• EU
• Archívum

• Dossziék

• Atomválság
• Litvinyenko
• Észak-Korea
• Szlovák–magyar
• Libanoni konfliktus

• Korábbiak

  • Zavargások Franciaországban
  • Pápadosszié
  • Katrina hurrikán
  • Gázháború
  • EP-választások
  • USA választás 2004
  • Ukrán választás
  • DK-ázsiai szökőár
  • Grúzia dosszié
  • Londoni robbantások
  • 9/11
  • Az iraki konfliktus

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Amerikai lapértesülések szerint az izraeli vezérkar az egyre hevesebb erőszak miatt komolyan fontolgatja a Palesztin Fennhatóság és negyvenezer fegyverese által ellenőrzött területek visszahódítását. Ciszjordánia ötödéről és a Gáza-övezet kétharmadáról az elmúlt években kivonultak az izraeli csapatok az oslói megegyezés értelmében.

Kétséges, hogy a területek tarthatóak-e

Azonban komolyak a kételyek. Az izraeli katonai túlerő lehetővé tenné Arafaték legyűrését akár egy nap alatt is, ám a területek megtartása óriási áldozatokkal járna a gerillaharcra berendezkedett palesztinokkal szemben – idézi a Washington Post izraeli katonai vezetők véleményét. A gazdasági és diplomáciai kár még a katonainál is nagyobb lenne – teszik hozzá. „Néhány héten belül el kell döntenünk, mit teszünk” – mondta tegnap az izraeli vezérkari főnök helyettese. Pláne, hogy izraeli katonai értesülések szerint a palesztinok az elmúlt hónapokban óriási mennyiségű fegyvert csempésztek be az ellenőrzésük alatt álló területekre.

Káosz uralkodik a palesztin területeken? Bonyolítja a helyzetet, hogy Arafat kezéből kezd kicsúszni az ellenőrzés a területeken – vélik izraeli biztonsági források. Egyrészt a katasztrofális pénzügyi helyzet és széthulló intézményi rendszer, másrészt az állandó harcok miatt az egyes csapatrészek és területek vezetői egyre inkább saját hatáskörben döntenek. A helyzet odáig fajult, hogy a Ha’aretz izraeli lap szerint palesztin szabadcsapatok védelmi pénzt követelnek a Palesztin Fennhatóságtól azért, hogy ne támadják meg a Jeruzsálem melletti zsidó telepeket. Ezek az akciók ugyanis általában heves megtorlást idéznek elő palesztin települések ellen. Arra is volt példa, hogy két rivális palesztin geng egymással csapott össze. Korántsem biztos, hogy Arafat vissza tudná parancsolni embereit, akik amúgysem egységesek. Arafat marginalizálódni látszik: a harcokat nem ő irányítja, de megakadályozni sem próbálja őket. A valódi katonai irányítás a Fatah-vezetők és a szabadcsapatok kezében van, velük működnek együtt Arafat biztonsági vezetői. Más izraeli források úgy vélik, Arafat a háttérből minden támogatást megad nekik, az erőszakot stratégiai fegyverként használva – írják izraeli lapok.

A palesztin állam elismerése sem kecsegtet sok sikerrel

Saron másik opciója a palesztin állam azonnali elismerése volna jelenlegi területén. Ezt egy nyugati „diplomáciai hadjárattal” párosítaná, ami reménye szerint arra kényszerítené Arafatot, hogy fogja vissza harcosait. A palesztin elnök azonban egy ennél sokkalta kedvezőbb ajánlatot is elutasított már Ehud Baraktól, másrészt korántsem biztos, hogy egyáltalán a hatalmában áll leállítani az intifádát (lásd keretes írásunk).

Jeruzsálemre is átterjedhet az intifáda

A palesztin vezetés szintén elhúzódó háborúban gondolkodik. A Ha’aretz című izraeli lap értesülései szerint Arafat felkészült egy hosszú konfliktusra a Saron-kabinettel, és ennek érdekében hajlandó volna az intifádát kiterjeszteni magára Jeruzsálemre is. Elemzők szerint erre utal az is, hogy az elmúlt hetekben elszaporodtak a város mellett fekvő Gilo zsidó telep elleni támadások. Arafat arra számít – véli a Ha’aretz –, hogy a biztonságot ígérő Saron-kabinetet súlyosan destabilizálná, ha a harcok a szent városra is kiterjednének.

N; N;