Saron Izrael Kádár Jánosa

Kádár, a kényszerhóhér

Rocard szerint Saron szerepe az izraeli társadalom formálásában leginkább Kádár Jánoshoz és az 1956-os forradalom utáni Magyarországhoz hasonlítható. A demokrata felkelőkkel szolidaritást vállaló hatalommal ellentétben Kádár János értette meg először, hogy a szovjetek nem fognak engedni, és a forradalom után kíméletlenek lesznek Magyarországgal.

Ez a felismerés azért is volt különleges - állítja Rocard -, mert Kádár olyan kommunista vezető volt, aki az adott pillanatban nem tartozott a hatalomhoz, kezdetben szolidáris volt a felkelőkkel, ült egy kicsit börtönben is.

Kádár ugyanakkor már korábban is jelezte, vannak demokratikus gondolatai, és Rocard szerint a magyar politikus megpróbálta megőrizni a forradalom lényegét, magára vállalva ezzel a piszkos munkát: miután a szovjetek hatalomra segítették, kivégeztette elődjét, Nagy Imrét és több száz felkelőt. Ez volt az engedelmesség és a szovjet bizalom elnyerésének a záloga, vélekedett.

A kivégzések után Kádár 31 évig kormányzott, méghozzá progresszív módon. Uralma alatt az ötvenhatosok szabadulása után Magyarországon többé senkit nem ítéltek el politikai okokból, a sajtó a szovjet birodalom minden országánál szabadabb volt, a gazdaság teljesítménye javulni kezdett, és még exportálni is tudott Magyarország, különösen élelmiszereket adott el külföldre - írja Rocard.

"Kádár hosszú ideig szimbiózisban élt a népével. Az orosz hadsereg jelenléte ellenére az '56 utáni Magyarországon felülkerekedett a másként élés vágya: a szovjetekkel cinkosságot vállaló gyilkos Kádár emlékét elhalványította egy népét meghallgató vezető képe" - írta. Rocard szerint ez éppen azt bizonyítja, hogy a népek legalább annyira csinálják a történelmet, mint a vezetőik.

Saron, a békeharcos

Rocard szerint hasonló eredményeket ért el Izraelben Saron is. Az izraeli társadalomban szerinte a palesztinok állandó fenyegetései miatt kisebbségben voltak a békepártiak. Saron, akit "brutális, de nagyon okos" tábornokként jellemez, ezt felismerve egész életét a biztonság szavatolásának szentelte.

Rocard szerint Saron időben ismerte fel, hogy a hadsereg immár nem szavatolható az ország biztonsága, és hogy a béke feltétele a palesztin állam megteremtése és az izraeli telepek felszámolása.

Új pártját, a Kadimát olyan árulással és politikai bátorsággal, logikával és koherenciával hozta létre a társadalmi béke és a konkrét béke megteremtésének érdekében, ahogy Kádár János 1956 után "piszkos munkával" maga mögé állította a magyar közvéleményt, írta a volt francia kormányfő.

Kijelölte az utat

Rocard szerint azért sem maradhat vákum Saron után, mert már véghez vitte a békefolyamat lényegét. A jobboldallal való szakítással nyilvánvalóvá vált, hogy az új centrista pártja körül csoportosuló politikusok által meghatározott békestratégia minden eddigi izraeli javaslatnál világosabb, és bárki is kerül hatalomra, ezen az úton kell folytatnia a palesztin kérdés rendezését.