Miért barátkozott McCain egy dögös lobbistával?

További Fehér ház cikkek

Miután Mitt Romney is felsorakozott a republikánus elnökjelöltség várományosa, John McCain mögé, a liberális szemléletű New York Times elérkezettnek látta az időt a karaktergyilkosságra. A lap csütörtökön megjelent cikkében azt sugallta, hogy McCain évekkel ezelőtt megcsalta a feleségét egy lobbistával és a szenátus kereskedelmi bizottságának elnökeként kivételezni próbált a nő által képviselt vállalatokkal. A 2008-as kampányban ez az első komolyan vehető támadás valamelyik jelölt ellen, ugyanakkor McCain és kampánystábja alaposan felkészült, a jelekszerint még hasznot is húzhat az egész ügyből.

A Times cikke névtelen forrásként megadott korábbi tanácsadókra épül, akik McCain 2000-es elnökjelölti kampánya során állítólag aggódtak, amiért a jelölt túl sok időt töltött Vicki Iseman lobbistával. Az írás szerint a tanácsadók feltételezték, hogy McCain romantikus viszonyba került a nővel, ez pedig árthatott volna az arizonai szenátor politikai jövőjének. A sztorit szintén feldolgozó Washington Post cikkében ugyanakkor John Weaver korábbi McCain tanácsadót név szerint is említik, mint aki a jelölt háta mögött többször is megpróbálta rávenni Isemant, hogy tartsa távol magát McCaintől. A politikai korrupcióra utaló vádjait a Times McCain leveleivel illusztrálta, amikben a kereskedelmi bizottság elnökeként mielőbbi döntéshozatalra sürgette egy tévétársaság felvásárlásának ügyében az illetékes hatóságokat. McCain stábja azzal ütötte el a politikai korrupció vádját, hogy a szenátor csak a döntést sürgette, azt nem, hogy hogyan döntsenek.

A Times cikkének érdekessége egyébként, hogy azt szerzője eredetileg már 2007 karácsonya előtt megjelenttette volna, a Times szerkesztői ugyanakkor láthatóan attól tartottak, hogy ezzel alááshatják McCain esélyeit a republikánus jelöltség elnyerésére. Ezért inkább kivártak, sőt, január végén hivatalosan is John McCain jelöltségét támogatták a republikánus oldalon (bár hivatalosan azzal indokolták a döntést, hogy akkor jelentették meg a cikket, amikor azt minden szempontból késznek tartották).

Az ügy első látásra smearnek, azaz sok szempontból megalapozatlan mocskolódásnak tűnik. Ugyanakkor egyértelműen komolyabb esetről van szó, mint amikor korábban egy férfi azt állította, hogy némi kokainért cserébe 1999-ben leszopta a crackező Obamát (egyébként a vádak alapján érdekes módon az idei jelöltek mind 1999-ben csináltak valami kényes dolgot - már csak az a kérdés, hogy Hillary Clintonról mit derítenek ki a rendkívül jól értesült források a közeljövőben). A kényes sztorival ugyanis nem éppen könnyű helyzetben találták meg McCaint, aki a jelöltséghez szükséges delegáltak számában biztosan vezet, ugyanakkor továbbra sem tudja igazán hatékonyan megszólítani a republikánus győzelemhez elengedhetetlen szociális konzervatívokat.

A konzervatívok szemében a házasságtörés vádja - legyen bármilyen megalapozatlan - már önmagában is nagyon káros lehet bármelyik republikánus jelöltre nézve, a korrupciós feltételezésekkel pedig visszamenőleg is megkérdőjelezték McCain hitelességét. A 72 éves szenátor 2000-es kampányának ugyanis éppen a vállalati érdekekkel szemben megfogalmazott kritikája volt az egyik központi témája, és 2008-ban is részben a washingtoni érdekcsoportok elleni fellépésének köszönheti népszerűségét például a független szavazók körében. Erre rájátszva a demokrata pártvezetés egyébként közleményében rögtön a választók elárulásával és a washingtoni svindlis elithez tartozással vádolta McCaint.

Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a kampánystáb gyors és hatékony reakcióinak köszönhetően az ügy inkább segített McCainnek, nem pedig ártott neki. A Politico felhívta rá a figyelmet, hogy McCain csapata már november vége óta tudott a hónapok óta készülő cikkről, McCain telefonon többször is dühödten próbálta lebeszélni őket a cikk publikálásáról. Ezért volt idejük jó előre felkészülni a cikk állításaira. Ennek megfelelően amikor szerdán este kikerült a cikk a New York Times honlapjára, a stáb tagjai elővették a kidolgozott forgatókönyvet: több közleményt is kiadtak az újság cikkében szereplő feltételezések cáfolatára, minden fontosabb tévéműsorba elküldték embereiket, és csütörtökre rendkívüli sajtótájékoztatót szerveztek McCainnek és feleségének. Természetesen mindenki mindent tagadott, McCain pedig kijelentette, hogy Iseman csak egy jó barát. Megjegyeznánk, hogy a cikkek megszólalói sem állítottak ennék többet, a romantikus szálat csak az újságok sugallták.

Ami ennél is fontosabb, hogy profin kihasználták az alkalmat a McCain jelöltségét nem igazán támogató konzervatív bázis megszólítására: arra sürgették a Times-t egyébként sem kedvelő szavazókat, hogy mielőbb zárjanak össze McCain mögött, és védjék meg a republikánus jelöltet a liberális támadógépezettől. Felhívták a korábban McCaint bíráló konzervatív médiaszereplőket és újságírókat, és a republikánusokat támogató blogokat is megkeresték.

Az akció sikeres volt, az eddig az idejük javát McCain szapulásával töltő vérkonzervatívok, mint amilyen Rush Limbaugh is, hirtelen a liberális médiaelit gyalázására váltottak. Az eset kapcsán megszólaltatott Mike Huckabee is jelezte, hogy McCainnek hisz, és még a Fehér Ház szóvivője is helytelenítette a lap támadásait.

Az arizonai szenátor emberei annyira sikeresen kivitelezték az akciót, hogy az ügy tálalása kapcsán gyakorlatilag nem volt olyan konzervatív véleményvezér, aki az arizonai szenátorral szemben foglalt volna állást. De emellett még pénzgyűjtésre is sikerült felhasználniuk a Times cikkét: Rick Davis kampánymenedzser előbb a legrosszabb bulvárújságírás mintapéldájának nevezte az írást, majd körlevélben kért hozzájárulásokat a támogatóktól a támadás semlegesítéséhez és a megfelelő ellenlépésekhez.

Ugyanakkor több elemző szerint minden igyekezet ellenére azért legalább egy ponton ronthatott az ügy McCain elnöki reményeinek. „Hosszabb távon a függetlenek körében okozhat károkat az ügy” - vetett fel egy valós veszélyt John Feehery republikánus tanácsadó. Egyelőre még azt sem lehet tudni, hogy milyen gyorsan kerül le az ügy a napirendről, mindenesetre érdekes lesz megnézni az eset hatásait vizsgáló közvélemény-kutatásokat.