• EU
• Archívum

• Dossziék

• Atomválság
• Litvinyenko
• Észak-Korea
• Szlovák–magyar
• Libanoni konfliktus

• Korábbiak

  • Zavargások Franciaországban
  • Pápadosszié
  • Katrina hurrikán
  • Gázháború
  • EP-választások
  • USA választás 2004
  • Ukrán választás
  • DK-ázsiai szökőár
  • Grúzia dosszié
  • Londoni robbantások
  • 9/11
  • Az iraki konfliktus

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

" És elsűlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is. "

Még mielőtt elhangozhatott volna a kérdés, hogy mire jó is a mi mindenható amerikai hadseregünk, a hadsereg nekiállt bizonyítani. Szükségszerű volt: két hete visít a CNN alján, hogy Amerika hadban áll. Ha az országnak hadat üzennek, a nemzet a pénzéért - és az amerikai arzenál fenntartása nem apró kiadás - tisztességes háborút akar, olyat, ahol látszik, mire költik a hadiadót.

Most látszik. Amerika izompólóban feszít: az őskorban fetrengő Afganisztán fölött térül-fordul a kétmilliárdos lopakodó. Igaz, sem a cirkálórakéták, sem a bársonyos bőrű bombázók nem fogják megállítani a terrorizmust. A tálib rendszer nem olyasmire épült, ami lerombolható: a botokkal és kalasnyikovval felfegyverzett rémuralomnak mindegy, hány kőház van az országban. Bin Laden szépen elsunnyog az erdőbe, aztán keresgélhetik, de repülőgépről még kérdezősködni se nagyon lehet.

Persze nem arról van szó, hogy fölöslegesen csapott oda az a negyven bombázó. Szükség volt rájuk. Mint amikor kisírja magát az ember, úgy könnyebbül meg az eddig tehetetlenségbe kényszerített néplélek. A New York-i halottakon nem segít ugyan, sőt annyit ér, mint halottnak az ima, ugye, de hát az ima is arra jó, hogy a megmaradtak úgy érezzék, csináltak valami hasznosat.

A gesztus, az a lényeg, Hirosimánál is az volt. - Nem hagyjuk válasz nélkül - mondja az elnök, és mivel a tűzoltóság, a mentők és a rendőrök már válaszoltak, innentől a légierő és a flotta veszi át a szót. Sikerült áthidalni a legnagyobb problémát is, a láthatatlan terrorista helyett találtak egy látható ellenséget, akire át lehet hárítani a felelősséget: Afganisztán kormányzatát. A hadsereg államok elleni háborúra lett felkészítve, nem pedig lelkes valláskárosultak felkutatására. Utóbbi látvány szempontjából is elmarad a rakétasortűztől; hát tessék, itt egy államka.

Persze nem kell siratni a tálib rezsimet, simán ráfér, hogy egy arrajáró szuperhatalom lesöpörje az asztalról. De temetni sem kell; főleg nem kell pedig úgy tenni, mintha most a merényletsorozat felelőseire potyognának az intelligens, ám még kissé hebehurgya bombák. Ahhoz előbb meg kellene kopasztani a hegyeket, aztán megkérni a terroristákat, hogy színes, messziről látható fényekkel jelezzék hollétüket. Sokba fog kerülni, még többe, mint az eddigi kardcsörtetés. Pedig Omar molla egy lopakodó áráért simán eladná az országot. És az a vicces, hogy az amerikaiak akkor sem találnák meg, akit keresnek.

N; N;