak tervezéséből adódó veszélyekre. Az Andrássy úton, a parkoló kocsik és a járdaszegély közt futó kerékpáros sáv veszélyforrásai (az óvatlan ajtó-nyitás, és a kocsik takarásából meglepetésszerűen a kereszteződésbe érő kerékpáros) két élményszerű beszámolóban is helyet kaptak. A megoldások egyik végpontján a ,,bicikli sajnos nem a városba való, így legalább a belvárosban be kellene tiltani"-tól az újabb bicikli utak építésének szorgalmazásáig terjedt. Az egyik taxis még a meglévő sávokból, záróvonallal történő kerékpárút kialakítást is elképzelhetőnek tartotta. A radikális vélemény árnyalása végett meg kell említeni, hogy ugyanő később a Városligeten keresztül vezető úton kialakított kerékpársáv miatt panaszkodik. Ott ugyanis felesleges a bicikliút, a bringások tekerhetnek kicsit beljebb, a fák között, ezzel szélesebb sávot hagyva az autósoknak... Az egyik, szabadidejében bringázó (!) taxis szerint a fő veszélyforrás az, hogy az autósok nincsenek hozzászokva a kerekezőkhöz, gyakran a gyalogos egy válfajának tekintik, pedig azok ritkán érnek el 40-50 km óránkénti sebességet. A buszvezetők, különösen a hölgy, aki tizenegy éve van a piros huszason, azt panaszolta, hogy némelyik kerékpáros nem használja a rendelkezésre álló bicikliutakat. A futárokról kérdezve több szem felcsillan a sorőr-pihenőben: ,,A futárok azok a kék zsákosok, akiknek a hátára az van írva, hajtáspajtás? Hát azok életveszélyesek!"-nevet a piros huszas sofőrnője. ,,Nem tartanak be semmilyen szabályt."-jegyzi meg az egyik kolléga. Aztán rezignáltan hozzáteszi: ,,itt nem a biciklisekkel van a baj, hanem a közlekedési morállal." ,,De mi buszosok nagyon vigyázunk."-mondja, és a kollégák bólogatnak. Hogy melyik fél ügyességének köszönhetően, nem világos, de a futárok kevés komoly balesetről számolnak be. Azokat is inkább a munka utáni rekreációs tevékenységeket követően szenvedik el.