Hét hónap múlva távozhat Blair?
További Külföld cikkek
Az idő előtti távozását már a 2005 májusi történelmi, egymás utáni harmadik választási győzelme előtt meglebegtető Tony Blair távozásának forgatókönyvére bukkant állítása szerint a Daily Mirror. A brit bulvárlap hagyományos mértéktartásával "szenzációsnak" minősíti a dokumentumot, ami az idézetek alapján akár a cikket jegyző újságírók gyerekeinek iskolai dolgozata is lehetne.
Nem túl eredeti
A "szenzációs" tervből idézett mondatok szerint Tony Blair tévéinterjúkkal, nyilvános megjelenésekkel fogja előkészíteni távozását, fő üzenetével pedig a jövőbe fog tekinteni, a blairizmus diadalát fogja hirdetni. A Mirros jólértesültjei szerint Blair akár három rádióműsorban is interjút adhat, és miniszterelnöksége utolsó időszakában felkeresi majd a 20 legjelentősebb, uralma alatt épített vagy felújított brit épületet is.
A lap azt is tudni véli, hogy Blair 2007 májusában, hatalomra kerülése 10. évfordulóján vonulhat vissza. (A legtöbb politikai elemző a visszavonulási terv bejelentése óta ezt a dátumot nevezte a legvalószínűbbnek.) És nem csak a kerek évforduló miatt, hanem mert a 2007-es távozás legalább kettő, legfeljebb három évet hagy Blair örökösének - minden valószínűség szerint a New Labour és a blairizmus másik alapfilozófusának, Gordon Brown pénzügyminiszternek - a felkészülésre a következő választás előtt.
Ellentmondások
"Blair sokkal közelebb lehet a távozáshoz, mint azt nyilvánosan beismeri" - írja a lap, ami már csak azért is irónikus, mert ugyanebben a cikkben a Mirror többször is Blair szemére veti, hogy nem nyilatkozik távozása várható időpontjáról.
"Lássuk be, ez elefánt a nappaliban"
A dokumentum hitelességét a lap olyan idézetekkel próbálja alátámasztani, hogy Blair stratégái szerint Irakot "be kell venni médiaterveinkbe. Lássuk be, ez [Irak] elefánt a nappaliban".
Hasonlóan magasröptű a Gordon Brownra vonatkozó rész is. Brown Blair egyik legrégebbi szövetségese és már a kormányfő visszavonulási szándékának nyilvánosságra hozatala előtt is egyértelműen Blair kijelölt utódja volt. Az elmúlt években éppen ezért néha-néha, önálló politikai arculata megformálása miatt összekülönbözött főnökével, de minden kritikus helyzetben kiállt mellette.
A lap szerint a dokumentum kockázati tényezőként számol Brownnal, aki, ha túl jól sikerül Blair búcsúkampánya, "idegessé válhat". Ennek ugyan semmi értelme, hiszen a tervezet a lap által idézett céljai szerint pont hogy a blairizmust és a New Labourt kívánja népszerűsíteni, a párt népszerűségének növelése pedig aligha lehet a következő kormányfőjelöltjének ellenére.
Taktikai hibát vétett Blair
Mindazonáltal az tény, hogy Blair a tavalyi választások előtti bejelentését visszavonulási szándékáról minden politikai elemző elhibázott lépésnek tartotta. Blair a szándéka bejelentésével önmagát és pártját is lebénította, a távozás időpontjának lebegtetése pedig csak fokozza a bizonytalanságot.
Ráadásul azt sem egyértelmű, hogy mikor lenne időszerű a távozás. Egy túl korai búcsú esetén utódja túl hamar elkoptathatja magát a kormányzásban, a kései búcsú pedig ronthatja utódja esélyeit saját politikai profiljának felépítésében. Arról nem is beszélve, hogy nyolc év töretlen vezetés után a Munkáspárt fél éve mélyrepülésbe kezdett a közvélemény-kutatások szerint - igaz, a legfrisebb mérések szerint Gordon Brownnal az élén akár már most is 33 százalékot szerezne a választásokon - amivel, a konzervatívok gyengülése esetén, akár meg is ismételhetné a 2001-es választások elsöprő diadalát.