Külföld

Még nincs vége

2001. 12. 18., 16:06 | Frissítve: 2001. december 20., csütörtök 08:30

A Pentagon által a múlt héten nyilvánosságra hozott videofelvétel, amely Oszama bin Ladent, az al-Kaida terroristahálózat vezetőjét mutatja társai körében, kedélyesen csevegve a szeptember 11-i merényletekről, fontos dologra emlékeztet minket, amelyet most, Amerika afganisztáni győzelme után különösen érdemes fejben tartani.

A felvételen nem a nyilvánvalóan őrült szaúdi derűs fejtegetése a nyomasztó, legalább most már mindannyian teljesen világosan látunk. Aggasztóbb a vele szemben ülő "sejk", aki joviálisan bólogatva biztosítja bin Ladent, hogy a támadások visszhangja nagyon jó volt Szaúd-Arábiában, mennyire örült mindenki, főleg a vallásoktatók, látva az ikertornyokat megzuhanni. "Folyamatosan jöttek a gratulációk a telefonon" - mondja.

"Bin Laden és az al-Kaida konkrét személyek, akiket le lehet bombázni vagy börtönbe lehet zárni. De mi van a többiekkel? A binladenizmus él és virul."

Bin Laden veszélyes elmebeteg, és láthatólag veszélyes elmebeteg minden társa a szervezetben. De ő és az al-Kaida konkrét személyek, akiket - legalábbis elvileg - le lehet bombázni vagy lőni, börtönbe lehet zárni. Fel lehet őket hajtani, és meg lehet tőlük szabadulni.

De mi van a többiekkel? Mi van azokkal, akikről a felvételen szereplő "sejk" beszél abban a kandahári vendégházban? Az al-Kaida nem nőhetett volna ekkorára valamilyen társadalmi bázis nélkül. A "binladenizmus" él és virul. Leginkább ott, ahova az amúgy láthatóan roppant hatásos amerikai fegyverek, a bombázók és különleges alakulatok nem tudnak lesújtani. A vallási iskolákban, a modern világot minden ízében elutasító, fanatikus szaúdi, pakisztáni, egyiptomi vallási vezetők és oktatók köreiben, a képmutató, korrupt és inkompetens arab rezsimek által cserbenhagyott arab utcán.

A muszlim-arab világ hosszabb ideje kettős játékot játszik. Egyfelől vezetőik egy percre sem felejtik el, hogy ha túl akarnak élni, helyük a győztes (Amerika) jobbján van. A szaúdi, egyiptomi, kuvaiti, dubai elit Amerika rendelkezésére bocsátja repülőtereit, légterét, hírszerzését, szavazatait az ENSZ-ben. Legfeljebb csak a partvonalról üvöltözik, amikor az izraeliek palesztin gyerekekre lőnek és illegális kolóniákkal pakolják tele Ciszjordániát. "Mérsékeltek".

"Az illegitim és béna kormányok nem tudják megoldani azokat a problémákat, amelyekkel az arab világnak szembe kell néznie. Ezért odahaza egyéb szelepeken eresztik ki a gőzt. "

Másfelől pontosan tudják, hogy illegitim és béna kormányzatuk nem tudja megoldani azokat a problémákat - óriási túlnépesedés, gazdasági válság, Palesztina ügye, a demokrácia, a szólásszabadság, a vallási tolerancia és a női egyenjogúság szinte tökéletes hiánya -, amelyekkel az arab világnak ma szembe kell néznie. Ezért odahaza egyéb szelepeken eresztik ki a gőzt.

Az egyik szelep az államilag ellenőrzött, brutálisan Amerika- (és Izrael-)ellenes arab sajtó, amely 1) még mindig megkérdőjelezi Oszama bin Laden felelősségét, jórészt figyelemre sem méltatva a rendelkezésre álló bizonyítékokat, 2) hetekig azt az ostobaságot harsogta, hogy a merényleteket az izraeliek tervezték meg, 3) következetes egyoldalúsággal számol be az afganisztáni háborúról, ahol lehet, felnagyítva a polgári áldozatok számát és nagyvonalúan elhallgatva az amerikai álláspontot.

A durván pártos és eltorzított tudósítások és kommentárok ráadásul nem csak az állami sajtót, de a független, katari illetőségű műholdas tévét, az al-Dzsazírát is jellemzik. Az "arab CNN" - valódi bulvármédiumhoz illőn - műsoraiban remekül kihasználja, sőt táplálja az arab tévénéző Amerika-ellenességét. "Az al-Dzsazíra ugyan nem Oszama bin Laden hivatalos csatornája, de a tévében egyértelműen ő a sztár" - írta nemrég a New York Timesban Fouad Adzsami, a John Hopkins Egyetem közel-keleti tudományokat oktató professzora, aki szerint a tévé nem csak keményen Amerika-ellenes, de e témában a legalapvetőbb újságírói szabályokat sem tartja be.

A másik szelep a vallás. A bin Ladennel trécselő szaúdi "sejk" valószínűleg nem túlzott, amikor a merényletek pozitív fogadtatását ecsetelte. Szaúd-Arábia állami berendezkedésének egyik alapvetése a királyi család és a klérus kizárólagos hatalommegosztása. Az olajtól hipergazdag al-Szaúd család kisajátítja az ország irányítását, cserébe pedig a vallási, társadalmi, oktatási ügyek intézését a papságra bízza. Az eredmény: a szaúdi államvallás, a vahabita iszlám az emberek életének szinte minden részét szigorúan szabályozza, rideg konzervativizmussal és Nyugat-ellenességgel itatva át a szaúdi társadalmat. (A 19 WTC-terroristából 15 szaúdi volt, ahogy bin Laden is az.) Az al-Kaida vezére nem az ostrom alatt álló palesztin városok utcáin a legnépszerűbb, hanem Dzsidda és Rijád teázóiban.

Fanatizmusuk pedig túlcsordul az országhatáron Palesztinába, Afganisztánba, Pakisztánba, sőt még az Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába is, ahol a szaúdi rezsim óriási összegeket költ mecsetek és vallási iskolák építésére és működtetésére. "Szaúd-Arábiának ma két fő exportcikke van: az olaj és az iszlám fundamentalizmus" - írta Fareed Zakaria, a Newsweek International szerkesztője.

Az Amerika-ellenes terror forrása nem elsősorban az Egyesült Államok közel-keleti politikája, hanem az, hogy az arab-iszlám országok vezetői képtelenek menedzselni a saját ügyeiket. Felelősnek a Nyugatot, és azon belül is Amerikát - illetve Izraelt - kiáltják ki. Sok helyen - például Szaúd-Arábiában és Egyiptomban - az Amerika-ellenes érzelmeket tovább erősíti, hogy az Egyesült Államok támogatja a helyi, korrupt, béna és hiteltelen rezsimeket.

"Amíg az arab társadalmak a Nyugatot vádolják saját szerencsétlenségükért, addig mindig lesznek új bin Ladenek."

Oszama bin Ladent el lehet intézni, de amíg a szaúdi általános iskolák tankönyveiben az áll, hogy a hithű muszlimoknak a nem muszlimok halálos ellenségei, addig mindig lesznek helyette mások. Amíg az arab társadalmak a Nyugatot - elsősorban Amerikát és Izraelt - vádolják saját szerencsétlenségükért, addig mindig lesznek új bin Ladenek. Ezért a Nyugatnak és azon belül az Egyesült Államoknak nem csak az a feladata, hogy megsemmisítse az al-Kaidát. Hanem az is, hogy olyan csoportokat "hozzon helyzetbe", olyan vezetőkkel ápoljon szoros kapcsolatot az arab-iszlám világban, akik hajlandóságot mutatnak arra, hogy kikúrálják e kórt. Akik valóban gatyába akarják rázni az országukat.

Szerencsére ilyenek vannak, és a jelek biztatóak: a némileg demokratikusabb Jordánia nemrég - a világon mindössze negyedikként! - szabadkereskedelmi egyezményt kötött az Egyesült Államokkal. A komoly reformköröket is felmutató Irán és az Európai Unió húsz év után újra szóba állnak egymással, sőt kereskedelmi megállapodást is kötöttek, cserébe Teherán háborús támogatásáért. Pakisztán dettó.

Amerika befolyása számottevő a térségben. Szaúd-Arábiát és a kis olajsejkségeket amerikai katonák védik Szaddám Husszeintől. Egyiptom évi kétmilliárd dollár gazdasági segélyt kap az Egyesült Államoktól. Az összes arab ország Washingtonra tekint, ha az izraeli-palesztin konfliktus nagyon beindul. Mindezekkel oda lehetne hatni. A bombázás csak rövidtávú megoldás. A "binladenizmusnak" az okait kell megszüntetni.

hirdetés

N; N;
hirdetés