„Csak” 20 ezren haltak meg a drezdai szőnyegbombázásban
További Külföld cikkek
- Az első zuhanást még túlélte a szlovéniai Alpokban meghalt magyar túrázó
- Izrael rakétatámadást hajtott végre Jemenben, kis híján a WHO vezetőjét is eltalálták
- Sikeres csúcstámadás után eltűnt két olasz hegymászó, napok óta keresik őket
- Felfoghatatlan összeget lehet nyerni egy amerikai lottón
- Legalább hárman meghaltak egy buszbalesetben Norvégiában
Máig vita tárgya, hányan is haltak meg 1945 februárjában Drezdában, amikor a szövetségesek lebombázták a várost. A támadás szinte a földdel tette egyenlővé a történelmi várost, a kísérleti gyújtóbombák pedig hatalmas tűzvészt okoztak. Az áldozatok számára vonatkozó becslések eddig 35 ezer és 1 millió között mozogtak.
A német szélsőjobb az elmúlt évtizedekben szabályos harcot folytatott azért, hogy közelítse a német civil áldozatok számát a holokauszt áldozatainak számához. A német neonácik ezért Drezda katonai értelemben valóban nem túl indokolt elpusztítását következetesen csak “bombaholokausztnak” nevezik.
2004-ben az akkori drezdai polgármester egy 11 tagú történészbizottságot állított fel, hogy tudományos alapon határozzák vagy legalább becsüljék meg a február 13-i és 15-i bombázások áldozatainak számát, olvasható a német Die Welt című napilap cikkében.
A bizottság kedden, a 47. drezdai történészkonferencia első napján számolt be meglepő eredményeiről. Jelentésük szerint közvetett bizonyíték mintegy 18 ezer olyan emberről van, aki a drezdai bombázásokban vesztette életét. A bizottság becslése szerint a februári bombázások idején Drezdában összesen 25 ezer ember halhatott meg. (A Die Welt szerint a történészek ezért - egymás között - általában 20 ezer áldozatot emlegetnek, ha a bombázás áldozatairól beszélnek).
A testület azonban leszögezi: ez így is elképesztően magas szám, tekintve, hogy a három bombázás összesen 63 percig tartott. A testület kinyilvánította azt is, hogy mivel a légicsapás nem katonai létesítmények, hanem civil célpontok ellen irányult, a művelet - legalábbis erkölcsi értelemben - bűncselekmény volt.
A potsdami hadtörténeti intézet munkatársa, Rolf-Dieter Müller által vezetett csoport párhuzamosan több forrást vizsgált és vetett össze: tanulmányozták az 1945-ös temetési jegyzőkönyveket, a pusztításról készült képeket, a háború utáni nyilvántartásokat, beszéltek szemtanúkkal, s jelentésükhöz tűzvizsgálói szakvéleményeket és talajvizsgálatokat is végeztek.
A szakemberek a becsléshez egészen cinikusnak tűnő képleteket is alkalmaztak. Helmut Schnatz, a légierő történetével foglalkozó kutató szerint például Drezdában 1 tonna ledobott bomba következtében átlagosan 8-9 ember halhatott meg. Csak összehasonlításképpen: az 1 tonna bombára jutó halottak számát az 1945-ös pforzheimi bombázásnál 11,3-ra, a kasselinél 5,5-re, az 1943-as hamburgi bombázásnál pedig 14-re becsülték.
A kutatók tanulmányukban pontról pontra cáfolták a magasabb civil veszteségekről szóló spekulációkat. Kitértek arra is, hogy a bombázás után a belvárosban kitört tűzben nem lehetett olyan magas a hőmérséklet, hogy holttestek teljes egészében elégtek volna és semmi nem maradt belőlük.
A kutatók cáfolták a holokauszttagadó brit történész, David Irwing állításait is, aki szerint több tízezer keletről Drezdába menekült, és a bombatámadásokban meghalt embert nem vettek nyilvántartásba. A bizottság szerint nem megbízhatók a Wehrmacht adatai sem, a német hadsereg ugyanis a bombázásokban elesett katonák számát sem tudta mindig pontosan. Mint a történészek megállapították, a városban állomásozó 17 ezer katona közül mintegy százan vesztették életüket a légicsapásban.
Megdőlt az is, hogy a szövetségesek vadászgépei a bombázások közben, illetve után szabályos embervadászatot folytattak volna géppuskával a civilekre. A háború után szabadon maradt belvárosi területeken folytatott ásatásokon ugyanis nem találták nyomait ezeknek a géppuskalövedékeknek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
