A lengyelek visszakapnak 368 hektárt Csehországtól

Több hete zajlanak a tárgyalások Csehország és Lengyelország között arról, hogy a két állam közös határát némileg kiigazítsák, és visszaadjanak Lengyelországnak 368 hektárt. Erről a Super Express nevű lengyel bulvárlap számolt be először, de a tekintélyes Gazeta Wyborcza is lehozta a hírt (igaz, e lap mintegy 350 hektárról ír), továbbá a szlovák SME is megerősítette az értesülést.

Lengyelország és az akkori Csehszlovákia fél évszázaddal ezelőtt, az ötvenes években állapodott meg a két ország közös határáról. Akkor a védelmi szempontok domináltak, így sok helyen Lengyelország engedett át területéből bizonyos részeket déli szomszédjának. Ez sok gazdálkodót nehéz helyzetbe hozott, hiszen például Lothar Witteknek még ma is külön engedélyt kell kérnie a lengyel Rudyszwald nevű településen ahhoz, hogy a saját birtokának egyik feléből a másikba áthajtson, merthogy tulajdonát nem veszítette el egy félhektárnyi földdarab Csehszlovákiához csatolásakor, írta a Super Express.

Az ötvenes években állapodtak meg

Lengyelország és Csehszlovákia kölcsönös egyetértéssel kötötte meg az ötvenes években a határkiigazításról szóló egyezményt, de az akkor katonai szempontokat manapság már felülírják az érintett gazdák törekvései.

Az időközben önállóvá vált Csehország varsói nagykövetsége a szlovák SME szerint megerősítette, hogy tárgyalások folynak a két ország között az ügy rendezésére, és a nyilatkozatból az is kiderült, hogy Csehország hajlandó engedményekre. Bizonyos esetekben azonban az eredeti állapot már nem állítható vissza, ezért Csehország csak részben tudja visszaadni a földeket, viszont szóba került a pénzbeli kártérítés az ügyben.

Norvégia szigeteket követelhetne Kanadától?

Mindeközben a norvég Aftenposten című napilap arról számolt be, hogy egy oslói archívumban rábukkantak arra a térképre, amely a norvég területi igényt bizonyítja 60 ezer négyzetkilométernyi kanadai területre, néhány északi-sarkvidéki szigetre.

1898 és 1902 között az Északi-sarkon járt a norvég Otto Sverdrup expedíciója. A felfedező elkészítette a területek térképét, és Norvégia nevében bejelentette a norvég korona igényét a szigetekre. A jéggel borított, összesen 60 ezer négyzetkilométer kiterjedésű szigetek az expedíció tagjainak nevét viselik, így Otto Sverdrup, Axel Heiberg, Ellef Ringnes és Amund Ringnes volt a névadó.

Norvégia 1905-ben lett független Svédországtól, de nem terjesztette ki fennhatóságát a szigetcsoportra. Ugyanakkor Kanada 1930-ban 67 ezer dollárért megvásárolta Sverdruptól a térképeket és a kutatási naplót, egyúttal pedig területéhez csatolta a szigetcsoportot. A dokumentumokra azért volt szükség, hogy bizonyítékként szolgáljanak a területszerzésre.

Eltűntek a bizonyítékok?

A norvég lap arra hívta fel a figyelmet, hogy az idők folyamán a kanadai hatóságok megfosztották magukat a bizonyítékoktól. A kutatási naplót átadták Sverdrup családjának, a térkép pedig eltűnt a kanadai állami archívumból, valószínűleg akkor, amikor az Arktisz Nagy Atlaszán dolgoztak. Közben a térkép felbukkant Oslóban és kanadai vélemények szerint olyan helyzet alakult ki, amelyben egy ügyes jogász visszakövetelhetné Norvégia számára a szigetcsoportot.

A norvég külügyminisztérium Arktiszi Főosztályának képviselője, Karsten Klepsvik kijelentette, hogy a norvég kormány nem kéri vissza a szigeteket. "Elegendő helyünk van, ahol a norvégok álmodozhatnak" - tréfálkozott a tisztviselő. Norvégia tehát nemcsak a lakatlan szigetcsoportról mondott le, hanem a környező tenger alatti nyersanyaglelőhelyekről is, hiszen a kanadai kutatók a tenger alatt 1,3 milliárd köbméternyi gáztartalékra bukkantak.