• EU
• Archívum

• Dossziék

• Atomválság
• Litvinyenko
• Észak-Korea
• Szlovák–magyar
• Libanoni konfliktus

• Korábbiak

  • Zavargások Franciaországban
  • Pápadosszié
  • Katrina hurrikán
  • Gázháború
  • EP-választások
  • USA választás 2004
  • Ukrán választás
  • DK-ázsiai szökőár
  • Grúzia dosszié
  • Londoni robbantások
  • 9/11
  • Az iraki konfliktus

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Ezt a mechanizmust ismerték fel idejében olyan esti lapok, mint a Beijing Wanbao vagy a Xinmin Wanbao, melyek rövid hírekkel, praktikus, helyi információk közlésével milliós olvasótáborra tettek szert. Ugyanakkor a hetilapok szerkesztői sem tétlenkedtek: az ún. „családias” hetilapokban divatról, autókról, lakberendezésekről olvashatunk, sőt, egyes újságírók még a tőzsdére is ráálltak. A sajtó tartalmi fejlődésével párhuzamosan a társadalmi igény is nőtt. Ennek eredménye, hogy míg 1986-ban mindössze 180 újságot nyomtak Kínában, addig ma több mint 20 ezer van belőlük. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a modernebb lapokat az a középosztály veszi, ami parányi kisebbséget alkot a hatalmas országban.

A kínai internetezőket a hatóság szemmel tartja: valamennyi felhasználónak kötelező regisztrálnia magát, hogy a hatóság tudja, kit kell keresnie. Bizonyára Lin Hai informatikus is megfigyelés alatt állt akkor, amikor az Egyesült Államokban működő, egy kínai disszidens által üzemeltetett magazinnak 30 ezer kínai internetező e-mailcímét küldte el. Az informatikust 1999 januárjában emiatt két év börtönbüntetésre ítélték.

A világháló állítólagos „politikai veszélyezettségére” utal az is, hogy 1999. május 4-én, a Tiananmen téri vérengzés 10. évfordulóján háromszáz internetes kávézót zárattak be különféle ürüggyel, attól tartva, hogy a neten elindulhat egy esetleges felkelés.

Az már közismert információ, hogy Kínában egyes weboldalakat blokkol a hatóság. Így jártak el 1998 októberében is, amikor a BBC weboldalának elérését tették lehetetlenné, illetve folyamatosan igyekeznek blokkolni az 1996-ban az USA-ban alapított New Century Net oldalát is, akinek a szerkesztői emiatt az oldalt időről-időre új címre költöztetik. Az illegális oldalak anyagainak terjesztését ezért a legtöbbször emailben végzik, hogy aztán az anyaországban már nyomtatott, offline verzióban, kézről-kézre terjeszthesse boldog-boldogtalan. (Lásd az internetkorlátozásról szóló írásunkat.)

N; N;