• EU
• Archívum

• Dossziék

• Atomválság
• Litvinyenko
• Észak-Korea
• Szlovák–magyar
• Libanoni konfliktus

• Korábbiak

  • Zavargások Franciaországban
  • Pápadosszié
  • Katrina hurrikán
  • Gázháború
  • EP-választások
  • USA választás 2004
  • Ukrán választás
  • DK-ázsiai szökőár
  • Grúzia dosszié
  • Londoni robbantások
  • 9/11
  • Az iraki konfliktus

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Vasárnap este, a német parlamenti választások befejezése után még mind a két nagy párt, illetve formáció abban bízott, hogy az ő vezetésével alakul majd kormány Németországban.

Reménykedők

Edmund Stoiber, a keresztény uniópártok (CDU-CSU) kancellárjelöltje a ZDF televízióban ,"remélem, hiszem"-mel válaszolt arra a kérdésre, hogy ő lesz-e az új német kancellár. A CDU-CSU alkotja a legerősebb frakciót az új Bundestagban, s remélhetőleg az est folyamán a nagy tartományok tovább gyarapítják a CDU-CSU voksainak számát. Franz Müntefering, a szociáldemokraták (SPD) főtitkára ugyancsak optimista volt: bízik abban, hogy a szociáldemokrata-zöld koalíció, ha csekély többséggel is, de folytatni tudja a kormányzást, bár "még kicsit izgulnunk kell". "Az nyert, aki kormányozni képes, s mi leszünk a győztesek" - mondta Müntefering.

Jobboldali előny

Másfél órával az urnazárás után az biztosnak látszott, hogy a CDU-CSU nyerte meg a választásokat, a szociáldemokraták partnere, a zöldek a vártnál jobban, a CDU-CSU esetleges partnere, a liberális FDP pedig a vártnál gyengébben szerepelt. A Demokratikus Szocializmus Pártja nem érte el az ötszázalékos küszöböt, s valószínűleg csak két egyéni jelöltje jut be a parlamentbe.

Menetrend

A német parlamenti választás eredményének ismertté válása után a pártok elkezdik a koalíciós tárgyalásokat, s elvben mindenki tárgyalhat mindenkivel. Az új összetételű Bundestag legkésőbb a parlamenti választás utáni 30. napon ül össze - a frakciók már korábban megalakulnak -, ekkor jár le hivatalosan a régi összetételű Szövetségi Gyűlés megbízatása. Az ülést a legidősebb képviselő nyitja meg, majd tiszavirág életű elnöki posztját átadja az új házelnöknek. Egy 1920 óta érvényes szokás értelmében a házelnököt a legerősebb frakció állítja. A Bundestag választ kancellárt (kormányfőt), általában a második, vagy a harmadik ülésen, idén ez október közepén várható. A kancellár-választásra pontos határidőt nem szabtak meg, az 1990-es választást követően csaknem egy hónap telt el a Bundestag alakuló ülése és a kormányfő megválasztása között.

Kancellár választás

Formálisan a kancellár személyére az államfő tesz javaslatot, az új kormányzati koalíciót alkotó pártok ajánlására. A parlamenti képviselők fele plusz egy főnek a szavazata szükséges ahhoz, hogy valakiből kancellár legyen (kancellári többség). Jelen esetben ez 300 szavazat (598 fős az új Bundestag), ha nem lesznek az idén többletmandátumok. Amennyiben az államfő által javasolt személy mégsem kapná meg a képviselők fele plusz egy főnek a szavazatát, a parlamenten a sor. Két hétig próbálkozhat választási fordulókkal. Ha végképp nem jönne össze az abszolút többség, a végén már az egyszerű többség is elegendő: azt választják, aki a legtöbb szavazatot kapja. Johannes Rau államfő kinevezheti ezt a személyt kancellárnak, de fel is oszlathatja a parlamentet, s akkor új választásokat írnának ki.

Alkalmazhatják a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét is: a többség bizalmatlanságot szavaz a kancellárnak, s egyúttal utódjának megválasztásával buktathatja az eredeti kancellárt. 1982-ben Helmut Kohl (CDU) így lépett Helmut Schmidt (SPD) helyére.

N; N;