USA: Egy másik kémtörténet

Wen Ho Lee 279 napos börtönbüntetéséből szabadult

Több hónapos előzetes letartóztatásából végül szeptember közepén szabadult, mivel az ügyészségnek nem állt rendelkezésére elegendő számú bizonyíték ellene: az ellene felhozott 59 vádpontból mindössze egyet sikerült rábizonyítani, illetve e vádat Wen Ho Lee maga is elismerte: titkos információkat tartalmazó kazettából készített másolatot. Ennek a vádnak alapján ítélte el a bíróság 279 napra.

Az amerikai közvéleményt igencsak foglalkoztató esetnek utóhatásáról olvashatunk a Newsweek című amerikai hetilapban. Megtudhatjuk, hogy a múlt évben nyilvánosságra hozott parlamenti vizsgálatot (Cox-jelentés) élesen kritizálták Kína-ellenessége miatt. A jelentés azzal vádolta az amerikai kormányt, hogy túl lazán nézett szembe a kínai kémkedés tényével. A fizikus ügyvédjei pedig arra alapozták a védelmet, hogy Lee ellen azért indítottak eljárást, mert kínai - írja a hetilap.

Az ügy itt még nem ért véget. James Parker bíró Lee fogva tartását „igazságtalannak” és „drákóinak” minősítette. Miután a szövetségi bíró hosszan elnézést kért Lee-től, felelőségre vonta az Igazságügyi Minisztériumot, az FBI-t és a Energiai Minisztériumot - írta a US News & World Report amerikai hetilap. Ezeket az intézményeket és szerveket azért róják meg, mert a bíróság szerint úgy ítélték el a fizikust, hogy nyomást gyakoroltak rá. A három felelős természetesen megvédte magát, de Bill Clinton - a kormánya felé semmiféle szolidaritást nem mutatva - úgy nyilatkozott, hogy őt is bosszantotta az eljárás módja, olvashattuk a cikkben.

Korea: A megbékélés vonata

Imjinkak egyik érdekessége, hogy közel a kettéosztott félsziget határhoz, a világ egyik legmilitarizáltabb zónájában van. Másik jellegzetessége, hogy egy ötven éve egy helyben álló mozdony is ott várakozik. Az éppen Észak-Koreába tartó vonatot 1950-ben, a kommunista észak-koreai offenzíva miatt állították le. Ez az ereklye volt a múlt hét keddi hivatalos ceremónia középpontjában, amikor Kim Dae-jung dél-koreai elnök bejelentette, hogy a két ország közötti vasúthálózatot újjáépítik.

"A munkálatokról a két ország vezetőjének júniusi, történelmi csúcstalálkozóján döntöttek" - írta másnapi számában a Washington Post. Egy, az amerikai napilap által idézett szakértő szerint mind a két államnak érdekében áll a munkálatok elkezdése. "Dél-Koreának szüksége van egy útra, ami összekötné a kontinenssel; Észak-Koreának pedig szüksége van egy Délkelet-Ázsia és az USA felé vezető tengeri útra. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a két Korea központi szerepet játszhasson Délkelet-Ázsiában." Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet az amerikai napilap, hogy a projekt számos megválaszolatlan kérdést rejt még magában. Az észak-koreai infrastruktúra nyomorúságos állapotban van, így jogos a kérdés: ki fogja a felújításokat finanszírozni? Mikor hozzák rendbe a világ egyik legjobban elaknásított zónáját? A terv megvalósításában milyen mértékig veszi ki a szerepét Pyongyang? Nem beszélve arról, hogy a diktatórikus Észak-Korea milyen utazási lehetőséget biztosít majd a jövőben az egyébként igencsak rövid pórázon tartott állampolgárainak?

A dél-koreai The Dong és Chosun napilapok szerint rossz jelnek tekinthető, hogy a határ másik oldalán semmiféle ünnepséget nem rendeztek a terv kihirdetésének alkalmából. Mialatt a határon ünnepeltek, a szöuli tőzsde zuhanása ünneprontó hangulatot teremtett. A tőzsdei bukás okát az olajárak emelkedésében kell keresni, illetve abban, hogy az előző hét pénteken a Ford visszalépett a Daewootól. Az amerikai International Herald Tribune napilap szerint ez a visszalépés nehezíti Dél-Korea helyzetét, hiszen az ország minél hamarabb szeretné rendezni eladósodott vállalkozásait. A The Donga szerint a szituációt ugyanakkor az ország nehéz szociális helyzete és a kormány politikájával szembeni társadalmi elégedetlenség is tovább rontja.

Kína: Elégedetlenek a munkások és a parasztok

Kína - Vajon mi kell a népnek?

Értesülések szerint Kínában ebben az évben 150 millióan dolgoznak a mezőgazdaságban, s előrejelzések szerint 2005-re ez a szám 200 millióra duzzad majd. A problémát csak súlyosbítja Peking belépése a Kereskedelmi Világszervezetbe, ugyanis a mezőgazdasági termékek átlagosan 20 százalékkal olcsóbbak a nemzetközi piacon, mint Kínában. A napilap által idézett szakértő szerint a társadalmi elégedetlenségekből fakadó krízist csökkenthetné a kormány, ehhez azonban szélesebb polgári és emberi jogokat kellene biztosítaniuk a kínaiaknak. A kormány ezt a lépést nem teszi meg, sőt, a politikai rendőrség most az eddiginél jóval erőteljesebben csap le az olyan kialakulóban lévő underground csoportosulásokra, mint a munkások szakszervezete vagy a nem hivatalos parasztszövetség.

Dánia: Euróval vagy nélküle?

Euró félig-meddig

A Politiken cikke szerint ugyanakkor a dánok - múltjukkal ellentétben – mostanában több jelét mutatják annak, hogy végre „elfogadják” az Európai Uniót, s ebben az értelemben egyre inkább érzik magukat éppúgy dánnak, mint európainak. A cikkíró az aalborgi egyetem professzora, Jorgen Goul Andersen véleményére alapozta állítását, hiszen a professzor több éve kutat ebben a témában. Andersen szerint téves az a sztereotípia, miszerint Dániában többségében a fiatalok állnak az EU pártján, míg az idősek az EU ellen kardoskodnak. A professzor úgy véli, hogy ez éppen fordítva van. Ugyanilyen téves az a szemlélet is, miszerint a munkások EU-ellenesek, míg a felső osztály EU-barát. Erre bizonyíték, hogy 1993-ban, a Maastrichti Egyezményről megtartott második referendumon a munkások többsége „igennel” szavazott. Andersen szerint az erősödő dán „euroszimpátia” nagymértékben köszönhető a médiának, aki sokat hangoztatja az EU szerepének fontosságát. A tanulmányok ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a dánok továbbra is kételkednek abban, hogy az Unió politikai gépezete – szerkezeténél fogva - képes lenne konkrét ügyeket megoldani, valamint attól is tartanak, hogy elveszítik a törvényhozás feletti ellenőrzésüket. E gyanújukat a brüsszeli szervezet átláthatatlansága csak növeli, olvashattuk a Politiken cikkében.

Pakisztán-India: háborús gyerekjáték

Az Outlook címlapja

A hetilap – ami természetesen indiai szemszögből elemzi a jelenséget - cikkében végigkíséri, hogy egy gyermek milyen kiképzésben részesül azért, hogy a végén akár egy öngyilkos merényletben haljon meg a szent cél érdekében. A vallásos iskolákban már nagyon kicsi kortól a hűtlen hinduk ellen nevelik a gyermekeket. A kiképzőtáborokban aztán Afganisztánt megjárt veteránok tanítják meg őket arra, hogyan válhatnak a Dzsihád hasznos harcosává, pl. hogyan támadjanak meg egy indiai kamion-konvojt. Ezt követően nem marad más hátra, mint átmenni a határon, ahonnan sokan már soha nem térnek vissza élve, írja az Outlook.

Indonézia: A nyughatatlan Suharto

Wahid elnök vajon képes-e arra, hogy stabilizálja Indonézia belpolitikai állapotát a néhai diktátorral, az erőszakosságáról ismert Suhartoval szemben? Ezt a kérdést elemzi a Times Asia hongkongi hetilap aktuális száma. Az Indonéziában gyakorivá vált erőszakos események java részének megszervezésében ugyanis felvetődik a Suharto-klán szerepe, beleértve az ex-diktátor Tommy nevű fiát is, akit azzal gyanúsítanak, hogy részt vett a jakartai tőzsde elleni merényletben (szept. 13). „Rájöttünk, hogy valahányszor a kormány nyomást akar gyakorolni Suhartora és a hozzátartozóira, erőszakos események következnek be” - nyilatkozta a hetilapnak a főügyész. Wahid a stabilitás érdekében csak a hadseregre számíthat, ugyanakkor befolyását növelnie is kell a hadseregen belül, hogy Indonézia végre a béke útjára lépjen.

Az angol nyelvű, helyi viszonylatban liberálisnak tekinthető indonéz The Jakarta Post napilap cikke szerint a tőzsde elleni támadás ügyében végzett nyomozás végül sehova sem vezet, mivel a feltételezett elkövetőkről konkrét kép helyett csak a „Suharto régi elnök partizánjai” kezdetű halvány definíció áll a hatóságok rendelkezésére. A napilap szerint ez a meghatározás egyenlő azzal, mint amikor Suharto idején az országban bekövetkezett minden rossz eseményért a „provokátorokat” vádolták. Bár a „provokátorok” sokkal homályosabb kifejezés, mint a „Suharto régi elnök partizánjai”, a lényeg ugyanaz: a tettesek bizonyítékok hiányában névtelenek maradnak.

Kamerun: Kettéosztódva

Kamerun címere - Nyelvében él a nemzet?

A szalagon Frederick Alobwede Ebong, az SCNC stratégiai bizottságának elnöke volt hallható, aki beszédében kikiáltotta a Délvidéki Kamerun függetlenségét. Ebongot aztán katonáival együtt szépen letartóztatták a hatóságok, és ezzel sikerült mártírt kovácsolni az önjelölt rádiósztárból: Ebong a börtönben értesült róla, hogy megválasztották a friss „köztársaság” elnökévé. Erre reagálva a kameruni miniszterelnök és miniszterek több faluba ellátogattak, hogy elítéljék a függetlenségi mozgalmat, valamint az ország egységét hirdessék.

Az SCNC más néven alakult meg 1985-ben, de nyilvános szereplést csak a 90-es politikai nyitás óta vállal. Az SCNC szerint az angol kameruniakat arra kényszerítik, hogy egy olyan francia nyelvű államban éljenek, amihez nem köti őket a történelmük, derül ki a hetilap írásából. Való igaz, Kamerun északi része - népszavazással - 1961-ben a nigériai föderációhoz, déli része pedig a függetlenné vált kameruni államhoz csatlakozott, és együtt alkottak egy államszövetséget. A Kameruni Szövetségi Köztársaság 1972-ben Kameruni Egyesült Köztársaság, majd 1986-ban Kameruni Köztársaság lett. Ezt az államfejlődést azonban sok angol kameruni nem nézte jó szemmel, mert szerintük az általuk birtokolt, s 1960-ban aláírt szerződésben foglalt egyesítési feltételeket nem tartották be Ahidjo és Foncha, Kamerun nyugati és keleti elnökei.

A mozgalom persze nemcsak történelmi eredetű, voltaképpen a Kamerunban tapasztalható angol-francia ellentétet is tükrözi. Az angol kameruniak szerint igazságtalanul vágták el őket nigériai testvéreiktől. „Miért nem akarják, hogy az angol kameruniak kereskedjenek Nigériával? Délen Kamerunnak Gabonnal és Kongóval virágzik a kereskedelme. Miért akarják, hogy mi el legyünk vágva a testvéreinktől? - nyilatkozta a lapnak egy függetlenségpárti. Az SCNC egy ideig élvezte az angol kameruniak által alapított Social Democratic Front (SDF), azaz Kamerun legnagyobb ellenzéki pártjának támogatását, de a mozgalom radikalizálódása óta az SDF eltávolodott tőlük. A kameruni probléma még Kofi Annant is utolérte, aki semmiféleképpen nem tanácsolja, hogy az ország kettészakadjon. Szerinte az SCNC és a kameruni kormány párbeszédére kell törekedni. Az SCNC vezetői megfogadták az ENSZ-főtitkár tanácsát, és szeptember elején párbeszédet kezdeményeztek a kameruni államfővel, aki eddig nem válaszolt a kérésre.

Egyiptom: Szélsőséges iszlámisták a választásokon

Megosztottságuk ellenére is az iszlámisták tekinthetők a legjelentősebb ellenzéki erőnek az október 18-ai egyiptomi választásokon - írta a londoni székhelyű, de arab nyelvű Al Wasat hetilap. A cikk szerint jelenleg Egyiptomban az iszlámistákon kívül nincs olyan párt, amely komoly politikai erőként képviseltetné magát a választásokon.

Az 1919-ben alapított liberális Wafd párton belül a pártelnök halála óta tart a belharc, ráadásul a párt érdekeit szolgáló Al Arabi napilap kiadását anyagi okok miatt be kellett szüntetni. Az Al Ahrar párt - szintén a párt elnökének halála óta - teljes identitászavarral küzd, a választásokon minden bizonnyal nem rúghat labdába. A baloldali pártok - a szocializmus általános hanyatlása miatt - nem vonzanak sok embert, vélekedik az Al Wasat, aki szerint az októberi választások felkavarják a különböző iszlámista pártok közötti vitákat, ugyanakkor az iszlámisták jelentik majd a legjelentősebb ellenzéki erőt a hatalommal szemben.

Mint ellenzéki erőnek, komoly támogatottsága van az egyébként betiltott Muzulmán Testvérek nevű iszlámista mozgalomnak. Ezt a szélsőséges vonalat képviselő mozgalmat az egyiptomi kormány minél inkább a politikai arénán kívülre szeretné szorítani, emiatt a mozgalom mintegy hatvan potenciális jelölttől esett el, akiket különféle vádakkal börtönbe zártak. A hatóságok úgy ítélték meg, hogy a szélsőséges iszlámisták által hangoztatott belső reformok (pl. a listájuk élére egy nőt állítottak) csak egyszerű taktikázások annak érdekében, hogy a választók szimpátiáját megnyerjék. A kemény szélsőségesek pedig egyenesen a sária (azaz az iszlám törvény) elleni támadásnak vélik a Muzulmán Testvérek által hirdetett reformokat.

Venezuela-Kolumbia: Romlandó viszonyok

„Kolumbiának és Venezuelának kölcsönösen szüksége van egymásra” - olvashatjuk a Cambio kolumbiai hetilap aktuális számában, ami a két ország diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatainak megromlásáról számolt be.

Venezuela ugyanis úgy határozott, hogy határait bezárja a kolumbiai fuvarozók előtt, mely döntéssel - vélekedik a cikkíró - Venezuela a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatnak árt. Mivel mindkét állam a másik első számú kereskedelmi partnerének számít (az Egyesült Államok után), Chavez venezuelai elnök politikai határozata komoly károkat okoz a Venezuela és Kolumbia kapcsolatának dinamizmusában.

Márpedig ha Venezuela nem vonja vissza a döntését, Kolumbia a venezuelai import ellen tervez intézkedéseket. A hetilap arra kéri a két kormányt, hogy a kialakuló ellenségeskedés helyett inkább kéz a kézben törekedjenek arra, hogy jól működtessék gazdaságukat.

Oroszország: Minden rosszban van valami jó

Az Itogui orosz hetilap aktuális számát az olajválságnak szentelte. Azt elemezte, hogy a megemelkedett olajárakból hogyan tudna hasznot húzni Oroszország. A hetilap szerint ugyanis ez az „utolsó esélye” Moszkvának arra, hogy megmentse az orosz gazdaságot.

Azzal viszont a cikkíró is tisztában van, hogy a jövő évi költségvetéssel ez a mentőakció nem valósulhat meg, mivel annak kidolgozásánál 20-22 dollárra értékelték a hordónkénti olajárat, a jelenlegi 30 dollár helyett. A cikkíró szerint mindez nem véletlen, a tarifát szándékosan becsülték alá. A hetilap így behatárolta az olajmannából származó nem kevés bevételt, ami után nem kevés politikus és orosz ipari lobbi sóvárog. Az Itogui úgy véli, hogy e pluszbevételt a külső adóság csökkentésére, egy sürgős reformrendszer kidolgozására és a szociális problémák megoldására kellene áldoznia a Kremlnek. Legalábbis abban az esetben, ha Putyin nem arra használja majd a pénzt, hogy hatalmát megerősítse.