• EU
• Archívum

• Dossziék

• Atomválság
• Litvinyenko
• Észak-Korea
• Szlovák–magyar
• Libanoni konfliktus

• Korábbiak

  • Zavargások Franciaországban
  • Pápadosszié
  • Katrina hurrikán
  • Gázháború
  • EP-választások
  • USA választás 2004
  • Ukrán választás
  • DK-ázsiai szökőár
  • Grúzia dosszié
  • Londoni robbantások
  • 9/11
  • Az iraki konfliktus

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Ariel Saron

Az egyhónapos koalíciós alkudozás eredményeképp létrejött kabinetben – amely egyébként az ország történetének legnépesebb, 25 tagú kormánya – részt vesz a jobbközép Likud, a balközép Munkapárt, valamint apró centrumpártok és szélsőjobboldali tömörülések. A 120 parlamenti képviselőből 70 támogatását élvezi. A Munkapárt a főbb tárcák közül megkapta a külügyi és hadügyi portfóliót – előbbit a veterán békepolitikus, Simon Peresz, utóbbit Benjamin Ben Eliezer fogja irányítani –, valamint több kisebb jelentőségű minisztériumot.

A szélsőjobb is helyet kap a kabinetben

Az ortodox Sasz a belügyi, a vallásügyi, és a Jeruzsálemért felelős minisztériumot kapja. A szélsőjobb részéről infrastruktúráért felelős miniszter lesz Avigdor Lieberman, aki korábban igencsak felborzolta a kedélyeket azzal a javaslatával, hogy Izrael bombázza le az egyiptomi Asszuán-gátat. A kormányra kerülő ultranacionalista pártok elképzelései a palesztinokat illetően is kellőképp markánsak: az egész lakosság elüldözésében látják a megszállt területek problémájának megoldását.

Most először van arab miniszter is

Simon Peresz

Az Ariel Saront amúgy is gyűlölő arabok idegességét némiképp oldhatja, hogy a kabinetnek Izrael története során először közülük való tagja is lesz: Salah Tarif az arab ügyekért felelős tárcát fogja irányítani a Munkapárt színeiben. Lesz min dolgoznia: a legutóbbi választások során az izraeli arabok (a lakosság csaknem tizede) en bloc fordult el Ehud Baraktól, aki szerintük eltolta a békefolyamatot. Olaj volt a tűzre 13 izraeli arab megölése is: a palesztinok melletti szimpátiatüntetés októberben zavargásokba torkollott, a rendőrség vitatott fellépését jelenleg bizottság vizsgálja. Az arabok amúgy is elnyomott kisebbségnek számítanak Izraelben: körükben a legnagyobb a munkanélküliség, átlagéletkoruk a zsidókénál alacsonyabb, és rendszeresen hátrányban részesítik őket az élet szinten minden területén, beleértve a kormánytámogatásokat is.

Újra együtt választják a kormányfőt és a parlamentet A Likud és a Munkapárt megállapodása értelmében a következő választásokra eltörlik azt a rendelkezést, amely szerint a miniszterelnököt a parlamenttől külön választják. Az elképzelés célja eredetileg az izraeli belpolitika stabilizálása lett volna, de pont forditva sült el, mert mégjobban szétforgácsolta az amúgy is sok is pártból álló pártrendszert.

Békemegállapodás egyelőre kizárva

A kormány tehát színes, olyannyira az, hogy első feladatán, a költségvetés elfogadásán is simán megbukhat; elemzők meglehetősen szkeptikusak is tartósságát illetően. Ami a béketárgyalásokat illeti, egyelőre bizonyos fokú konszenzus uralkodik: egy átfogó megállapodás tervét az izraeli vezetés jelenleg elnapolta, a cél az erőszak csillapítása, esetleg egy meg nem támadási egyezmény megkötése. A megállapodás esélyeit mindenesetre ronthatja, hogy Saron már hónapokkal ezelőtt közölte, nincs szándékában kiüríteni a palesztin területeken fekvő izraeli telepeket, sőt, bővítené őket. Saron opcióiról részletesebben lásd itt.

A palesztin vezetés izraeli katonai források szerint az intifáda kiterjesztését fontolgatja, radikálisabb elemek pedig öngyilkos akciók egész sorozatával fenyegetnek. Jasszer Arafat hivatalosan csak annyit nyilatkozott Saron megválasztása óta: meglátjuk.

N; N;