Klímakonferencia Hágában

Az üvegházhatást okozó anyagok csökkentését előirányzó dokumentumot jobbára még csak fejlődő országok írták alá, és heves ellenkezés tapasztalható olyan nagy ipari országok részéről, amelyeket komolyabban érintene a protokoll megvalósítása. Ellenzik a kiotói egyezményt az olajkitermelő országok, és az ipari lobbi képviselői is, a zöldek és az atomenergia-lobbi viszont támogatják megvalósítását, sőt kibővítését.

Mi lesz velünk? A kiotói egyezmény becslései szerint, ha nem fogjuk vissza a széndioxid-kibocsátást, 2100-ra megháromszorozódhat aránya az atmoszférában. A légszennyezés következtében beálló üvegházhatás az elkövetkező száz évben 1,5-4,5 fokkal megemelheti a Föld átlaghőmérsékletét. Emiatt - a sarki jégpajzs megolvadása következtében - 2030-ra legalább 18 cm vízszintemelkedéssel kell számolni, 2100-ra pedig 65-95 cm-rel. A hatás durvább lenne, mint a számok sugallják: minden egyes fok átlaghőmérséklet-növekedés 200-300 km-rel a Sarkok felé tolja a megművelhető területeket. Az alacsonyan fekvő, part menti területek számára, amelyek már most állandó harcban élnek a tengerrel - mint például Hollandia vagy a szegény Banglades - már egy negyed méter vízszintemelkedés is katasztrófát okozhat. A legkomolyabb probléma azonban az, hogy a hihetetlenül komplex és kaotikus meteorológiai rendszert teljesen ,,összekavarhatja" már egy-két fok növekedés is az átlaghőmérsékletben. Ennek hatásait egész egyszerűen képtelenség felmérni: vezethet elhúzódó viharokhoz az atmoszféra bármely rétegében, de hosszú aszályokhoz és egyéb szélsőséges időjárási jelenségekhez is.

,,A hágai tanácskozáson nagyon sok minden múlik, óriási lehetőség, hogy elérjünk valamit" - nyilatkozta a BBC-nek Michael Zammit Cutajar, az ENSZ klímaügyi konvenciójának főtitkára. Cutajar szerint eredmény legkorábban a jövő hétre várható, akkor derül ki, hogy sikerül-e a kiotói egyezmény megvalósítására buzdítani a résztvevőket. Jan Pronk, a holland környezetvédelmi miniszter szerint annak nem sok értelme van, ha csak néhányan tartják magukat az egyezményhez. "Mindenkire szükség van" - fogalmazott Pronk.

A kiotói egyezmény

A három évvel ezelőtt Japánban elfogadott kiotói egyezmény lényege az, hogy a globális felmelegedés miatt - ami hosszú távon a sarki jég megolvadásához és a tengerszint drasztikus megemelkedéséhez vezethet - az emberiségnek drasztikusan vissza kell fognia az ózonkárosító anyagok atmoszférába juttatását. Számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy 2012-re 5,2 százalékkal az 1990-es szint alá kell szorítani a hat fő, üvegházhatást előidéző anyag kibocsátását. (Ez a hat fő anyag a széndioxid és a metán, illetve különböző légkondicionáló berendezésekben és spray-kben jelenlevő anyagok.)

Az egyezmény életbelépéséhez az kell, hogy legalább ötvenöt ország ratifikálja azt, és az általuk kibocsátott széndioxid-mennyiség legalább 55 százalékát tegye ki az egész károsanyag-kibocsátásnak. Erről egyelőre szó sincs: az aláírók (harmincan) többsége szegény, fejlődő ország, rajtuk pedig édeskevés múlik. A jelenlegi tárgyalások a célkitűzések megvalósításának hogyanjáról, a mechanizmusokról és a felügyeleti szervekről szólnak.

Jóval drasztikusabb csökkentésre volna szükség

,,Kiotó nem elég radikális, de ez van, ezt kell megvalósítani" - foglalta össze lapunknak sok zöldszervezet véleményét Ámon Adrienn, az Energia Klub szakértője. Ebben még sok kormányzati képviselő is egyetért, radikálisabb csoportok pedig 80-90 százalékos kibocsátás-csökkentést szeretnének. Ámon elmondása szerint azonban az sem biztos, hogy egyáltalán lehetséges a globális felmelegedés megállítása.

Áttörésre aligha kerül sor

A jelenlegi tárgyalásokról szólva a szakértő úgy vélekedett, hogy a jelenlegi amerikai politikai helyzet - választáson túl, esketésen innen - nem teszi lehetővé, hogy az amerikaiak - akik egyébként nem írták alá az egyezményt, és Ámon szerint nem is fogják egyhamar - bármi komolyat felvállaljanak. Szintén kis esélyt lát arra, hogy az egyezményben foglaltak megvalósításának mechanizmusaiban, illetve azok felügyeletében pontosan megállapodjanak, márpedig ezek nélkül az egész keveset ér. Mindezen túl fontos a hágai találkozó: ,,Első ízben esik szó valódi tartalomról" - mondta a szakértő.

Komoly ellenkezésre lehet számítani nem csak a nagy ipari országok, de az ipari lobbi részéről is. Az atomenergia-lobbi alternatívaként igyekszik feltüntetni magát, az olajtermelő országok pedig kompenzációt követelnek a kárért, amit a kiesés várhatóan okozna nekik. Az Energia Klub szakértője hangsúlyozza: igencsak megnehezíti az előrelépést, hogy nincs igazi egyetértés az alternatív energiaforrásokat illetően. A zöldek nem támogatják sem az atom-, sem a vízenergiát, ehelyett energiatakarékosságot és hatékonyabb felhasználást, valamint megújuló energiaforrásokat javasolnak. Az biztos, hogy a tanácskozás eltérő véleményű és főképp eltérő érdekű lobbicsoportok küzdelmének színhelye lesz.

Magyarországnak nem lesz nehéz dolga

Magyarország egyelőre nem ratifikálta az egyezményt, de fogja - ebben mindenki egyetért. Hazánk 6 százalékos kibocsátás-csökkentést vállal 2012-re, méghozzá az 1985-87-es átlaghoz képest. ,,Ez könnyebbséget jelent nekünk, hiszen azóta a teljes nehézipar összeomlott, ami jelentősen csökkentette a kibocsátást" - mondta el az Indexnek Pató Zsuzsanna, a Magyar Természetvédők Szövetségének munkatársa.

A kilencvenes évek különös és kiszámíthatatlan időjárása magáért beszél - Feljegyzések szerint 1998 volt az elmúlt évezred legmelegebb éve - 1998 októberében a Mitch-hurrikán 10 ezer embert ölt meg Nicaraguában - a példa nélkül álló vihar sebessége helyenként elérte a 300 km/órát - 2000 februárjában öt nap folyamatos esőzés elmosta csaknem egész Mozambikot - Júliusban hőmérsékleti csúcsok dőltek meg Görögországban, Bulgáriában, Olaszországban, Dél-Franciaországban, Romániában és Magyarországon - Nyugat-Európában csaknem ökológiai katasztrófát okozott, hogy az októberi viharos időjárásban - amely ,,egyébként" egy tucat ember halálát is okozta - mérgező anyagokat szállító teherhajó süllyedt a tengerbe