Újabb szakadármozgalmak Grúziában
Grúziában az örmények és azerbajdzsániak is fontolgatják, hogy "elválnak" Miheil Szaakasvili grúz államfőtől, állította több orosz lap. A grúz széthullás" című írásában a Moszkovszkij Komszomolec úgy ítélte meg, hogy Grúziában tovább hevül a helyzet, ugyanis az ott élő örmények és azerbajdzsániak úgy érzik, sérelmeket szenvednek kisebbségi jogaik (például nem használhatják hivatalosan anyanyelvüket), s a napokban bejelentették: amennyiben nem változik a helyzet, készek felvetni területük függetlenségének kérdését.
A Grúzia délkeleti részén lévő Kvemo Kartli (vagyis Alsó Kartli) megyében (amelynek határán van Tbiliszi, Grúzia fővárosa) mintegy félmillió azerbajdzsáni él, míg a vele nyugatról szomszédos Szamche-Dzsavahetia megyében kétszázezer örmény lakik. Összességében Kvemo Kartli lakosságának mintegy 45 százalékát, a grúzok 44 százalékát adják. Az örmények a lakosság mintegy 6 százalékát teszik ki, de Szamche-Dzsavahetia megyében egyes források szerint 54 százalék az arányuk.
A megyén kanyarog át a Baku-Tbiliszi-Ceyhan kőolajvezeték és a dél-kaukázusi földgázvezeték. Emellett Örményország elégedetlen Grúziához fűződő gazdasági kapcsolataival, és megfigyelők szerint az örmény többségű terület ügyét aduként használhatja a tárgyalásokon.
A Komszomolszkaja Pravda arra is rámutatott: a Szamche-Dzsavahetiától a Fekete-tengerig húzódó Adzsaria is előállhat követelésekkel. Adzsaria Autonóm Köztársaság (székhelye Batumi) a Szovjetunió széthullását követően egészen Miheil Szaakasvili hatalomra jutásáig elvben autonómiában, valójában azonban Tbiliszitől teljesen függetlenül élt, s gazdaságilag az egyik legfejlettebb területté vált az országban.
Szaakasvilinek az integritás helyreállítására vonatkozó törekvései közepette a fegyveres konfliktust csak úgy sikerült elkerülni, hogy a köztársaság akkori elnöke Oroszországba menekült, s helyreállhatott a központi irányítás.