• EU
• Archívum

• Dossziék

• Atomválság
• Litvinyenko
• Észak-Korea
• Szlovák–magyar
• Libanoni konfliktus

• Korábbiak

  • Zavargások Franciaországban
  • Pápadosszié
  • Katrina hurrikán
  • Gázháború
  • EP-választások
  • USA választás 2004
  • Ukrán választás
  • DK-ázsiai szökőár
  • Grúzia dosszié
  • Londoni robbantások
  • 9/11
  • Az iraki konfliktus

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Amerika háborúra készül ezerrel. Elég egy percre a CNN-re pillantani, az USA gigantikus és ultrahatékony imázsközpontja háborúra készíti a honfiúi pszichét. Colin Powell külügyminiszter, vietnami veterán, az Öböl-háború győztes vezére maga mögött érzi a nemzet támogatását. (Tényleg mögötte van: a közvéleménykutatások szerint az amerikaiak több mint kilenctizede támogatja a fegyveres ellencsapást.) A kongresszus pénteken 40 milliárd dollárt szavazott meg a New York-i és washingtoni terrortámadás okozta károk elhárítására és a mentés költségeire, illetve felhatalmazta az elnököt a katonai erő alkalmazására a terroristákkal és támogatóikkal szemben. Bush elnök azonnal 35 ezer tartalékos behívására adott utasítást, és visszairányítottak a Perzsa-öbölbe egy amerikai repülőgép-hordozót. Tárgyalások folynak a pakisztáni vezetéssel az Afganisztán elleni lehetséges fellépésről, és a hírtelevíziók már helyes kis katonai térképeken elemezgetik az invázió módozatait. A külügyminiszter "több mint egy válaszcsapást" ígér. A bosszúvágy az utcára tódul. Háború lesz.

"A bosszúvágy az utcára tódul. Háború lesz. De ki ellen?"

De ki ellen? A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) példátlan tempójú munkája ellenére még mindig nem tudni, hogy pontosan ki áll az akció mögött. Elhangzott több személy és radikális iszlámista szervezet neve, sok homályos utalás: "összefüggésbe hozható", "állhat mögötte". Most nem lehet bírósági tárgyalásra, hosszú bizonyítási eljárásra várni. Most elég időről időre megnevezni a Nagy Sátánt, a a tévékben már minden szögből bemutatott szaúdi eszelőst, Oszama bin Ladent. Árnyékfigura. Könnyű bűnbaknak ott van a polgárháborús anarchiába süllyedt Afganisztán tébolyult, gyilkos tálib vezetése. Ötezer New York-i halott kiált elégtételért. Elemezgetni nincs idő.

Sehogyan sincs ez jól. Bár a közvetlen felelősök csoportja - az elkövetők és az őket támogató, felkészítő terrorista sejtek - nyilván körülhatárolható, és természetesen nagyon is elképzelhető, hogy az egész mögött bin Laden áll, pusztán ellenük, és az őket támogató rezsimek ellen fellépni: álmegoldás. A bosszúvágy kielégítése, semmi más.

Kabult földbe lehet bombázni, egyébként sincs már rajta sok bombázható, a tálibok és nem sokkal barátságosabb ellenlábasaik már a kőkorszakba züllesztették az országot. A Talibánt megtörni? Minek? Ezeknek az embereknek nincsen vesztenivalójuk, szinte egyebük sincs, mint a harc. Egyáltalán, mit fognak bombázni, ha bombáznak? Nincsenek páncéloshadosztályok, nincsen légvédelem, nincsenek bunkerrendszerek. Hegyek között megbúvó, kézifegyverekkel fölszerelt néhány száz fős gerillacsapatok vannak. Szárazföldi akciót (bin Laden elfogását, mondjuk) aligha kockáztat az USA, a szovjetek példája elég elrettentő.

A terrorizmus nem lebombázható dolog.

Az egyetlen képviselő, aki ezt felismerte, és a kongresszusi határozat ellen szavazott (a kaliforniai Barbara Lee), azt nyilatkozta: az ország olyan háborúra készül, amelyben nem egyértelmű, hogy ki az ellenség. "Meg vagyok róla győződve, hogy a katonai fellépés nem fogja megakadályozni, hogy további terrorcselekményeket kövessenek el az Egyesült Államok ellen" - mondta.

"A terrorizmus csak tünet. Anyahajókkal, cirkálórakétákkal, földi invázióval elsöpörni nem lehet. Oszama bin Laden csak egy az eszelősök hosszú sorában. "

Ez így van. A terrorizmus csak tünet. Anyahajókkal, cirkálórakétákkal, földi invázióval elsöpörni nem lehet. Oszama bin Laden csak egy az eszelősök hosszú, végtelennek tetsző sorában. Csak egy a dzsihádra uszító muszlim fanatikusok közt, csak egy Amerika kérlelhetetlen ellenségei közül.

A New York-i és washingtoni terrortámadások szörnyűsége megdöbbenti és haragra gerjeszti Amerikát. Azt mondják, ez háború. A válasz: csapásra csapás, háborúra háború. Pedig a keddi támadás - bármennyire is ocsmány és aljas - nem megmagyarázhatatlan esemény, hanem következménye valaminek. Ez a valami a nyugati világot jelképező Egyesült Államok és az iszlám-arab világ közti párbeszéd, a kulturális és politikai kontaktus elmúlt évekbeli látványos csődje. Ez fegyverekkel, háborúval nem javítható. Sőt.

A terrorizmus elleni küzdelem éppen a terrorizmus természeténél fogva nem tankokat és hadseregeket igényel, hanem szoros kapcsolatot, együttműködést a helyi államokkal, az arab világ mérsékelt erőivel, amelyek a leghatékonyabban fel tudnak lépni a terroristákkal szemben. Lásd Izrael példáját: a zsidó állam elleni terrorcselekmények azután szűntek meg, hogy 1993-ban Rabin és Arafat aláírták az oslói megállapodást. A megállapodás - az izraeli katonaság kivonulásáért cserébe - Arafatot és miniállamát bízta meg a szélsőséges palesztin szervezetek megrendszabályozásával. A módszer évekig működött is. A Palesztin Hatóság hatékonyabb volt a Hamasz és az Iszlám Dzsihád elhallgattatásában, mint az izraeli biztonsági erők valaha voltak vagy lesznek.

"A háború megindítása nem csak az Amerika-ellenes gyűlöletet fokozná sokszorosára, de pont azokat gyengítené meg, akik egyedül segíthetnek a terrorizmus megfékezésében: a mérsékelt arab államok vezetőit."

Az amerikai közvélemény nagy része el sem tudja képzelni, milyen ellenszenv övezi manapság az Egyesült Államokat az arab-iszlám világban, főként az Izrealnek nyújtott (vélt vagy valós) támogatásért, illetve az Irak elleni szankciók miatt. A mérsékelt arab rezsimek alig bírnak az utcai indulatokkal, az erősödő fundamentalizmus óriási nyomás. (Egyiptom még tavaly visszahívta nagykövetét Izraelből, jórészt az Izrael-ellenes hangulatnak engedve). A háború megindítása nem csak ezt a gyűlöletet fokozná sokszorosára - a valódi győzelem reménye nélkül -, de ezáltal pont azokat az erőket gyengítené meg, amelyek egyedül segíthetnek a terrorizmus megfékezésében: a mérsékelt, együttműködésre kész arab államokat és vezetőiket.

Így a háború, amelynek körülhatárolt célja nincsen, és ezért valójában eleve megnyerhetetlen, csakis bin Ladennek és a hozzá hasonlóknak jelenthet győzelmet. A terroristáknak.

N; N;