Véget ért az amerikai polgárháború

New York Times, Thomas L. Friedman

Így történt, hogy 2008. november 4-én keleti idő szerint este 11 után nem sokkal véget ért az Amerikai Polgárháború, amikor egy fekete férfi - Barack Hussein Obama - elegendő elektori szavazatot szerzett, hogy ő legyen az Egyesült Államok következő elnöke.

Működhetett egyfajta "Buffett-hatás", ami semlegesítette a "Bradley hatást" - miszerint a fehér szavazók azt mondták a közvéleménykutatóknak, hogy Obamára fognak szavazni, de aztán mégis inkább a fehér jelöltre voksoltak. A "Buffett-hatás" ennek pont az ellenkezője. A fehér konzervatívok megígérték a cimboráiknak az elit klubjaik hússütőpultjánál, hogy John McCain-re fognak szavazni, aztán a szavazófülke csendjében mégis Obamát jelölték be, jóllehet tudták, hogy ez magasabb adókat jelent a számukra.

Hogy miért? Volt, aki érzékelte, hogy a gyerekei mennyire lelkesek és bizakodók Obama elnökségével kapcsolatban, és nemhogy nem akarta ezeket az reményeket szétfoszlatni, de titokban maga is osztozni akart bennük. Mások ösztönösen magukévá tették Warren Buffett nézetét, miszerint aki ma gazdag és sikeres, az ezt leginkább annak a szerencsének köszönheti, hogy Amerikában, és ebben a korszakban született - amit sosem szabad elfelednie.

Washington Post, szerkesztőségi állásfoglalás

Amikor kiálltunk Obama mellett, azért nem említettük a faji kérdést, mert annak nem volt szerepe a döntésünkben: Obama volt a jobb jelölt. Ám e pillanatban nagyon is fontos a faji kérdés.

A rabszolgaság és diszkrimináció foltját sosem lehet lemosni. Egyetlen nap nem jelölheti azt a fordulópontot, amikor egy nemzet megérkezett a fajgyűlöleten túli mitikus korba. Ám hogyan hagyhatná hidegen az amerikaiakat az a tény, hogy afroamerikai lesz az elnökük? Amikor Obama született, számos állam megtiltotta volna kansasi, fehérbőrű édesanyja és kenyai papája házasságát. A polgárjogi és a választójogi törvény akkoriban még nem helyezte hatályon kívül az egyes államok legborzasztóbb szegregációs jogszabályait, és minden lehetséges módon próbálták kijátszani az iskolák deszegregációjáról szóló legfelsőbb bírósági rendeletet. Akkor - de igazság szerint még pár éve - sem volt senki, aki a mai napot megjósolta volna.

Chicago Tribune, szerkesztőségi állásfoglalás

A választók részben azért szavaztak Obamára, mert máshogy vélekedik, mint a hivatalban lévő elnök - kivonulna Irakból, emelné a magas jövedelműek adóját, kiterjesztené az egészségbiztosításra jogosultak körét és megsegítené a bajba jutott lakástulajdonosokat. Hiba lenne azonban úgy vélni, hogy a demokraták felhatalmazása a szövetségi kormány felduzzasztására is kiterjed.

A legtöbb amerikai kész megadni az esélyt Obamának, hogy megmutassa, valóban képes javítani azon, amin szükséges. A pénzügyi válság olyan megoldásokra is nyitottá tette őket, amelyek korábban fel sem merülhettek volna. Ám a választók indítékai gyakorlatiasak, nem ideológiai alapúak, és az új elnököt sem a szándékai, hanem az eredményei alapján fogják megítélni.

Los Angeles Times, Michael Eric Dyson

Feketeként leírhatatlan lelkesedéssel és büszkeséggel tölt el, hogy ma amerikai vagyok. Mi, feketék a gyermekeinket mindig egy hasznos hazugsággal áltattuk: azzal, hogy ha a tehetségük és az eszük engedi, bármi, akár elnök is lehet belőlük. Nem kell többé hazudnunk, elkezdhetünk azon dolgozni, hogy Obama csak az első legyen a sorban; elnök, űrhajós, kormányzó, szenátor, elméleti fizikus, baseball-igazgató, NASCAR-autóversenyző, olimpiai úszó vagy bármi más lehet belőlünk, amit csak merünk elképzelni.

National Review, szerkesztőségi állásfoglalás

A konzervatívoknak a szükséges területeken együtt kell működniük a demokratákkal Washingtonban - feltéve hogy a demokraták igényt tartanak a segítségükre. Ám nem lehetnek finnyásabbak, defenzívebbek és félénkebbek, mint amilyenek a demokraták voltak a 2004-es választás után. Amikor a demokraták majd úgy tesznek, mintha a választás a parttalan liberalizmusra is feljogosítja őket, és különösen amikor elárulják Obama nyílt és burkolt kampányígéreteit, a republikánusoknak mindent meg kell majd tenniük, hogy minderre rávilágítsanak. Nem azért, hogy megváltoztassák a születendő törvényeket, hanem hogy felkészítsék a választókat 2010-re és 2012-re.

A visszavágásnak megvan a maga módja. Addig is reménykedve várjuk, hogy konzervatív körökben élénk vita induljon a jövőről. De a legsürgetőbb feladat most nem az azon való rágódás, hogy miként kellett volna dönteni 2003-ban, 2005-ben vagy 2008-ban. Ehelyett ki kell dolgozni egy egy ütemtervet az egészségügyről, az adózásról, a közlekedésről, az energiapolitikáról, ami meggyőzi a közepes jövedelmű amerikaiakat, hogy ez a jövő útja. Ha sikerrel járunk, nem egy konzervatív korszak végpontján leszünk - miként azt oly sok elemző állítja -, hanem kettő között, félúton. Ehhez sokat kell gondolkozni. Amire, sajnos, rengeteg időnk lesz.

Frontpagemag.com, Jacob Laksin

Valójában csak a legkérgesebb lelkű cinikusokat nem érintette meg a pillanat jelentősége. Amerika első fekete elnökének a megválasztása valóban "történelmi" pillanat, amire méltán lehet büszke a nemzet. A tény annál is jelentősebb, mert húsz évvel Jesse Jackson elbukott próbálkozását követően Obama kampánya mentes maradt a faji demagógiától. És bármit is gondoljunk Obama nézeteiről, az ember csak ámulattal adózhat egy olyan jelölt csodálatos politikai képességeinek, aki bár újoncként érkezett, alig egy év alatt vált a sorsszerűség jelképévé.

Guardian, szerkesztőségi állásfoglalás

Ahhoz, hogy Obama győzelme mérföldkő Amerika faji és kulturális evolúciójában, kétség sem férhet. 45 év telt el azóta, hogy Martin Luther King a 20. század legnagyobb amerikai beszédében annak a reményének adott hangot, hogy eljön a nap, amikor a gyermekeit nem a bőrük színe, hanem az emberi értékeik alapján ítélik majd meg. Szinte hihetetlen, de ez a remény most, Amerika első afroamerikai vezetőjének és családjának a személyében testet öltött. Sokan hitték, hogy nem élik meg ezt a napot. Nehéz eldönteni, hogy örömünkben sírjunk vagy nevessünk, de nagy lecke az egész világnak, hogy ez a nap mégis elérkezett.

The Times, Daniel Finkelstein

Ennek a választásnak az egyik olvasata az, hogy egy szokványos versengést egy különleges jelölt a feje tetejére állított, ám Amerika nem változott, és a nemzet továbbra is örökletesen konzervatív. Ez a választás csak azért volt más, és azért végződhetett egy látszólag ennyire valószínűtlen ember győzelmével, mert az érintett jelöltek hibái és erősségei miatt egyszerűen így alakultak az események.

Én ezt az elméletet nem tudom elfogadni. Azért alakult így ez a választás, mert így kellett történnie. Barack Obama azért vált és válhatott naggyá, mert Amerika mély változásokon megy keresztül. Nem azért volt mérföldkő ez az elnökválasztás, mert különleges jelöltek versengtek egymással. Azért voltak különlegesek a jelöltek, mert a választás mérföldkő volt.