Női elnöke már 2008-ban lehet Amerikának, fekete még aligha
További Külföld cikkek
- Eltűnt egy magyar testvérpár Skóciában
- Fosztogatás és gyújtogatás borzolja tovább a kedélyeket a tragikus Los Angeles-i tűzvészben
- Erőszakos tüntetések törtek ki Kínában, miután rejtélyes körülmények között meghalt egy diák
- Az Egyesült Államok három korábbi elnöke is részt vett Jimmy Carter gyászszertartásán
- Donald Trump: Putyin elnök találkozni akar
Vajon készen áll-e Amerika arra, hogy egy nőt vagy esetleg egy, a "politikailag korrekt" szóhasználat szerint afrikai-amerikai elnököt válasszon, tette fel a kérdést a New York Times, miután az ellenzéki Demokrata Párt soraiban két olyan, az elnöki posztra kacsintgató vezető politikus van, akik közül az egyik nő, a másik pedig fekete. Hillary Clinton, New York állam szenátora a legnépszerűbb demokrata politikus, Barack Obama pedig Illinois államot képviseli a szenátusban, a washingtoni politikai elit egyik legkiválóbb debattere.
Nyitottabbak a feketékre és a nőkre
Az elnöki posztért még ma sem indulhat mindenki egyenlő eséllyel, de az amerikai társadalom a korábbiakhoz már sokkal nyitottabb egy fekete és még inkább egy nő, mint egy ateista vagy egy homoszexuális politikus jelöltségére.
"Az ország kész arra, hogy nőt válasszon elnöknek (...) nem állítom, hogy ez 2008-ben bekövetkezik, de az ország készen áll erre" - mondta Elizabeth Dole, Észak-Karolina szenátora, aki 2000-ben az elnökjelöltek között volt.
Hillary Clinton alkalmasságát domborítják
Elemzők szerint a szavazói hozzáállás megváltozását jelzi az, hogy az utóbbi nyolc évben több szövetségi államban nőket választottak vezető végrehajtó hatalmi pozíciókba. Jövő évtől például kilenc államot női kormányzó fog vezetni, fekete viszont csak egy állam, Massachusetts élén áll majd. Jesse Jackson fekete tiszteletes, ismert polgárjogi harcos, aki 1984-ben és 1988-ban is pályázott az elnökségre, úgy nyilatkozott: egy fehér nőnek előnye van egy fekete férfi politikussal szemben, mivel még mindig "létezik egy adag faji szemlélet az Egyesült Államokban, tudatosan vagy sem, de létezik".
A The New York Times, amely érezhetően igyekszik kidomborítani Hillary Clinton képességeit és alkalmasságát az elnöki hivatásra, azt írta, a volt first lady szenátorságának eddigi hat éve alatt bebizonyította: nem igaz az a beidegződés, hogy a nők bizonyos kérdésekben nem tudnak olyan keményen fellépni, mint a férfiak. Clinton a fegyveres szolgálatok bizottságának tagja, és az iraki háborút is pártolta kezdetben. (Bírálói viszont éppen az ezzel kapcsolatos "köpönyegforgatását" róják fel neki.)
A lap szerint a sok helyütt a fehérek körében is népszerű 45 éves Barack Obamának, aki sok tekintetben elüt a polgárjogi harcos fekete politikusok korábbi nemzedékétől, elsősorban nem bőrének színe okoz gondot, hanem az, hogy kétéves szenátori múlttal a háta mögött még tapasztalatlannak mondható a nagypolitikában.
Bush népszerűsége a mélyponton
Közben George Bush amerikai elnök népszerűsége minden korábbinál alacsonyabbra, 30 százalékosra zuhant. A Zogby Poll intézet a hét végén tette közzé friss telefonos felmérésének eredményét.
Bush támogatottságát a Fehér Háznak a június eleji rekordalacsony 31 százalékról a félidős kongresszusi választások előtt, októberre sikerült 36 százalékra feltornázni.
A választásokon viszont a demokraták győztek, és a republikánusok a kongresszus mindkét házában elveszítették többségüket. A választás másnapján Donald Rumsfeld védelmi miniszter lemondott posztjáról, utóda, Robert Gates a szenátusi meghallgatáson kijelentette, Amerika nem nyeri meg az iraki háborút. Napvilágot látott az úgynevezett Baker-Hamilton kétpárti szakértői bizottság Irakról szóló jelentése, amely szerint a vészesen romló helyzet megfordításához azonnali irányváltásra van szükség. A Zogby szerint a közvélemény hangulatát ezek a tényezők befolyásolták leginkább.
A republikánusok sem szeretik már annyira
válaszolók 68 százaléka szerint Bush rossz vagy elfogadható munkát végez elnökként. A republikánus szavazóknak is csak 60 százaléka értékeli pozitívan teljesítményét, 39 százalékuk lehúzza. A demokrata szavazótáboron belül csak 9 százalék nyilatkozik pozitívan az elnökről, a függetlenek között ez az arány 22 százalék.
Bush népszerűségvesztésére jellemző, hogy a házasságban élő szavazók körében már csak 35, a férfi szavazók körében pedig 31 százalékos a támogatottsága, pedig hagyományosan mindkét csoport inkább a Republikánus Pártra adja voksát.
Az amerikaiak ugyancsak minden korábbinál kisebb aránya, 34 százaléka vélekedik úgy: van értelme annak, hogy amerikai katonák életüket áldozzák fel az iraki háborúban.
A megkérdezettek 57 százaléka azt is támogatja, hogy Washington kezdjen párbeszédet Teheránnal és Damaszkusszal. Ennél nagyobb arány, 65 százalék szerint kellene az amerikai kormánynak - a támogatás megvonására irányuló fenyegetéssel - nyomást gyakorolnia Bagdadra.