Shutdown Huszein

Korlátozott felelősség A csata szimulációjához a Steel Panthers: Main Battle Tank című taktikai programot használtuk, amely a Steel Panthers korszerűsített, pontosított modifikációja. A hadijáték körökre osztott, adatbázisában megtalálható a világ számos hadseregének fegyverzete, természetesen beleértve az iraki arzenált. Az adatbázis részletességét mutatja, hogy a magyar PSZH éppúgy szerepel benne, mint a legújabb, Hellfire rakétával felszerelt amerikai Predator robotgép. Ennek ellenére fontos megjegyezni, hogy semmilyen összecsapást nem lehet pontosan előre kiszámítani sem szoftverrel, sem a táblás hadijátékokkal, bár a világ minden tisztikara használja ezeket - természetesen a játékprogramoknál kifinomultabb szabályokkal - a hadműveletek tervezéséhez és kiképzéshez. A program, bármilyen pontosan számolták is ki az egyes eszközök paramétereit, nem képes szimulálni a nagy erejű légicsapásokat, ahogy az esetleges vegyi vagy biológiai támadást sem. Számol viszont a katonák moráljával és a felszerelés állapotával, ennek megfelelően az iraki személyi állomány morálját, valamint a technika megbízhatóságát a beállításoknál csökkentettük, ami meg is mutatkozik a csata során. Minden pontatlanság ellenére is megismerkedhetünk viszont a városi hadviselés kellemetlenségeivel, és tapasztalhatjuk, hogy a legfejlettebb hadsereg is akkor jár a legjobban, ha kikerüli vagy porig bombázza az ellenséges településeket. A számítógép a szövetséges csapatokat irányította.

Kefiyah, ez a hipotetikus városka Irakban bárhol helyezkedik el, védelmére viszonylag csekély erők állnak rendelkezésre. A szövetségesek tíz nehézharckocsival, 11 lövészpáncélossal és népes gyalogsági állománnyal igyekeznek bevenni a települést, amiben bőséges légi és tüzérségi támogatás is segíti őket. Tegyük félre néhány percig legendás NATO-elkötelezettségünket, és próbáljuk megvédeni Kefiyaht az imperialista agressziótól.

Rendelkezésünkre áll hat darab T-72M1 harckocsi, színre fújva; mind a hat működik, úgyhogy legértékesebb kincseink közé tartoznak. A nyílt terepen pillanatok alatt végük lenne, de nekünk a várost kell védelmeznünk, tehát kézenfekvő, hogy mellékutcákba rejtsük őket úgy, hogy bárki fordul is be a sarkon, elsőként üdvözölhessék. (Legcélszerűbb volna persze olyaténképp elhelyezni őket, hogy felülről se látsszanak, de erre a játék nem ad lehetőséget.) A három helyben átépített T-55-ös a farzsebben marad, vésztartalék gyanánt; hat erősen köhögő, leharcolt GAZ terepjárót viszont előreküldünk, hogy 106 mm-es páncéltörő HSN-lövegeikkel macerálják a felderítőket, meglepőleg. Két öreg dzsip pedig saját felderítésünket szolgálja, és egyben betöltik a büntetőkülönítmény szerepét.

A csata elkezdődött. A szövetségesek jobbról támadnak, a fő védelmi vonal a folyó mentén húzódik. A keleti városrészben már ég egy s más.

A légvédelmet vállról indítható kisrakéták és gépágyúk biztosítják/imitálják; a komolyabb rakéták komolytalannak bizonyultak legutóbb, ezekkel viszont legalább a helikoptereket és a szemtelenebb csatagépeket eredményesen támadhatjuk. Talán.

A legfontosabb, hogy legyen esélyünk a páncélosok ellen. Szemből szinte lehetetlen kilyukasztani ezeket a monstrumokat, úgyhogy várnunk kell, amíg félrenéznek. Ehhez persze egyszerre több irányból kell támadni őket, úgyhogy nem kevesebb, mint 24 darab páncéltörő löveggel népesítjük be a várost és környékét, és ugyanennyi irányított rakétát telepítünk a dombtetőkre. Természetesen nyüzsögnek a kézi RPG-páncélgránátosok is Kefiyahban. A páncélelhárítókra lövészek és géppuskák vigyáznak, a magaslatokra nehézgéppuskák, sőt gépágyúk is kerültek. A környező síkságokat tessék-lássék elaknásítottuk, az utcákat azonban csak módjával, nehogy saját mozgásunkat akadályozzuk, ha netán mozdulni kell.

Az első csók

Nem meglepő, hogy az első amerikai odaföntről köszöntötte vidám társaságunkat: egy AC-130-as behemót repülőgép találomra végiglőtte a hegyeket, hátha ott vagyunk. Apróbb zúzódások az aknavetősöknél, de semmi komoly. Megjelent egy Wild Weasel is, egyelőre csak körülnézni. Lövészeink a két T-72-essel együtt elfoglalták helyüket az alvégen, a dzsipek pedig eltűntek a porfelhőben, felderítési céllal.

A háború néha olyan, mint a szerelem: tétova, esetlen érintésekkel, szégyenlős szemezéssel kezdődik, aztán lobban a láng, és harapózik vadul. Most is így lett: az egyik dzsipet azonnal széttépte egy ismeretlen eredetű rakéta, a másik pedig kikezdett egy amerikai felderítő Hummerrel, amely gondosan szitává lyuggatta az utolsó utcanévtábla alatt. Annyit legalább tudunk, hogy egyenesen nekimennek a városnak, legalábbis a csapataik egy részével, úgyhogy a T-72-esek lopva közelebb húzódnak a sugárutakhoz.

1: lesben álló iraki T-55. 2: előrenyomuló M1 Abrams és kilőtt HMMWV terepjáró

Két C-130-as érkezett időközben az északi cserjés főlé. Alacsonyan repültek, mert nyilván tudják, hogy minden lelkifurdalás nélkül lövünk az ejtőernyősökre, sőt kifejezetten élvezzük. De leginkább azt élvezzük, hogy pont a cserjék alatt bújtak meg a légvédelmis Sztrela-rajok, így az egyik utasszállítót le is tessékeltük az égről ejtőernyőstül. A másik ledobta a vendégeket, úgyhogy elindítunk a tartalékból egy T-55-öst körülnézni, a rakétások pedig széjjelszóródnak, nehogy valami büntetőcsapás áldozataivá váljanak. Néhány megszeppent deszantost találunk csak, a közelből odairányított csapataink a harckocsi segítségével hamar felszámolják az illetlenséget.

Heavy metal

Feltűntek az első demokrata járművek. Óvatosak és magabiztosak egyszerre: M1 Abrams tankok vezetik a konvojt, így ha az utca közepén, hanyattfekve várnánk őket, akkor most ugyancsak nehéz helyzetben lennénk. Megeresztünk egy rövid géppuskasorozatot jó messziről, vissza is lőnek, de ez csak amolyan fejbiccentés, arra szolgál, hogy egyenesen haladjanak tovább. Úgy is tesznek, és amint az útkereszteződéshez érnek, a T-72-esek eltüsszentik magukat: fém a fémhez ér, azazhogy csapódik kétszeres hangsebességgel. Ennyit a legyőzhetetlenségről: a világ legjobb tankja mindjárt két példányban világítja be Kefiyah utcáit.

Amilyen az adjonisten: a kilőtt Abramsek mögül további Abramsek és Bradley lövészpáncélosok hömpölygenek elő, és a füstfelhőből indított rakétáikkal állnak bosszút. Mindkét T-72 megsemmisült, személyzettel együtt - Allah legyen lelkükkel. Egy Bradley gyorsan végez pánikban menekülő GAZ-páncélvadászunkkal, a másik terepjáró viszont sikeresen elpusztít egy amerikai lövésszállítót, mielőtt hasonló sorsra jutna maga is.

Tüzérségünk éppen csak munkához lát, amikor a gyáva kurafi amerikaiak egy pilóta nélküli Predatorral lecsapnak, és megsemmisítenek egy 120 mm-es aknavetőt, majd egy másikkal a berepülő A-10 tankvadász végez. Leszedtünk viszont egy újabb Predatort - sovány vigasz.

Két égő T-72 és egy szintén halott M1A2

Az amerikaiak benyomultak a városba, míg két brit Challenger 2 a településtől délre vett fel tüzelőállást. Kisvártatva megtörténik, ami minden parancsnok rémálma: a rosszul képzett személyzet saját kezébe veszi a kezdeményezést. A dombokra telepített, kiválóan álcázott páncéltörő ágyúk közül az egyik megszólal; kezelői úgy vélhették, van esélyük többszáz méterről meglékelni a Challengert. Természetesen nincs, viszont szinte azonnal aknák zúdulnak rájuk, amit meg is érdemelnek - viszont sajnos a közelükben táborozó többi egység is velük pusztul. Eközben az Abramsek elérik a városközpontot, és ott a fő védelmi vonalat. Egy amerikai tank mozgásképtelenné válik, miután közvetlen közelről oldalba lövi egy 100 mm-es löveg; az ágyút azonban nyomban lerohanják a tengerészgyalogosok - akikre meg a közelben sunnyogó gárdistáink zúdítanak tüzet. Az amcsik visszavonulnak, katonáink az érvényben lévő parancs szerint minden elérhető tűzerővel aprítják őket. Muníció a médiának.

A szövetségesek lendülete megtörik. Az eddigi veszteségek után belátták: kockázatos elöl nyomulni a tankokkal. Az észak-déli sugárutat viszont géppuskákkal biztosítjuk, így a gyalogság sem rohamozhat. Meglehetősen kemény akadályt képeztünk az orruk előtt; páncélelhárítás, aknák és géppuskafészkek, valamint a Köztársasági Gárda egységei ásták be magukat a vonulási útvonalon.

Amerikai tankok lerombolt óvoda mellett haladnak el

Az amerikaiak ekkor - nyilván ők is időre játszanak - ismét bevetik aknavetőiket. Viszavonjuk a mozdítható erőket, és ilyenkor hálálja meg magát bölcs vezérünk rendelkezése: a hátráló szakaszok digitális kamerával felszerelt katonái lefotózzák az aknatűzben megsemmisült óvodát, a romok közt hányódó kilukadt mackókat és favonatokat. Tíz perc múlva az al-Dzsazíránál lesznek a képek.

A visszavonulás katasztrófába torkollik: egy lőszerszállító teherautó rakétatalálatot kap, több tucat halott képződik a detonációban. A védelmi vonal kilyukadt.

Agresszorék természetesen észlelik ezt, és ismét megindulnak; még szerencse, hogy a tartalékban hagyott T-72-es közben megérkezett; újabb Abrams válik mozgásképtelenné, ahogy oldalról-hátulról magába szívja a 125 mm-es lövedéket. Az északi városrész fölött egy Apache helikopter jelenik meg. Sajnos nem sikerül kárt tenni benne, és amíg vele szórakozunk, egy másik forgószárnyas amerikai katonákat deszantol. Őket azonban sakkban tartják a géppuskák és a gárdisták, míg az öreg T-55-ösök előgurulnak a garázsból, hogy rendet tegyenek. Alig meglepő, hogy egy elromlik, egy meg elakad a homokban... de szerencsére a lövészek maguk is elegendőek arra, hogy sok-sok amerikait küldjenek a pokolra, és hamar ideér egy megmaradt T-72-es is.

1: amerikai deszantosok támadásra készülnek. 2: a helikopter, amelyen jöttek. 3: a T-72, amely problémát fog okozni nekik.

Vér és becsület

És így tovább. A szimuláció természetesen a szövetségesek győzelmével végződik, a még üzemelő tankokat F-16-osok precíziós bombái vagy a Bradley-k rakétái semmisítik meg. A gyalogság megfutamodik az immár akadálytalanul előrenyomuló harckocsik elől, délen a britek bekerítenek néhány menekülőt. A Köztársasági Gárda megfontoltan hátrál, tovább növelve a hódítók veszteségeit. Az iraki hadsereg rendelkezésére álló páncéltörő rakéták teljesen hatástalannak bizonyultak, a gyalogság kifüstölése azonban lehetetlen a város károsítása nélkül. A számítógép szerint Irak ezt a csatát elvesztette - az amerikaiak ellenben olyan veszteségeket szenvedtek, amit nehéz lesz otthon megmagyarázni. És ez csak egy falu volt Bagdadhoz képest. Sok-sok Joe és Steve odalesz: ők már sosem ütik le az enterbillentyűt.