CímlaponA rovat híreiA rovat cikkei
|
Special Air Service (SAS)2001. 10. 09., 19:19 | Frissítve: 2003. február 14., péntek 19:41
Az SAS megalakításakor eleve a legjobb katonák közül válogattak, de az elitalakulat kiképzése még nekik is rendkívüli megterhelést jelentett. Az ejtőernyős-kiképzés kötelező, emellett az állóképességet érintő próbatételekkel is szembe kellett nézniük, illetve kiterjedt fegyverismereti oktatásban is részesültek. Az első küldetésekre Észak-Afrikában kerítettek sort; a kezdeti tanulóidő után jelentős sikerek koronázták az SAS erőfeszítéseit; számos német repülőgépet semmisítettek meg a sivatagi repülőtereken. A háború előrehaladtával az SAS Európában is akcióba lépett, gyakran a partizánokkal együttműködve.
Az SAS segítette a brit hadsereget a Falkland-szigeteknél, később pedig az Öböl-háborúban. Az Irak területén tevékenykedő kommandók feladata elsősorban a mobil Scud-indítójárművek felkutatása volt, de emellett szakítottak időt a kommunikációs kábelek, radarállomások és egyéb célok pusztítására is. Az SAS felszerelése
A terroristaelhárító bevetésekben az SAS sokrétű eszköztárat használ. A korábban rendszeresített Ingram géppisztolyt felváltotta a jól ismert Heckler & Koch MP5; ez a leggyakrabban látható kommandósfegyver. Közelharcban, épületharcban alkalmazzák a Remington 870 és az SPAS sörétes puskát is. A mesterlövészek általában az Accuracy International 7,62 mm-es L96A1 puskával dolgoznak. Minden SAS-katona rendelkezik egy pisztollyal is, ez vagy Sig Sauer-gyártmány, vagy a jól bevált Browning HP. A legkülönösebb eszköz minden bizonnyal a Harvey Wall Banger elnevezésű falbontó: ez egy víztartályt lő a falba, ami épp elég ahhoz, hogy lyukat üssön bele, de nem veszélyezteti az esetleg arra kószáló túszokat. A lőfegyvereket számos különböző repesz-, vakító- és könnygázgránát egészíti ki. |
|